5. fejezet

Itt is a következő fejezet. Köszönjük a kommenteket és a pipákat. Írtátok hogy kevés lett Kris és Rob között a beszélgetés. Örülünk, hogy felhívtátok rá a figyelmünket. Ha leírjátok ezeket akkor tudjuk mi is, hogy min kell javítani :). Ez a rész lényegében egy átvezető, de a következőben már lényeges dolgok fognak történni. Jó olvasást :D ! 

Puszi: Wiky & Netty 

Rob

"Tudod, mit jelent az, ha az embernek megtört a szíve? Azt jelenti, hogy a szíved nem egész, ezért nem tudsz igazán semmit teljes szívvel csinálni."

Kris az utolsó mondattal megint rengeteg kérdést vetett fel. Úgy mondta, mintha már tudott volna valami konkrétat. Az biztos, hogy nem volt egy unalmas hétvége. Rengeteg minden történt és ezt még magamban el kell rendeznem. Jó volt újra látni, de fura is. Két énem harcol. Az egyik igazat ad Jacknek és meg akarja ismerni a másik oldalát, a másik viszont az eddigi véleményemhez ragaszkodik és el akarja kerülni a csalódást. Jellemző rám, hogy mindent túlkombinálok. Lehet most is erről van szó, mert az se biztos, hogy többet találkozunk. El kell terelnem erről a gondolataimat.

A repülő út most hosszabbnak tűnt, mint az idefele.

Beszélgettünk mikor Jacksonnak eszébe jutott valami.

-         Kellan, azt hiszem megnyertem a fogadást. - vigyorgott közben.

Erre Kellan durcás fejet vágott és tüntetőleg az ablak felé fordult.

Majd hirtelen megszólalt.

-         Hagyjuk ezt a témát. Tom, hallani akarjuk a részleteket. Mi történt Ashley és közted?

-         Bevittem a mosdóba egy gyors menetre. - mondta kaján vigyorral. - Na, viccet félre téve. Megbeszéltük a következő találkozót, amikor majd ő jön Londonba. Találkozgatunk párszor és ha működik a dolog, akkor végre egy pár leszünk.

-         Hát ez remek. - szólt Jack. - Akkor hamarosan már csak két szingli lesz a körünkben. - nevetett Kellan ábrázatán. - Ó, és el ne felejtsek kitalálni valamit a fogadás vesztesének.

-         Szerintem Robnak is van mesélni valója.       - terelte el magáról a szót Kellan. - Közted és Kris között csak úgy izzott a levegő.

Erre mind hárman felém fordultak.

-         Meséld el nekik. - mondta Jack.

-         Jól van, oké elmesélek mindent. - válaszoltam.

Ezzel belekezdtem egy nagyon hosszú történetbe. Mindent elmeséltem kiegészítve apró részletekkel, amiről még Jackson sem tudott. Amikor még Kris Londonban lakott, mi még nem ismertük egymást így érdeklődve figyeltek rám.  Nem gondolták, hogy ilyen dologról van szó. Az egész út alatt engem hallgattak és már csak akkor eszméltünk fel mikor az öveket be kellett kapcsolni és a gép elkezdett ereszkedni.

-         Hát ez nem semmi. - reagált Tom. – Miért titkoltad el hogy ismered?

-         Ne haragudjatok. – mondtam – Csak nem gondtoltam volna, hogy találkozunk vele. A buli után meg már nem akartam elmondani, majd ha csak hazaértünk.

-         Semmi baj. - szólt Kellan - Cserébe megígéred, hogy elhívod Kristent Londonba és megmondod neki, hogy Nikki jöjjön vele.

-         Csak nem bejön?- kérdeztem mosolyogva.

-         De nagyon!

-         Oké, megígérem.

Hamarosan már egy taxiban ültem és úton voltam hazafelé. Fel kellett készülnöm egy holnapi megbeszélésre. Egy nagyon komoly megrendelésről lesz szó, így a legjobb formámat kell hoznom. Igazából eléggé bűntudatom van miatta, hogy a kiruccanás miatt nem volt időm ezzel foglalkozni, de majd ma este sokáig dolgozom és bepótolom.

Merengésemből a taxisofőr hangja rángatott ki.

-         Uram, megérkeztük. - szólt oda nekem.

Kifizettem a taxit, bementem a lakásba, elpakoltam a cuccaim és ettem valamit.

Ezután neki láttam a másnapi értekezlet terveit kidolgozni, egészen hajnalig tartott mire végeztem. De legalább már részletesen fel vagyok készülve. Holnap se lesz egy perc időm se. Ez majd eltereli a figyelmemet Krisről.

Tom

Az érkezésünk utáni reggel a telefonom csörgésére ébredtem. A kijelzőn anyám neve villogott.

-         Halló! - szóltam bele álmosan.

-         Szia kisfiam!-  hallottam meg anya hangját. - Sajnálom, hogy felébresztettelek. Mint tudod a húgod három hét múlva férjhez megy és meg kéne beszélni néhány részletet. Át tudnál jönni ebédelni?

-         Persze anya! - válaszoltam. - Egy óra múlva ott leszek. Csókollak anya. Szia!

-         Szia! - köszönt el ő is.

Ezután fogtam magam és elkezdtem készülődni. Eközben végig Ashley járt a fejembe. Csodálatos volt a vele töltött hétvége. És az az este... Senkivel nem éreztem még magam ilyen jól. A fiúk persze ezt a részletet nem tudják. Ez csak rám és Ashleyre tartozik. Komolyan érte még az agglegény életet is feladnám.

Nagy nehezen kiűztem Asht a fejemből és a húgom esküvőjére gondoltam. Az én kis húgom menyasszony. El sem hiszem, ráadásul az egyik legjobb barátom, Jackson a vőlegény. Az elején kézzel-lábbal elleneztem a kapcsolatukat főleg az eljegyzést. Mára már megbarátkoztam ezzel a gondolattal, de ha Carolinet megbántja kinyírom.

Egy óra múlva már a nappaliban hallgattam a húgom nyavalygását. Mindent tökéletesre akar. Ezt sose értettem. Nem azaz egész lényege, hogy a vendégek mit esznek vagy az asztalokon milyen dísz van. Ők a fontosak.

-         Ezt nem hiszem el. - mondta. - Három hét és itt az esküvőm. A ruha pedig még nincs meg. Már minden üzletet végig jártunk, elegem van.

-         Nyugi Caroline. - szólt rá anyám. - Időben megtaláljuk a tökéletes ruhát.

Ekkor eszembe jutott valami.

-         Figyeljetek!- szólaltam meg hirtelen - Mostanában találkozgatok egy divattervezővel. Megkérdezhetem, hogy tudna-e segíteni, ha szeretnéd.

-         Ki az?- kérdezte Caroline. - És persze, hogy szeretném.

-         Ashley Greene-nek hívják.

A név hallatán húgom sikítva a nyakamba ugrott.

-         Úristen! Honnan ismered? Egyszerűen imádom a ruháit. Tényleg megtennéd értem?

-         Persze, elvégre egyszer mész férjhez. - vigyorogtam rá. - Két hét múlva úgyis Londonba jön a divathétre. Egy hét alatt biztos ki tud találni valamit, ahogy őt ismerem. Majd szólok neki előre így ide már kész ötletekkel jön.

-         Tökéletes! - kapcsolódott be anyám.

Megbeszéltünk még pár dolgot, majd elindultam felhívni Ashleyt.

Pár csörgés után fel is vette.

-         Szia Tom! - szólt bele csilingelő hangján.

-         Szia szépségem! - köszöntem én is.

-         Hogy vagy? Időben hazaértetek?- érdeklődött.

-         Jól vagyok és igen, időben hazaértünk. Hiányzott már a hangod. Alig várom, hogy találkozzunk.

-         Én is várom. Te is hiányzol nekem.

-         Figyelj! Lenne egy kérdésem. - kezdtem bele. - Tudod, hogy a húgom három hét múlva feleségül megy Jacksonhoz és még nem találta meg a megfelelő ruhát. Esetleg nem tudnál segíteni neki?

-         Persze, nagyon szívesen. Most úgyis sok időm van. Szétnézek itt, de ha nem találok semmit, akkor tervezek egyet. Három hét múlva, az esküvőre meg lesz. Képet viszont küldhetsz róla. Így nagyjából meg tudom ítélni, hogy milyen ruha illik hozzá.

-         Oké és köszönjük, majd küldök egyet, most viszont mennem kell, mert a srácokkal találkozom.

-         Jól van, majd beszélünk. Ja és még valami. Beszéltem Krissel és mesélt Robról. Szerintem odáig vannak egymásért, csak nem akarják beismerni. Kell nekik egy kis lökés.

-         Szerintem is. Ha jössz, akkor segítünk nekik. - mondtam mosolyogva.

-         Oké, ezt megbeszéltük. Most már tényleg hagylak. Jó legyél Tom. Csókollak.

-         Te is! Vigyázz magadra majd beszélünk. Millió csók Ash. Szia.

-         Szia!- köszönt el ő is.

Hamarosan már a törzshelyünkön ültünk a srácokkal és beszélgettünk. Már csak Jackson hiányzott. Fél óra késéssel be is esett.

-         Bocsi a késésért. - mondta. - Csak még Caroline-nal találkoztam. Az esküvőről volt szó.

-         Nem baj. - válaszoltam.

-         Biztos akarod ezt az esküvőt?- szólt Kellan Jackhez.

-         Biztos!- mosolygott.

-         Ha meggondolná magát, én cipelném az oltár elé!- viccelődtem.

-         Segítenénk mi is. - szólalt meg Rob.

Úgy döntöttem, hogy beavatom őket a lányok tervébe, miszerint Londonban töltenek egy teljes hónapot. Igaz még nem biztos, de Ash szerint már nem jöhet közbe semmi.

-         Srácok!- kezdtem bele - Még Párizsban Ashley megemlítette, hogy két hét múlva lesz valami divat mizéria és a lányokkal ők is jönnek.

-         A Londoni Divathétre gondolsz? Caroline folyton erről beszél. - mondta Jack.

-         De arról van szó! - mondtam.

Ekkor vettem észre, hogy Rob elsápadt. Rögtön sejtettem mire gondol.

Rob

Londoni divathét... Ez a két szó villogott a fejemben.

Miért kísért engem ez az esemény? Ha lehet minden évben messzire elkerültem. Erre megjelennek itt a lányok és biztos elrángatnak majd minket.

Oda ahol megismertem őt, aki tönkretette az életemet. Annyi fájdalmat senki nem okozott, mint ő. Megalázott, semmivé tette az álmaim. A gödör mélyre lökött.

Gondolatmenetemből Tom rángatott ki.

-         Hé, Rob! Tudom, hogy mire gondolsz, de el kéne végre felejtened Ninát. Ő egy hülye ribanc. Nem érdemli meg, hogy szenvedj miatta.

-         Te mégis mit csinálnál a helyembe, ha rajta kapnád azt a lányt, akit mindennél jobban szerettél egy másik férfival és azt mondaná, hogy csak a pénzedért volt veled?

Senkibe nem csalódtam még akkorát. 2 évig voltunk együtt és én mindent megadtam neki. Egyszerűen boldoggá akartam tenni, amit ő jól ki is használt. És milyen furcsa az élet. Modellkedett és pont ezen a divathéten ismertem meg. Anyát meghívták az egyik bemutatóra és megkért, hogy kísérjem el. Ott kezdődött minden. Ironikus, hogy most megint ott kötök ki, ráadásul nagyon hasonló helyzetben. Talán a fiúk megértik, miért vagyok ilyen rossz véleménnyel a modellekről. Nem akarok soha többet ekkorát csalódni, és most már kétszer is meggondolom, ki érdemli ki a bizalmamat.

-         Én vigasztalásképp keresnék egy másik csajt. - szólalt meg Kellan.

-         De én nem vagyok ilyen tudod jól!- reagáltam a megjegyzésére.

-         Szerintem meséld el Kristennek, ha ideértek, hátha akkor nem rángat el téged arra a hülyeségre. Meg fogja érteni, ha nem akarsz menni.- javasolta Jack.

-         Nem akarom, hogy megtudja. - válaszoltam. - majd kitalálok valamit. Most viszont megyek, sok dolgom van még.

-         Oké, menj csak, beszélünk később. - mondta Tom.

-         Szia! - köszöntek a többiek is.

-         Sziasztok!

Beszálltam a fekete sportkocsimba és elindultam a szüleimhez. Lesz mit mesélnem nekik.

Út közben folyton a divathéten rágódtam. Ninával nem találkoztam már egy éve nem hiszem, hogy pont most futnánk össze. Nem retteghetek mindig attól, hogy valamikor találkozok vele. Túl kell tennem magam rajta, de nem olyan egyszerű. Nem tudom mit csinálnék, ha összefutnék vele. Fogalmam sincs….de remélem erre nem kerül sor soha többet.

Pár percen belül már a szüleim kocsi feljáróján álltam.

-         Szia anya!- köszöntem.

-         Rob kisfiam, de jó látni téged!- üdvözölt egy öleléssel.

-         A többiek merre vannak?

-         Apád üzleti ügyeket intéz, a nővéreid pedig a kedvenc elfoglaltságukat űzik. Vásárolnak.

-         Értem. Tulajdonképpen azért jöttem, mert rég beszéltünk már. De örülök, hogy jól vagytok. Képzeld kivel találkoztam Párizsban.

-         Kivel?- kérdezte.

-         Kristennel. Kristen Stewartal.

-         Krissel? A kicsi Krissel? Úristen, de rég hallottam róla és a szüleiről. Hogy van? Mit csinál?

Részletesen beszámoltam neki a párizsi útról, kicenzúrázva a bemutató utáni estét. Anyám megdöbbent, hogy Kris még mindig modellkedik. Láttam az arcán a döbbenetet és tudtam, hogy neki is Nina ugrott be először. Persze ő nem tudja részletesen, mi történt köztünk, csak annyit tud, hogy szakítottunk. Miután befejeztem, megszólalt.

-         Ha Londonba jön, feltétlenül el kell hoznod. Régen találkoztam már vele. A nővéreid is odáig lennének. Meglepnénk őket.

-         Oké anya! Benne vagyok. Most viszont mennem kell egy építkezésre. Majd beszélünk.

-         Rendben, holnap eljössz vacsorára? Jackson is jön. - mondta még utoljára.

-         Persze, akkor holnap találkozunk. Szia!

-         Szia Rob!

Kitolattam a kocsimmal és elindultam az építkezésre. Két hét. Szóval tényleg tudta, hogy jön. De miért nem mondta el? Nem akarja, hogy tudjam? De miért? Úgy látszik, az elkövetkező időben sem fogok unatkozni. Idejön és azt se tudom, hogy egyáltalán, hogy viszonyuljak hozzá. Először magamban kell rendeznem a dolgokat. Lehet segítene a helyzeten ha megfontolom Jack tanácsát és mesélek Krisnek Nináról. Akkor biztos megérti, miért van meg a rossz előítéletem, és talán míg itt lesznek elfogadja, hogy idő még meg tudok benne bízni….viszont lehet épp az ellenkezője történne és megint csak összevesznénk, hogy már megint hasonlítgatom. Nem tudom mihez kezdjek...

Ekkor még álmaimban sem gondoltam volna, hogy mi minden történhet meg velünk egy hónap alatt….