6. fejezet

Meg is jött a következő fejezet. Nagyon hálásak vagyunk a kommentekért, sokat segítenek és próbálunk figyelni a hibáinkra. A pipákat is nagyon köszönjük. A részlet egy picit gonosz volt, majd megértitek miért. Erre szerintünk senki nem számított :)

Jó olvasás!

Örülnénk, ha ide is írnátok :D

Puszi: Wiky & Netty

Kristen

Ez a két hét villámgyorsan elszaladt. Azon kaptam magam, hogy készülődni kell az utazásra, mert másnap már indulunk. Ez most nem csak egy egyszerű kirándulás lesz. Egy hónapot fogunk eltölteni az esős Londonba. Két héttel hamarabb megyünk az előkészületek miatt, majd a divathét után még egy hétig maradunk pihenni. Ash repesett a boldogságtól és nem túlzás, ha azt mondom, hogy már az egész hónapot betáblázta programmal. Ő az egész hónapot lényegében szabadságon tölti, mert neki itt most nincs munkája, csupán elkísér. Nikki most nem ér rá. Rengeteg dolga van, ezért ő majd csak két hét múlva, azaz a londoni divathétre jön utánunk. London…Rob. Ez a két dolog lebegett az elmúlt két hétben a szemem előtt. Nem volt olyan nap, hogy ne jutott volna eszembe. Magam sem tudom még mi lesz, ha megérkezünk. Persze Tomék miatt is, biztos lesz közös program, de nem tudom fel fog-e keresni vagy én felkeressem-e mikor megérkezünk. Ashley szerint Tom kijön elénk a repülőtérre és elvisz a hotelbe. Nem tagadom, örülnék, ha ő is kijönne, de erre csekély az esély mivel Tom elmondása szerint is dolgozik. Persze drága barátnőm már egy hete azzal rágja a fülem, hogy miért nem lepem meg a munkahelyén, mert biztos örülne neki. De ezt az ötletét rögtön elvettem, mert ha találkozunk semmiképpen se 10 percre akarok. Már pedig ha bemegyek a munkahelyére, akkor nem zavarhatom sokáig.

Nem csak Rob miatt várom Londont. Eddigi életem felét ott töltöttem és sokszor hiányzik is. Mindig is második otthonomként tekintettem rá.

A másnap a szokásos menetben telt. Bepakolás, búcsúzkodás majd kimentünk a reptérre. Ash szokásához híven pörgött, de én is izgatott voltam. A repülőutat nagyon hosszúnak éreztem, de jókat beszélgettünk. Amint bemondták, hogy megkezdjük a leszállást a gyomrom dió méretűre zsugorodott és izgalom lett úrrá rajtam. Az eszem tudta, hogy nem lesz itt, de a szívem reménykedett. Sajnos nem volt ott, de Tom mondta, hogy elmegyünk egy étterembe ebédelni és ott csatlakozik hozzánk. Gondolom látta rajtam a csalódottságot azért mondta kérdés nélkül. A szobánkat elfoglaltuk, majd megbeszéltük, hogy 11-kor találkozunk az aulában. Én addig rendbe akartam hozni magam. Gyorsan lezuhanyoztam, megmosdottam majd a hajamat laza kontyba feltűztem. Viszont a ruhánál elakadtam. Nem akartam se túl kihívót, se túl elegánst, de azért ki akartam öltözni. Végül is egy lenge zöld ruha mellett döntöttem. Felvettem egy magas sarkút, halványan kisminkeltem magam, majd mivel már sürgetett az idő, csatlakoztam lent a többiekhez. Egy közeli étterembe mentünk és egy kinti asztalnál foglaltunk helyet.

-       Pár perc és szerintem Rob is ideér. De ha gondoljátok addig nyugodtan rendelhettek. – mondta Tom.

-       Megvárjuk. Nem sietünk sehova. – válaszoltam.

Végszóra megérkezett az említett is. Ahogy megláttam mosoly kúszott az arcomra és Ash után én is egy öleléssel üdvözöltem.

-          Sajnálom, hogy késtem. Nehezen tudtam elszabadulni.

-          Semmi baj. A lényeg hogy itt vagy. – mondtam mire viszonozta a mosolyomat.

-          Na igen. Krist már nagyon várt. Alig tudtuk elterelni a figyelmét. – mondta barátnőm mire az első sokk után egy gyilkos pillantást küldtem felé.

-          Most mi van? Tényleg így volt. – Mondta, amivel csak tovább rontott a helyzeten. Rob csak kuncogott mellettem.

-          Szóval hiányoztam? – kérdezte Rob miközben alig tudta elrejteni mosolyát.

-          Ezek után, ha akarnám, se tudnám tagadni. – mondtam én is nevetve.

-          Te is hiányoztál. – hajolt hozzám közelebb. A közelsége szinte megrészegített. Minden épeszű gondolat kiszállt a fejemből és csak egy hümmögésre futotta. A kis pimasz meg élvezte is a helyzetet.

Mindenki rendelt valamit az étlapról és nagyon jó hangulatban telt el az ebéd. Amikor végeztünk Tomék elmentek sétálni, mi Robbal maradtunk. Mielőtt elindultak volna azért Ash rám kacsintott, de remélem ezt Rob nem látta.

-       Meddig maradtok? – kérdezte Rob.

-       Egy teljes hónapig. Úgyhogy nem szabadulsz tőlem olyan könnyen. – mondtam nevetve. Most olyan volt, mint régen. Mintha el se telt volna azaz 5 év.

-       Nem is akartam. – mosolygott rám, amit örömmel viszonoztam - Elmegyünk valamerre sétálni mi is?

-       Nem késel el? – reménykedtem, hogy nem kell annyira sietni.

-       Még bőven van egy órám.

-       Akkor induljunk! – mondtam boldogan, mosolyogva.

Mivel nem turista voltam nem néztünk meg valami nevezetességet. Csupán elindultunk és mentünk amerre vitt az utunk.

-       Szóval az utóbbi két heted munkával telt. És mit csinálsz, ha van egy kis szabadidőd?

-       Tom mindig szervez valamit. De általában csak a többiekkel beülünk valahova. Nincs valami izgalmas életem. –mondta egy mosoly kíséretében.

-       Irigyellek miatta. – mondtam. Láttam, hogy picit meglepte ez a reakció így folytattam. – Imádom, amit csinálok, de néha olyan jó lenne csak unatkozni. Tudom, hogy ez furán hangzik. – nevettem fel – Na most képzeld el egy napomat. Reggel kezdek a stúdióba. Nem is! Reggel futással kezdek, aztán megyek a stúdióba. Általában mindig van valami dolgom. Vagy egy bemutatóra készülünk, vagy egy fotózás van. Egy-egy ilyen sokáig elhúzódik. Aztán tánctanár vagy edzés, vagy a lányokkal találkozok. Mire hazaérek, már mindig jó késő van. Arról nem is beszélve, hogy fotósok bárhol lehetnek, így mindig jól kell kinézni. Bárhova mész, bármit csinálsz….Jaj azt hiszem picit elszaladt velem a ló. – nevettem. Időközben annyira belemerültem, hogy észre sem vettem, hogy már felé fordulva hátrafelé haladok és hevesen magyarázok.

-       Mondd tovább! Szívesen hallgatom.

-      Én inkább a te életedről szeretnék hallani. – mondtam - Amúgy mi történt veled az elmúlt öt évben? Nem is meséltél még semmit erről. - érdeklődtem.

Láttam, hogy az arca egy pillanatra fájdalmasan összerándul.

   -  Az én életem nem volt olyan mozgalmas, mint a tiéd. - mondta egy idő után. - Elvégeztem a mérnöki egyetemet és a szüleimnél kezdtem dolgozni. Viszont jól hallottam, hogy táncolsz?

-       Ügyes terelés. – nevettem – Igen táncolok pár éve. Szeretem, meg az alaknak is jót tesz.

-       És milyen táncot?

-       Társas táncot. Van egy nagyon jó tanárnő, az ő óráira járok el amikor csak tehetem.  Azért nem olyan komoly szintű ez, de szeretem tényleg, úgyhogy jó.

-       Egyszer láthatlak is majd táncolni? – kérdezte Rob azzal az ellenállhatatlan mosolyával.

-       Áh..nem. Nem mondtam, hogy jó is vagyok.

-       Nem hiszem én ezt. Iskolába, bárhol táncolni kellett mindig ügyesen csináltad, úgyhogy nagyon szívesen megnéznélek egyszer. – Nézett rám és a szeme őszinteséget tükrözött. A tekintetünk találkozott és én megint elvesztem gyönyörű szemeiben. Majd folytatta. - Akkor gondolom ez a hónapod is be van táblázva.

-      Hát Ashley már szervezkedett meg ott a munka is. - válaszoltam mosolyogva. - Többek közt veletek is lesznek majd programjaink, ha jól tudom és Jack az esküvőjére is meghívott minket.

-      Igen, ezt tudom. Ashley tervezi a menyasszonyi ruhát.

-      Igen, csodálatos lesz. - mosolyogtam. -  Hidd el én már láttam a terveket.

Mesélt még egy két dolgot magáról, de a barátnő témát feltűnően kerülte és meg jobbnak láttam nem feszegetni.

Hamar elrepült az idő, de rengeteget beszélgettünk. Érdeklődtem többek között a családjáról is. Vic, és Lizzy mindig is jó barátnőim voltak, úgyhogy ittlétem alatt mindenképp meg kell látogatnom őket.

Visszakísért a hotelba, majd sietett ő is a munkába. Elköszönéskor két puszit is kaptam, ami meglepett, de végtelenül örültem neki. Utána vigyorogva mentem fel a szobámba.

Este Tom jött értünk, majd vitt el minket a Diamond nevű szórakozóhelyre. Nagyon hangulatos hely és szerencsére azért annyira nem felkapott, hogy nagy tömeg legyen. Ha nagyobb társaság érkezik, van az emeleten egy külön helyiség, amit kinyitnak nekik. Lent fa asztaloknál lehet leülni fekete bőrfotelekbe. Külön kis boxok vannak kialakítva, így nyugodtan lehet beszélgetni is. Lényegében ez egy pub, de kialakítottak egy táncteret is.  Külön tetszik benne, hogy a falra különböző művészi képeket festettek és ez egyedivé teszi az egészet. Most nem akartunk felmenni a külön terembe, így lent foglaltunk helyet az egyik asztalnál. Mire odaértünk már mindenki ott volt és észrevettem egy eddig számomra még ismeretlen lányt is. A lány Rob és Jackson között ült. Vajon kivel jött? Lehet Robbal? Lehet, hogy a barátnője? Persze, hát sikeres, gazdag…biztos van neki valakije. Csak tudnám, engem miért idegesít ez a gondolat. Elkaptam a tekintetem a lányról majd én is köszöntem mindenkinek.

-            Lányok bemutatom Carolinet, a húgomat és egyben Jack menyasszonyát.– mondta Tom.

Szóval Jackson barátnője, sőt menyasszonya. Számomra is fura, de nagyon megkönnyebbültem. Igazából nem is szabadna, hogy zavarjon, ha Robbal jött volna. De mégis zavart a gondolat.

-       Örülök, hogy találkoztunk. Már sokat hallottam rólatok. – mondta Caroline mosolyogva.

-       Mi is örülünk. – felet Ash.

-       Na ki mit kér? – kérdezte Tom.

-       Kezdjünk teguilával. – mondta Kellan.

-       Nem lesz az erős kezdés? – mondta Ash nevetve.

-       Dehogy! Meg kell alapozni a hangulatot.

Tom és Kell elmentek az italokért addig mi leültünk a többiekhez. Most nem akarok sokat inni. Elég volt a múltkori. Most megmutatom, hogy nem végződik minden buli úgy, mint a múltkori. A fiúk visszaértek, majd koccintottunk és mindenki egyszerre lehúzta. Tom már ment is egy másik körért, de ott már nem kért mindenki, köztük én sem. A hangulat nagyon jó volt, amit tovább tetőzött Kellan ötlete.

-       Játszunk! – mondta hangosan.

-       Játszunk? Most komolyan? – Úgy nézett rá Jack, mint aki már nincs észnél.

-       Igen. Nyugi ez tetszeni fog. Bárkitől kérdezhetnek bármit. Nem muszáj rá válaszolnia, viszont akkor innia kell.

-       Ez tetszik! Mehet! – mondta Tom.

Mi Ashley-vel egymásra néztünk. Persze benne voltunk, de tudtuk, hogy nem fogjuk olcsón megúszni. Azt hiszem, búcsút inthetek annak, hogy ma nem leszek részeg.

-       Én kezdem. – mondta Kell – Ash… öö… mennyi volt a legtöbb pasi akivel egyszerre csináltad?

Na igen valahogy éreztem. Ashley hangosan felnevetett majd egy ,, köszi én is szeretlek” után lehúzta a tequilát. Hasonló kérdések mentek végig és mindenki torkán lecsúszott egy-két pohár, viszont valaki bevállalta a válaszokat. Én viszont elég sokat kaptam. Volt olyan amire válaszoltam, de Tom és Kell összefogtak ellenem és olyan lehetetlen dolgokat kérdeztek, amire úgyis tudták, hogy nem válaszolok. Aztán jött egy kérdés ami eléggé meglepett…méghozzá Tomtól.

-       Kris! Régen szerelmes voltál Robba?

Azt hiszem döbbent fejet vághattam, mert mindenkiből kitört a nevetés…kivéve Robból. Ránéztem és találkozott a tekintetünk, de gyorsan elkaptam. Nem tudtam mit csináljak. Ha válaszolok az se jó, ha nem válaszolok az meg felér egy beismeréssel. Végül, lehet hogy rosszul döntöttem, de lehúztam a pohár tartalmát. Persze a többiek nevettek, mint mindenkin. De én inkább kerültem Rob tekintetét. Folytatódott a dolog és most már Kellant vették célba. Rengeteget nevettünk még meg nem jelent valaki az asztalunknál. Egy szőke igazi pláza cica tipegett oda mellénk, majd szólalt meg nyálas hangon.

-       Sziasztok! De rég találkozunk! – mondta miközben leült Rob mellé.

-       Hello Cindy! – köszönt Tom – Sajnos nem elég rég! – súgta oda nekünk.

Nem úgy nézett ki, mint aki el akar menni. Sajnos igazam volt. Ott csacsogott, vagy éppen majdnem Robra mászott. Robci, rob…állandóan ezt hallottam. Rob nem nagyon akarta lerázni magáról, vagy csak nem akarta megbántani, de én nem akartam tovább nézni, így Ashley-hez fordultam.

-       Gyerünk táncolni! – meg sem várva a válaszát húztam magammal a táncparkett felé, de nem úgy nézett ki mint, aki ellenkezne.

Bementünk a tömegbe és elkezdtünk mozogni a zenére. Ashley is sokat kapott a játék során így már őt se nagyon érdekelte, hogy ki mit gondol. Eléggé beleadtunk mindent a táncba. Nemsoká a fiúk is csatlakoztak hozzánk, de Robon még mindig ott csüngött az a csaj. Eddig egy nagy körbe táncoltunk de most rögtönzött párokban folytattuk. Én Kellannal táncoltam. Nem tudom mennyi idő múlva nem bírtam ki és Robék felé néztem. A csaj már úgy rázta neki magát, hogy csoda, hogy még nem estek egymásnak. Rob se nagyon ellenkezett. Dühösen fordultam Kellanhoz, akin szintén látszott, hogy már jó sok poháron túl van. Nem érdekelt semmi. Csak táncolni akartam. Táncoltunk egy ideje amikor Kellan kézen fogott és elhúzott valamerre, igazából nem is kellet húznia, mentem én magamtól is. Valamilyen hátsó kijárat felé mentünk majd ott megállt, felém fordult. Fel sem fogtam, mi történik, de hírtelen megcsókolt. Először megdöbbentem, de aztán vadul viszonoztam a csókját. Zihálva váltunk el, majd a fülem suttogott.

-       Nem lépünk le?

Nem gondolkoztam, ő is részeg volt és én is. Nem voltunk elkötelezve így habozás nélkül bólintottam, majd elindultam magammal húzva őt is. Taxit fogtunk majd, elmentünk a hotelbe. Valahogy elkeveredtünk a szobámig, ahol Kellan nekidöntött az ajtónak, majd újra megéreztem ajkait az enyémeken. Hosszú bajlódás után be is jutottunk. Vad csókunkat egy pillanatra sem szakítottuk meg, miközben hátráltunk az ágy felé. Az agyam teljesen kiürült, nem tudtam tisztán gondolkozni, de nem is akartam. Hátradőltünk a hatalmas franciaágyon, majd a nyakamat kezdte el csókolgatni. Vadul és mohón kaptam a szája után, ő pedig készségesen viszonozta hevességem. Karjaival még közelebb húzott magához, miközben végigsimítottam hátát a kezeimmel.  Nyelvünk vad táncot járt, miközben mindketten igyekeztünk, hogy minél szorosabban összesimuljunk.
Kellan maga alá fordított, egy percre sem szakadva el számtól. A kezeim lefelé kalandoztak a mellkasán, simogatva őt. Mikor már a köldökénél jártam, ő felnyögött, és még hevesebben kezdett „ostromolni”. Mindketten ziháltunk, ami leginkább az eddig elfojtott vágyainkból keletkezett. Míg Kellan a mellkasom minden négyzetcentiméterét fedezte fel ajkaival és nyelvével, addig én megszabadítottam őt is a feleslegessé vált pólójától. Kéjesen felnyögött, mikor pont úgy helyezkedtem, hogy ágyékához hozzányomódott a csípőm. Mikor elérte a fehérneműmet, egyetlen rántással letépte rólam. Egyáltalán nem voltak a mozdulatai gyengédek, de cseppet sem bántam. Csak felejteni akartam. Nem akartam egy percet se Robra és arra a szőke plázacicára gondolni. Bevallom, féltékeny vagyok, pedig nincs rá okom, hiszen nem vagyok a barátnője, de mégis rosszul esett, hogy mással láttam. Legszívesebben megtéptem volna. Eközben levette saját magáról is az alsónadrágot, és ismét az ajkaimat kezdte ostromolni, míg kezeivel a melleimet simogatta, becézgette. Egy váratlan mozdulattal belém hatolt mire egyszerre nyögtünk fel. Először lassan kezdett el mozogni bennem, ám a heves vágy, ami már egy ideje kínozza testünket, megkívánta, hogy egyre gyorsabban és hevesebben mozogjon. Egyre hangosabban sóhajtoztam, és hogy sikításomat visszafogjam a vállába haraptam. Mikor mindketten elértünk a csúcsra, az ő száját is egy férfias morgás hagyta el. Testünk megfeszült, míg ő hátra vetette fejét, szemeit lehunyta. Egy örökké tartó pillanatig így maradt, majd óvatosan kicsusszant belőlem, és mellém gördült. Hirtelen fel sem fogtam, hogy mit tettünk csak át adtam magam a békét nyújtó álomnak, nem is sejtve, hogy mit hoz majd a holnap…