Karácsonyi meglepetés :D

Sziasztok!

Tegnap ígértem nektek egy karácsonyi meglepetést ami meg is érkezett.

A történetről csak annyit, hogy az Away From Love című történet karácsonyi része ami egyfajta epilógusnak is betudható. Kicsit rövid lett, de remélem elnyeri a tetszéseteket. Ezzel szeretnék ismét Békés, Boldog Karácsonyt kívánni az olvasóimnak.

Jó olvasást!

Puszi: Wiky

u.i.: Az ünnepek miatt szerintem kicsit csúszni fog a Táncra kelt szenvedély következő fejezete,de még a héten felrakom. :D

Kristen szemszög

„A szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehetőség, hogy boldogok legyünk.”

3 év. Ennyi idő telt el azóta, hogy összekötöttem az életemet szerelmemmel. Soknak tűnik, de hamar eltelt ez az idő. Végre minden helyre állt az életünkben, boldogan élünk kislányunkkal együtt. Na igen a kis Sophie is rengeteget nőtt már és az egész család rajong érte. A sok viszontagság ellenére most már bátran kijelenthetem, hogy minden a legtökéletesebben alakult. Szerencsére Nina és John is eltűnt az életünkből. Az esküvő után visszatértem a modell szakmába, de már korántsem dolgoztam annyit mint előtte és külföldi munkákat is csak nagyon ritkán vállaltam, hogy több időt tölthessek a családommal.

 A barátaink is a mind megtalálták párjaikat és ők is nagyon boldogok. Ashley és Tom ahhoz képest, hogy nem akartak hamar összeházasodni, élvezni akarták a hosszú jegyességet egy évvel a mi esküvőnk után összeházasodtak és most várják első közös gyermeküket aki az ultrahang felvétel szerint kisfiú lesz és a Zack nevet fogja kapni.

Ezzel szemben Kellannak és Nikkinek ikreik születtek. Zoé és Lily. Elég vicces volt, mikor Nikki bejelentette a dolgot. Akkor voltak együtt másfél éve és még a házasságon sem gondolkodtak nem még hogy kisbabán. Kellan enyhén szólva teljesen kétségbeesett és alig lehetett megnyugtatni. Nikki hozzá képest nyugodtan vette tudomásul, hogy szülők lesznek. Ő sem szeretett volna ilyen hamar babát illetve babákat, de hát becsúszott. Azonban elmondásaik alapján és ahogy a kicsikkel viselkednek, egy percig sem bánják. Úgy néz ki, hogy Kellan is kezd megkomolyodni és eldöntötte, hogy megkéri szerelme kezét aki már háromszor visszautasított azzal az indokkal, hogy ez csak egy darab papír és enélkül is szeretik egymást. Szóval Kellan immár negyedjére készül a leánykérésre amit az én segítségemmel szervezett meg.

Egyedül Caroline és Jack boldogságát árnyékolta be egy bizonyos dolog. A kis Kevin születése után egy évvel kiderült, hogy Carolinenak nem lehet több gyermeke. Mindenféle gyógymódot kipróbáltak, de sikertelenül. Caroline hónapokig depresszióban szenvedett emiatt és nagy nehezen sikerült kirángatni belőle. Ezután döntöttek úgy, hogy örökbe fogadnak egy babát. Így került a családjukba Bianca egy Kevinnel egykorú kislány. Kicsit féltek a családjuk reakcióitól, mikor bemutatták nekik Biát de megnyugodtak, mikor látták, hogy úgy viselkednek vele mint a kis Kevinnel. Szerencsére a két gyerek nagyon megérti és szereti egymást.

Összegezve végül mindenkinek az élete jól alakult. Rob nővérei is megállapodtak és mindenki legnagyobb meglepetésére az én drágalátos öcsikém a színészi pálya helyett jogásznak készül és már csak egy éve van hátra a diplomaosztóig ami után hivatalosan is jogász lesz.

Azt hiszem mindenki megkapta a maga boldogságát és épp egy karácsonyi összejövetelre készülünk. Immár három éve szokás, hogy a nagyszülőknél összegyűlünk mindannyian és együtt ünnepeljük meg a karácsonyt. Most épp Caroline és Tom szüleinél lesz megtartva. A kis Sophival már rég elkészültünk csak Robot várjuk akinek még be kellett szaladnia a munkahelyére. Már épp telefonáltam volna neki, mikor belépett a bejárati ajtón.

• Szia édesem! - jött oda, hogy egy csókkal üdvözöljön. - Bocsi a késésért csak dugóba kerültem. - mondta azzal az ellenállhatatlan féloldalas mosolyával.
• Ne tőlem kérj bocsánatot hanem a többiektől ha elkésünk. - mondtam neki. - Siess, öltözz át. Kikészítettem az ágyra a ruhádat. - mosolyogtam rá.
• Mire mennék nélküled? - kérdezte és ismét kaptam tőle egy szédítő csókot. - Na akkor sietek. - mondta, de mielőtt elindulhatott volna meghallottuk a számunkra oly édes hangot.
• Papa, papa. - szaladt felé kislányunk és apja kitárt karjai közé ugrott.
• Szia szépségem!
• Papa te máj megint késtél. - mondta egy szem lányunk. Na igen látszik, hogy baj van még a beszéddel mert az r betűt nem nagyon tudja kimondani.
• Sajnálom hercegnőm, de most átadlak a maminak, gyorsan felöltözök és indulhatunk. Rendben? - kérdezte tőle mosolyogva és megpuszilta.
• Jendben. - felelte a kis pöttöm és elszaladt a kabátjáért.

Rob tényleg gyors volt mivel 10 perc múlva már az úton száguldottunk. Nem kellett sok idő és meg is pillantottuk a Sturridge rezidencia karácsonyi fényeit. Kislányunk tátott szájjal nézte az épületet. Ahogy elnéztem a kocsikat már rajtunk kívül mindenki itt volt. Általában mindig mi késtünk el. Hiába, Robbal ebből a szempontból nagyon hasonlítunk egymásra. Gyorsan leparkoltunk a kocsival és már indultunk is be a házba a hidegből. Mihelyst beléptünk a házba Mrs Sturridge és Caroline fogadott minket.

• Sziasztok! - köszöntöttek egy-egy puszival és elvették a kabátjainkat.
• Gyertek beljebb, meg ne fázzatok. - invitált beljebb Caroline anyukája. - A többiek már mind itt vannak a nappaliban. Rob te nem mész be? - kérdezte férjemet aki ismét elindult kifelé.
• Behozom a csomagokat és jövök én is.
• Rendben addig gyerünk be. - javasolta Caroline és bementünk, hogy üdvözöljük a többieket.
• Sziasztok! - köszöntem és mindenkinek adtam egy puszit. - Kicsikém te nem is köszönsz? - kérdezte kislányomat.
• De mami! Szijasztok! - köszönt azon az édes kis hangján és odaszaladt a nagyszüleihez.
• Na szép. Keresztapádat már meg se öleled? - kérdezte tőle Tom tetetett sértődéssel.
• Dehogynem. Szija Kejesztapu!! - rohant oda Tomhoz amíg én leültem Ashley mellé aki a nagy hasától már alig tudott mozogni.
• Hogy vagytok Ashley? - kérdeztem tőle.
• Remekül csak a kisfiúnk nagyon izgága mostanában. Szerintem hamarosan ki fog bújni. - nevetett fel.
• Mikorra is várjátok?
• Január végére de szerintem hamarabb meg fog születni a kis drága.
• Nikki merre van? - kérdeztem, mert barátnőm hirtelen eltűnt.
• Szerintem felment az emeletre Zoához és Lilyhez. Már egy ideje alszanak.
• Ja, értem.

Ezután szerelmem is bejött és megkezdődhetett a nagy pletykálkodás még vacsora előtt. A gyerekek ilyenkor a számukra kinevezett szobába vonulnak el játszani míg mi a nappaliba beszélgetünk és felelevenítsük a múltat. Bő egy óra múlva pedig már a vacsorát fogyasztottuk el amíg a szobalányok az ajándékokat csempészték a fa alá. Persze a gyerekek már nagyon izgatottak voltak mint mindig ilyenkor. Körbe néztem az asztalnál és hálát adtam azért, hogy ilyen családom és barátaink vannak. Egyedül az én kelekótya öcsém hiányzott, aki nem tudott haza jönni a tanulás miatt. Már lassan egy éve, hogy nem láttam és reménykedtem, hogy most végre eltud jönni mivel már az unokahúga is hiányolja, de sajnos most is visszamondta. A vacsorát hamar befejeztük és átvonultunk a nappaliba ahol már a fa alatt sorakoztak az ajándékok. A gyerekek amint meglátták sikítva szaladtak oda mi pedig követtük őket, hogy a nekik szánt csomagot bontsák ki ne pedig másét. Épp kezdték volna el mikor egy ismerős hang csendült fel az ajtóból.

• Nélkülem akarjátok elkezdeni az ajándékozást? Hát, milyen dolog ez? - kérdezte a hang ami nem mástól, mint az öcsémtől Camtől származik.
• Cam bácsi. - tért észhez lányom először és nagybátyja nyakába ugrott.
• Szia hercegnőm. De nagyra nőttél. - mondta neki és megpuszilta. Nekünk se kellett több és mindannyian odasereglettünk, hogy üdvözöljük.

Ezután minden folytatódott tovább és végre kibontásra kerültek az ajándékok. Egyedül két apró csomag maradt a fa alatt. Nikkié és Robé. Először Kellan akarta átadni az ajándékot szerelmének amit nem elleneztem. Kicsit még húzni akartam Rob agyát mivel nem nagyon rajong a meglepetésekért. Gondolataimból Kellan hangja rángatott ki.

• Nos, először nem is tudtam mivel készüljek neked. - kezdte Kellan Nikki felé fordulva mire a többiek is elhallgattak. - Sokat gondolkodtam az ajándékodon és néha el is bizonytalanodtam, hogy jó lesz e az amit kigondoltam, de végül úgy gondoltam, hogy miért is ne. Legfeljebb megint visszautasít. - folytatta, de ezután a mondat után Nikki szemében felcsillant az értelem. Már sejtette, hogy mi következik. - Nikki Reed soha nem gondoltam volna, hogy egyszer meg akarok állapodni sőt mi több, hogy egyszer szerelmes leszek. De ez bekövetkezett és szeretném összekötni veled az életem. Immár negyedjére kérdezem, hogy hozzám jössz feleségül? - kérdezte meg végül miközben a gyűrűt tarott, de látszott rajta, hogy fél a választól, de mint kiderült hiába félt.
• Igen, hozzád megyek. - mondta ki barátnőm azt amire Kellan már több mint egy éve vár. Kellan a válasz hallatán felhúzta Nikki újára a gyűrűt és egy szenvedélyes csókban részesítette. Ezután mindenki gratulált nekik és mi Ashleyvel már gondolatban az esküvőt terveztük. Tom kérdése rángatott vissza a valóságba.
• Na mi az Kris? Rob rossz fiú volt, hogy nem kapott semmit? - kérdezte Tom és Kellannal meg Jackkel összepacsiztak.
• Nem volt rossz sőt ellenkezőleg, jó kisfiú volt. - mosolyogtam és szerelmem felé fordultam. - Tessék szívem! - adtam a kezébe a kis dobozt amit félve kezdett el bontogatni, de amint meglátta a tartalmát hitetlenkedve nézett rám.
• Ez... Az amire gondolok? - kérdezte halkan.
• Attól tartok igen. - mondtam neki mire azonnal felkapott és megpörgetett majd egy észveszejtő,láb remegtető csókban részesített. Ezt a meghitt pillantott a srácok megjegyzése szakította meg.
• Héj, menjetek szobára. Itt gyerekek is vannak. - mondta Tom tetetett felháborodással, miközben lányom szemét takarta el aki nevetve próbált szabadulni.
• Nekünk is meg szabad tudni mit kaptál? - kérdezte Jack. A többiek is érdeklődve figyeltek minket.
• Nos, apa leszek. Ismét apa leszek. - kiáltotta el magát örömében.

A többiek ismét odasereglettek és gratuláltak nekünk. Még sokáig tartott az ünneplés, de éjfél környékén már haza indultunk, mert Sophie eléggé elálmosodott. Bő egy óra múlva már haza is értünk és miután lepakoltunk lányunkkal az ölünkben letelepedtünk a nappaliban a kandalló elé. Pár percig csendben ültünk majd meghallottuk Sophie Scarlett hangját.

• Miéjt öjültek nektek annyija? - kérdezte, mert nem értette, hogy miért kezdett el mindenki ujjongani nekünk.
• Tudod kicsikém... - kezdte Rob. - Azért mert a maminak és nekem lesz egy kisbabánk vagyis neked meg lesz egy kistestvéred.
• Úgy mint Kevinnek Bia? - kérdezte álmos hangon.
• Igen. - feleltem neki.
• Az jó lesz. - mondta és ismét elnyomta az álom.
• Tudod Kris, soha nem gondoltam, hogy lehetek ennél is boldogabb, de neked köszönhetően az lettem. Nagyon szeretlek téged és a kicsiket is.
• Mi is nagyon szeretünk téged. - válaszoltam egy csók kíséretében majd a vállára hajtottam a fejem és csendben néztük a kandallóban pattogó lángokat. Végre megtaláltam a helyem a világban és tudtam, hogy ezentúl minden tökéletes lesz az életünkben amíg csak élünk.
  
  
  
  
  The End!!
  
  
  Ezzel a kis rövidke novella szerűséggel az Away From Love című történet végleg lezárult. Remélem azért  valamennyire tetszett és karácsony alkalmából megajándékoztok pár hozzászólással. :D Lezárásként még itt van néhány kép a kicsikről:
  
  

  

  Sophie Scarlett ( Kris és Rob lánya)

  
  
  

  

  Bianca ( Caroline és Jack fogadott lánya)

  
  

  

  Kevin ( Caroline és Jack vér szerinti fia)

  
  

  

  Zoé és Lily ( Nikki és Kellan ikrei)
  
  
  
  
  
  
  
  

  
  
  
  

Boldog karácsonyt!

Sziasztok!

Minden kedves olvasómnak Áldott, Békés, Boldog Karácsonyt kívánok :D

Puszi: Wiky

Szép Karácsonyt!! :D

U.I. : készülök majd nektek egy karácsonyi meglepetéssel ami holnap fog felkerülni :D

Táncra kelt szenvedély: 3.fejezet

Sziasztok!

Sajnálom, hogy ilyen későn hozom a frisst csak fárasztó hetem volt és nem nagyon volt időm/ihletem és hát elég rövidke fejezet lett. De mégis sikerült alkotnom nektek habár szerintem nem lett valami jó. A következővel majd igyekszem kárpótolni benneteket. Nagyon szépen köszönöm az előzőhöz érkezett pipákat és komikat Lucikának, Nócinak, Pepének, Reninek, Orsynak és Gininek, akiknek meg is köszöntem komiban. Remélem ide is kapok néhány véleményt.

Jó olvasást nektek! 

Puszi: Wiky

Kristen szemszög

"Minden olyan napot elveszettnek kell tekintenünk,

amelyen nem táncoltunk legalább egyszer."

A fene essen abba az idiótába. - gondoltam magamban, mikor már a szállodai szobánk felé robogtam a csajokkal a nyomomban. El se hiszem, hogy ilyen érzéseket vált ki belőlem ez a tuskó. Ahogy rám néz azokkal az ámulatba ejtő szürkés szemeivel majd elolvadok és mikor tánc közben hozzám ért teljesen beleremegtem az érintésébe. A fenébe Kris verd ki ezt a fejedből. - szidtam meg magam gondolatban. Nem eshetek ugyanabba a hibába mint legutóbb. Még egyszer nem engedek közel magamhoz annyira senkit, mint akkor. Ezekkel a gondolatokkal vonultam be a szobába és öltöztem át a pizsamába. A lányok szó nélkül nézték minden mozdulatomat, szerintem nem nagyon értették, hogy mi a bajom. Robbal közös táncunk után szótlanul elvonultam a pulthoz, hogy megigyak valami erőset és kiverjem azt a néhány percet a fejemből, sikertelenül. Ezután inkább egyedül ültem tovább, majd elindultam a szobába. A lányok meg ahelyett, hogy maradtak volna inkább jöttek velem és azóta csendben bámulnak és valószínűleg gondolatban fejtegetik, hogy mi a bajom. Egy szóban összefoglalva érdekes este volt az egyszer biztos. - állapítottam meg magamban.

• Kris, minden oké? - zökkentett ki Bella ezzel a kérdésével. Végre megtörte valaki ezt az átkozott csendet.
• Mi? - kaptam fel a fejem. - Ja, persze, igen minden oké. - mondtam nagy nehezen visszatérve a valóságba.
• Biztos? Nekünk nem úgy tűnik. - kapcsolódott be Nikki.
• Mi történt köztetek Robbal tánc közben? - kérdezte Ash.
• Mi történt volna? Semmi. - vágtam rá rögtön, de nem hitték el. - Jaj, ne nézzetek már így rám. Csak táncoltunk és kész. Egyébként is ő nem más mint egy bunkó, tahó. - kezdtem el szidni mire a lányok elmosolyodtak.
• Meg helyes... - folytatta Ash.
• Szépek a szemei... - állapította meg Bella.
• És azok az izmok... - áradozott Nikki is.
• Jaj, elég már. - mondtam nekik bosszúsan mire csak nevetést kaptam válaszul. - Na jó, nem vitázok tovább. Megyek aludni. - mondtam kicsit dühösen. Miért nem felejtik el ezt a témát? - kérdeztem magamtól majd bedőltem az ágyba és azonnal el is aludtam.

Másnap reggel hasogató fejfájásra ébredtem. Na igen kellett nekem annyit inni. Oldalra fordítottam a fejem és pillantásom az órára esett. Hajnali hét óra. Szuper aludtam kemény négy órát. - állapítottam meg. Halkan, hogy a többieket ne ébresszem fel, kikászálódtam az ágyból és a fürdőbe indultam. Beálltam a zuhany alá és élveztem ahogy a forró víz beborítja minden porcikámat. Teljesen ellazított és kizártam a külvilágot. Bő fél óra zuhanyzás után kiment a szobába, de a lányok még mindig húzták a lóbőrt és nem volt szívem felébreszteni őket így halkan kezdtem el öltözni. Mivel odakint eléggé esős idő volt felvettem egy vastagabb cicanadrágot egy

szürke - rózsaszín felsőt egy fehér sportcipővel, egy nyaklánccal és egy gyűrűvel és magamra kaptam egy fekete bőrkabátot.

 

Mire mindennel végeztem még csak nyolc óra volt. Tehát van még egy órám a reggeliig. Gyorsan beállítottam a csajoknak egy ébresztőt és elindultam szétnézni a szállodába mielőtt még mindenki felébredne. A mi szobánk a második emeleten volt tehát szép lassan, kivételesen lift helyett, lesétáltam a hallba amit előző nap még nem sikerült megnéznem rendesen. Azt hallottam, hogy itt van lent egy nyilvános táncpróba terem, ahol tanórákon kívül is lehet gyakorolni. Nekem se kellett több és a terem keresésére indultam. A szállodában még alig lézengett valaki tehát nem csak mi buliztunk sokáig. Szerencsére hamar odataláltam és rajtam kívül senki nem volt a teremben. Nagyszerű. Akkor eltudom próbálni a titkos koreográfiámat amivel az egyik legfontosabb versenyemre készülök. Eddig rengeteg versenyem volt már, de azok általában társastáncra épültek. Azt viszont már lassan egy éve szüneteltetem, mert nincs állandó partnerem egy bizonyos incidens miatt amit azóta is elakarok felejteni. Most azonban hirdettek egy versenyt amire egyéni produkcióval is lehet jelentkezni és sikerült bejutnom a döntőbe. Alig várom, hogy végre ott álljak a színpadon és megmutassam, hogy nem csak párban vagy csoportban de egyedül is megtudom állni a helyem egy ilyen versenyen. Nem járattam tovább ezen az agytekervényeimet hanem, mivel volt ott egy hangszóró, rákötöttem a telefonomat és el is indítottam a zenét. Pár másodpercig egy helyben álltam, hagytam, hogy a zene átjárja minden testrészem. Majd a megfelelő időben elkezdtem táncolni. Annyira élveztem, mikor csak táncoltam és megszűnt számomra a külvilág. Ezt a táncot pedig még jobban szerettem, mert az elejétől a végéig én találtam ki. Ez a tánc kicsit hasonlít a hip-hophoz, de mégis más. Az elején kicsit nehézkesen ment elkezdeni a koreográfiát kitalálni, de végül egyre több ötlet jutott az eszembe. A lányok az elejétől kezdve nyaggatnak, hogy mutassam meg nekik, de eszem ágában sincs. Nem arról van szó, hogy nem bízom bennük, egyáltalán nem félek attól, hogy tovább adják valakinek akik esetleg keresztbe akar nekem tenni, csak szeretnék mindenkinek meglepetést szerezni szóval csak a versenyen láthatják majd ők is.

kristen tánca 

Párszor eltáncoltam, utána úgy döntöttem, hogy megnézem a csajokat ki keltek e már az ágyból, ha meg nem, akkor bevetem a jól bevált vizes palackot. Szokták szeretni nagyon. - kuncogtam magamban. Előfordult már néhány kirándulás alkalmával, hogy nem lehetett kirángatni őket az ágyból és le kellett locsolnom őket. Olyankor mindig behisztizte, de 5 percnél tovább nem tartott. Már majdnem felértem a másodikra, mikor a lépcsőfordulóban valami keménynek ütköztem. A hirtelen lökéstől kibillentem az egyensúlyomból és már közeledett felém a padló, mikor hirtelen két erős kar nyúlt felém és mentett meg attól, hogy közelebbről is megismerjem a szálloda padlóját. Mikor már biztonságban éreztem magam felpillantottam a fellökőm de egyben a megmentőm arcára, de bár ne tettem volna. Egy nagyon ismerős szürkés szempárral néztem farkasszemet. Ismét. Hogy mindig belebotlok, mikor el akarom kerülni. Pár pillanatig néztük egymást, majd dühösen kipattantam a karjaiból és ráripakodtam.

• Hogy te sose tudsz odafigyelni? Miért van az, hogy mindig beléd botlok? Mi lett volna ha leesek a lépcsőn? - estem neki.
• Még hogy én nem figyelek soha? Ha legalább te is kicsit kinyitnád a szemed nem ütköznénk folyton. De te csak mész előre gondolataidba mélyedve és elvárod, hogy mások kerüljenek ki. - reagált a kifakadásomra.
• ÁÁ, szóval megint én vagyok a hibás. Hát tudod mit? Menj a fenébe, te vak tuskó. - sziszegtem neki és rá se nézve mentem tovább a szobánkhoz.
• Hisztis liba. - kiáltotta utánam amit már csak fél füllel hallottam, mert beléptem a szobába, ahol legnagyobb meglepetésemre a lányok már indulásra készen álltak.
• Mi volt ez a kiabálás? - kérdezte meg Ashley mire beszámoltam nekik mindenről.
• Te tényleg hisztis vagy. - állapította meg Bella miután a végére értem. - És gyerekes is.
• Igaza van. - helyeseltek a többiek is.
• Mi van? Nehogy már őt védjétek. - háborodtam fel.
• Nem védünk mi senkit csak megmondjuk az igazat. Mind a ketten gyerekesen viselkedtek. - mondta Nikki.
• De hát... - kezdtem volna bele, de Ashley félbeszakított.
• Ez az igazság. Egy normális csaj nem hisztizne amiatt, hogy kétszer majdnem fellökték, mert ez bárkivel előfordulhat. Valld csak be, hogy túlságosan is bejön, de mivel nem akarsz megint csalódni, azért akarod utálni.
• Ez nem igaz. Ennél nagyobb őrültséget nem is mondhattál volna. - torkoltam le és elindultam kifele a szobából az ebédlőbe. A csajok szótlanul követtek, de végig éreztem a vizslató tekintetüket a hátamon. Az ebédlőbe beérve már nem volt üres asztal és pechemre a lányok a fiúk asztalához mentek leülni ahol az a barom is ott volt, de hát nem volt mit tenni követtem őket és balszerencsémre pont vele szembe kaptam helyet.
• Na mizu csajok? Kipihentétek magatokat? - kérdezte hatalmas vigyorral Kellan.
• Mi igen, de Kris eléggé morcos ma reggel. - válaszolt Ashley miközben szúrós tekintettel nézett rám. Mit csináltam már megint?
• Miért? - kérdezte Tom kaján vigyorral. Komolyan, mintha a tökkelütött haverja nem panaszkodta volna ki magát nekik.
• Mert csak. - mondtam és ezzel lezártnak tekintettem a beszélgetést. Ezután már inkább nem szólaltam meg hanem a reggelimre összpontosítottam. Már farkas éhes voltam. A reggelinek hamar vége lett és mivel még a héten azt csinálunk amit akarunk a lányok kitalálták, hogy menjünk vegyünk valami ruhát a nyitóbálra. Már kezdtem örülni, hogy megszabadulok ettől a fafejtől, de Ashley őket is elhívta és ráadásul belementek. Remek, hogy elrontják a napomat. Megbeszélték a fiúkkal, hogy fél óra múlva találkozunk a hallban addig elmegyünk átöltözni. Gyorsan felmentünk a szobánkhoz habár engem ráncigálni kellett mert nem sok kedvem volt velük menni. Előszedtek nekem is valami ruhát de mikor megláttam elkezdtem tiltakozni.
• Ez most komoly? Nem bálba megyünk. - ellenkeztem, de ez mind hiába való volt. Hárman voltak egy ellen. Így mivel a hajnali idővel ellentétben most már jó idő lett rám adtak egy barackvirág színű ruhát barna magassarkú szandállal és rám aggattak néhány kiegészítőt is.

Kristen ruhája

A lányok is eléggé kiöltöztek pedig nem randira készülünk hanem egy bevásárló körútra megyünk. Nikki egy farmer rövidnadrágot vett fel fehér trikóval, piros blézerrel és cipővel. Bella egy krém színű ruhát és barna magassarkút választott míg Ashley pedig egy kék ruhát szintén barna cipővel.

Nikki ruhája

Bella ruhája

Ashley ruhája

Miután mindannyian kész lettünk és elindultunk a fiúkhoz. Csak reménykedni tudok benne, hogy ez a nap hamar eltelik és nem kell sok időt együtt töltenem azzal a tuskóval. Ez életem legrosszabb napja. És még ekkor nem is sejtettem, hogy ez még rosszabb is lehet.

 

Robert szemszög

"Csak a táncban tudom a legmagasztosabb dolgokat mintázni."

Ha azt mondom, hogy ez a csaj teljesen megőrjít, de nem jó értelemben, akkor még enyhén fogalmazok. Egyszerűen nem tudok kiigazodni rajta. A tegnap esti táncunkkor úgy éreztem, hogy valami megváltozott aminek ugyan nem örültem mivel elhatároztam, hogy tartom a két lépés távolságot. De akkor miért esett olyan rosszul, hogy nekem esett? ÁÁ, nem is akarok rá gondolni. Habár az nehéz lesz mivel egész nap együtt leszünk hála drága barátaimnak, akik elfogadták a lányok meghívását a vásárló körútjukra. Remek. Már csak a vásárlás hiányzott. Ezek a gondolatok jártak a fejemben, miközben rájuk vártunk a hallban. És hihetetlen, de időben kész lettek és már indulhattunk is. Közben néha Kristenre néztem. Egyszerűen csodaszép volt. Ahogy a szél játszott a hajával és ahogy elmosolyodott Tom viccein. Álljunk csak meg. Nekem nem szabadna ilyenekre gondolnom. - szidtam meg magam és inkább az épületeket figyeltem. Sajnos túl hamar értünk el a vásárló utcába és a lányok már rohangáltak is egyik boltból a másikba mi pedig addig leültünk egy kinti padra.

• Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fogom magam érezni vásárlás közben. - hallottam meg Jack hangját. - Egy napja ismerjük őket, de meg merem kockáztatni, hogy eddig ők a legnormálisabb lányok akikkel találkoztam.
• Meg csinosak is. - helyeselt Kellan, aki az egyik olasz cicababát kezdte el pásztázni és fütyülgetett nekik.
• Kellan nem unod még? - kérdezte Tom.
• A kérdésben benne volt a válasz. - nevetett barátunk arckifejezésén amit mi sem tudtunk megállni nevetés nélkül.
• Mi a helyzet Rob? Olyan csendes vagy. - szólt neked Jack.
• Semmi, csak gondolkodom.
• Min? Vagy inkább kin? - kérdezték és cinkosan összemosolyogtak.
• Jaj, hagyjátok már abba. Muszáj mindig Krissel nyaggatnotok? - fakadtam ki.
• Héj, mi egy szóval nem mondtuk, hogy rágondolunk. - mondta Kellan. - De te most elárultad magad.
• Meg nem nyaggatunk vele mindig mivel csak egy napja ismerjük őket. - folytatta Tom.
• Na jó hagyjuk inkább abba, mert itt jönnek a lányok. - mondta Jack. - Na sikerült mindent megvenni?
• Igen szóval most már elemhetünk megnézni azt a parkot amiről beszéltünk idefele. - mondta Nikki és Jackre mosolygott. Na ezek ketten szerintem már túlságosan is megkedvelték egymást egy nap alatt. Ezután utunk a parkhoz vezetett, ahol meg is álltunk ebédelni, mert már elég rég volt reggeli. A lányok vásárlása kicsit elhúzódott. Kaja után körbe jártuk a parkot és leültünk egy tó partjára. Ott rengeteget nevettünk és beszélgettünk és többet megtudtunk mindenkiről. Még Kristennel se veszekedtem ez idő alatt, de nem akarom elkiabálni a dolgot. Már késő délután lehetett, mikor úgy döntöttünk, hogy visszaindulunk. Már épp összeszedtük magunkat, mikor Kris telefonja elkezdett csörögni. Ahogy azonban felvette félre is vonult és nem hallhattuk mit beszél és kivel csak a reakcióját láttuk. Rá pár másodpercre miután felvette teljesen elsápadt és annyira elkezdett remegni, hogy még mi is láttuk. A lányok azonnal odasiettek míg mi inkább a háttérbe maradtunk. Engem nem tudom miért, de hatalmába kerített az aggodalom és egyre kíváncsibb lettem milyen telefonhívást kaphatott ami így kiboríthatta. Egy-két perc után láttuk, hogy leteszi a telefont és elindulnak felénk. Bella és Nikki segített neki jönni míg Ashley a cuccait hozta. Ám mielőtt odaértek volna csak annyit láttunk,hogy Kris lábai felmondják a szolgálatot és ájultan zuhan barátnői karjaiba. 

Táncra kelt szenvedély: 2.fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet és remélem ez is annyira elnyeri a tetszéseteket, mint az első. Hihetetlenül jól esett a komikat olvasni és látni a pipákat is. Külön köszönöm a hozzászólásokat Reninek, Lucikának, Orsy-nak, Banya luvnyának, Gininek, Nikolnak, Nócinak, Kattának és végül Gabinak. Reménykedem, hogy ennél a fejezetnél is számíthatok a véleményeitekre legyen az jó vagy rossz. Nem is húzom tovább az időt.

Jó olvasást!

Puszi: Wiky

Kristen

"A táncban nincsenek szabályok. Ha igazán érzed a zenét, nem csinálhatod rosszul."

Istenem, hogy milyen tuskók kerültek be a táborba. – puffogtam miközben leültem a lányok által kiválasztott asztalhoz. Gyorsan fogtam egy szalvétát és próbáltam a salátám maradékát eltüntetni a ruhámról. Sikertelenül. Gondolatban jó párszor elküldtem melegebb éghajlatra azt a srácot. Mégis, ahogy rá gondoltam megjelent előttem az a szürkés szempár ami teljesen elbűvölt. Elbűvölt? Kristen te teljesen hülye vagy! – szidtam meg magam gondolatban. Még hogy elbűvölt. Kizárt dolog. Gondolataimból a tábor vezetőjének a hangja rángatott ki.

• Üdvözlök minden kedves táborozót, illetve tanárt! – kezdett bele a beszédébe. – Idén, mint láthatjátok Rómában került megrendezésre a tánctábor, ahol a tanárok a tudásuk legjavát igyekeznek átadni nektek. Ezennel meg is ragadnám az alkalmat, hogy ismertessem veletek az ütemtervet és szabályokat. Kezdjük, mondjuk a szabályokkal. Minden nap a reggeli kilenckor, az ebéd egy órakor a vacsora pedig hatkor kezdődik. Ezen felül a hétköznapi takarodó ideje este tíz óra, hétvégén pedig éjfél. Egyedül tanári engedéllyel lehet tovább kint tartózkodni. Mivel nem azért rendezzük meg a tábort, hogy kínozzunk titeket ezért egyenlőre a szabályokról ennyit. – fejezte be a felsorolását, ami eléggé meglepett. Azt hittem, hogy sokkal szigorúbbak. Ezután a programokkal folytatta. – Akkor térjünk át a tanulás részre. Ez a hét inkább ismerkedős hét lesz és szombaton kerül megrendezésre a tábort megnyitó estély, ahol a tanulás előtt szórakozhattok egy utolsót. Péntekre összeállítva megkapjátok az órarendjeiteket. Elsősorban a társastánctudásotokat bővítjük illetve modernebb táncokkal is foglalkozni fogtok az óráitokon. Végül, de nem utolsó sorban pedig táncelméletet is beiktattunk a tantervbe. A tábor végén megrendezésre kerül az úgynevezett záró buli ahol a tábor ideje alatt megszerzett tudásotokat mutathatjátok be. Itt két illetve négyfős produkciókkal léphettek fel és két győztest hirdetünk ki a végén akiknek a nyereménye, hogy jövőre biztos helyük van a táborban. Ne lepődjetek meg ha egy-egy órán a tanárok táncpartnert állítanak mellétek ugyan is a záró bulira a tanári kar állítja össze a párokat annak alapján, hogy az órákon kik hogyan működnek össze és milyen összhangban vannak. Nos, nagyjából ennyi és nem is szaporítanám tovább a szót. Jó étvágyat! – fejezte be mire azonnal hangzavar támadt. Mi is elkezdtük megvitatni a dolgokat.
• Nem ilyenre számítottam, de jónak ígérkezik. – mondta ki hangosan azt, amire én is gondoltam Bella.
• Egyetértek. Nekem is pont ez járt a fejemben. – szólaltam meg.
• Én mondjuk szívesen táncolnék azzal a barna hajú sráccal. – mutatott az egyik irányba Ashley mire azonnal odafordultunk.
• Na ne! – mondtam dühösen. – Annak a fafejnek a haverja, aki nekem jött.
• Tényleg, már emlékszem. Ő tette azt a megjegyzést rád. – esett le Nikkinek is.
• Pontosan. – morogtam.
• Azért meg kell hagyni nem néznek ki rosszul és ahogy látom pont minket néznek. – mondta Bella és a fejével feléjük bökött. És valóban minket néztek. A szemem azonnal találkozott vele, de csak egy dühös pillantásra futotta tőlem.
• Nekem elment az étvágyam és amúgy is fáradt vagyok. – mondtam miközben felálltam az asztaltól. – Megyek lefürdök utána fekszem is le.
• Akkor nem megyünk le a hotel bárjába? – nézett rám boci szemekkel Bella. Tényleg! Megbeszéltük, hogy legelső este lemegyünk a bárba egy kicsit szórakozni és ismerkedni.
• Jól van, akkor lefürdök és mehetünk. – sóhajtottam egyet.
• Juj de jó! – sikkantott egyet Bella mire többen felénk fordultak többek közt a fiúk is.
• Akkor mire letusolsz mi már ott is leszünk, hogy elkezdjünk készülődni. – mondta Nikki. Nem értem mire fel ez a nagy felhajtás. Nem bálba készülünk.
• Oké. Akkor fent találkozunk. – válaszoltam és elindultam. Közben végig éreztem magamon a tekintetét, de igyekeztem nem foglalkozni vele.

Mikor felértem a szobába eszembe jutott, hogy anyáékat meg Cameront nem hívtam még fel így gyorsan előkaptam a mobilom és először anyáékat tárcsáztam. Elhadartam nekik, hogy jól vagyok minden rendben és hogy szuper a hely, majd Cameront hívtam fel. Neki is ugyanezt előadtam csak hogy megnyugodjon. Persze kaptam tőle egy kisebb adag fejmosást, hogy miért nem telefonáltam hamarabb, de mikor elmondtam, hogy jól vagyok és minden szuper lenyugodott. Hamar le is ráztam őt is és bevetettem magam a fürdőbe. Hihetetlenül jól esett ahogy a langyos víz hozzáért a bőrömhöz. Szinte teljesen feltöltődtem és elhatároztam, hogy ha törik ha szakad, de ma táncolok egy jót hiszen a tánc a lételemem. Mire végeztem már majdnem elfelejtettem a vacsoránál történteket és azt, hogy milyen hatással volt rám az érintése. Ahogy kimentem a fürdőből a lányok már ott is voltak a szobában és a ruhák közt válogattak.

• Bátorkodtunk kiválasztani a ruhádat, amíg fürödtél. – mondta nekem Ashley és a kezembe nyomott egy sötétkék miniruhát egy aranyozott cipővel, táskával és fülbevalóval. Meg kell hagyni tényleg remekül értenek a ruhákhoz, de akkor is ez csak egy bár. Miért kell így kiöltözni?

Kris ruhája

Mire felöltöztem már a lányoknak is sikerült választaniuk és immár indulásra készen álltunk. Ashley egy krémszínű ruhát hozzá illő cipővel és táskával, Nikki egy ezüst ruhát, ezüst cipővel és fekete táskával, Bella pedig egy sötétszürke ruhát fekete cipővel vett fel. Remekül festünk. – állapítottam meg magamban.

Ashley ruhája

Nikki ruhája

Bella ruhája

A készülődés végeztével elindultunk a szálloda bárjába ami a kiírás szerint egész éjszaka üzemel. Miközben végig haladtunk a folyosón szinte mindenki megbámult minket, amit Nikki különösen élvezett. Közöttünk ő volt a legnagyobb pasifaló és mindig élvezte, ha a figyelem leginkább rá vagy ránk irányul. Hát most élvezhette az ámuló tekinteteket. Ahogy beléptünk a bárba minden szempár ránk irányult. A férfiak vágyakozva, míg a nők leginkább irigykedve néztek meg minket. A terem másik végében azonnal kiszúrtuk a hülye agyon plasztikázott szőke cicababákat Aliceéket, akik gyilkos tekintettel bámultak minket. Egyenesen a bárpulthoz mentünk, hogy igyunk valamit. A pultos azonnal hozzánk sietett. Meg kell hagyni nem nézett ki rosszul. A névtábláján a Peter név állt, és ahogy látom Nikki ki is szemelte következő áldozatának.

• Mit hozhatok a szép hölgyeknek? – kérdezte udvariasan.
• Mit ajánlasz nekünk? – kezdte a flörtölést Nikki és megnyalta a száját miközben alaposan végig mérte szegény srácot.
• Nos esetleg keverhetek nektek egy finom koktélt a ház specialitását már ha megfelel. - ment bele a játékba és ő is ugyanolyan alaposan végig mérte barátnőmet és rákacsintott, aki erre felnevetett.
• Nekem tökéletesen. – suttogta Nikki Peter fülébe miközben áthajolt a pulton így betekintést engedve dekoltázsába. Peter láthatóan vevő volt a flörtölésre. – Lányok nektek is jó lesz? – fordult felénk kérdően.
• Persze. – válaszoltuk.
• Akkor üljetek le egy asztalhoz és azonnal viszem. – mondta mi, pedig azonnal egy szabad asztalhoz ültünk. Közben alaposan szemügyre vettem a helyiséget.

Azonnal elnyerte a tetszésemet. Hangulatos volt, de még is alkalmas egy vadabb bulira. Remekül fel volt díszítve és a hangulatvilágítás is tetszett. Figyelmemet leginkább azonban a hatalmas táncparkett kötötte le, ahol már néhány táborozó dicsekedett tudásával.

• Á Krisnek felcsillant a szeme. – szólalt meg Bella. – Ezek szerint tetszik a táncparkett.
• Igen, nagyon. Hisz ismertek. Minden helyen ezt veszem szemügyre először és fogok is ott még ma táncolni. – mondtam ki legutolsó gondolatomat, miközben leültünk egy asztalhoz. Egész idő alatt olyan érzésem volt, hogy valaki bámul. Körül néztem és egy igen ismerős szürkés tekintettel találtam szembe magam. – Hát ez remek. – nyögtem fel mire mind a hárman értetlenkedve bámultak rám.
• Micsoda? – kérdezte Ashley.
• Nézzetek oda. – böktem fejemmel a szemben lévő asztal felé.
• Ó, már értem. És ott van az a cuki srác is. – mosolygott feléjük Ashley. – Olyan helyes, mint egy nagy maci. – áradozott nekünk és feléjük intett, mintha régi ismerősök lettek volna, de legnagyobb meglepetésemre visszaintettek neki.
• Nekem az a másik tetszik. Az alacsonyabb barna hajú srác, aki épp mond valamit a szőkének. – kezdte Bella is.
• Istenem, mit vagytok úgy odáig. – fakadtam ki. – Ugyanolyanok, mint a többi.
• Parancsoljatok. – lépett oda hozzánk a pultos fiú, de inkább Nikkihez beszélt. Már épp fizetni akartam, mikor ismét megszólalt. – Annál az asztalnál ülő srácok rendezték a számlát. Azt üzenik, hogy egészségetekre. – fejezte be és tovább állt, de előtte még barátnőm kezébe csúsztatott valamit. Ennél látványosabban nem is csinálhatta volna. - nevettem fel magamban.
• Jaj, de aranyosak. – mondta Bella és Ashley egyszerre és feléjük biccentettek köszönésképp.

Jól elbeszélgettünk miközben a két lány folyton flörtölgetett azokkal a srácokkal. Egyszer csak azt vettük észre, hogy a parkett köré sereglettek az emberek és egy kicsit pörgősebb zenére váltott a Dj. Mi is odamentünk és amit láttunk attól nevetnünk kellett. Alice-ék ismét magukra akarták hívni a figyelmet a táncukkal és nem is akármilyen lépésekkel. Ezeket még mi találtuk ki és rajtunk kívül még senki nem tudta tökéletesen megcsinálni. A nevetésünkre abbahagyták a táncot és dühösen néztek ránk.

• Nektek meg mi bajotok van? – kérdezte a vezér alias Alice dühösen. – Ennyire fáj, hogy jobbak vagyunk nálatok? – kérdezte fölényesen.
• Jobbak? Na ne nevettess. – szólaltam meg. – Mi a táncotokon nevettünk. – mondtam ki az igazságot mire többen is felnevettek és félszemmel láttam, hogy az ismeretlen srácok is közelebb jönnek.
• A táncunkon? Miért ti talán jobban tudjátok? – kérdezte habár a választ legbelül maga is tudta csak nem ismerte be.
• Drágám, ezeket a lépéseket mi találtuk ki, de ezt te is tudod. – mondtam neki gúnyosan és a többiekre néztem akik alig bírták visszafogni a nevetést.
• Na persze. Akkor bizonyítsatok. – mondta. Most arra számít, hogy nem fogjuk tudni eltáncolni?
• Hagy verjek be neki. – morogta Nikki mellettem mire többen, ismét elmosolyodtak.
• Inkább mutassuk meg nekik, hogy még mindig eltudjuk táncolni a SAJÁT koreográfiánkat. – hangsúlyozta ki a saját szót Bella. – Benne vagytok? – kérdezte.
• Benne. – feleltünk.
• Hoppá-hoppá. Csak nem egy rögtönzött párbajt láthatunk hölgyeim és uraim már rögtön az első nap? – szólalt meg a Dj. – Akkor pörgessük fel a bulit. – mondta és feltekerte a zenét mire mi is a parkettre sétáltunk a kezdő alakzatba miután levettük a magassarkúinkat. Igaz, hogy ez inkább a hip-hopra épül, de ebben a ruhában is tökéletesen menni fog. Ahogy elindult a zene el is kezdtük. Isteni érzés volt, mikor a zene minden porcikámat átjárta és képtelen voltam leállni. Ugyan ezt láttam a lányokon is ahogy a lépéseket csinálták. Imádtam velük táncolni, ilyenkor megfeledkezem a külvilágról és csak a zenére koncentrálok. Az egész nem tartott három percnél tovább, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt. Mikor leállt a zene körbe néztünk és rengeteg megdöbbent tekintettel találtuk szembe magunkat, majd hamarosan tapsvihar tört ki.
• Úgy látom meg is vannak a győztesek. – állapította meg a Dj, mire Alice és a többi plázapicsa sértődötten elvonult mi pedig ismét leültünk az asztalhoz iszogatni.
• Hát ez jól esett. – szólalt meg Nikki. Mi is helyeseltünk.
• Láttátok az arcukat? – kérdezte nevetve Ashley.
• Igen, felejthetetlen volt. – reagált Bella is.
• Az biztos, hogy a tábor ideje alatt próbálják majd megkeseríteni az életünket. – állapítottam meg.
• De mi nem hagyjuk. – mondták a többiek. Ebben a pillanatban vettük észre, hogy kik közelednek felénk. A vak srác illetve a haverjai.
• Sziasztok! – köszöntek nekünk.
• Sziasztok! – köszöntek a lányok én meg csak egy hellot morogtam nekik.
• Meg kell hagyni fantasztikusan táncoltok. – mondta a nagy melák.
• Köszönjük. – felelte a nevünkben is Ash. – Az én nevem Ashley, ő pedig Bella, Nikki és Kristen.
• Én Kellan vagyok, mellettem a szöszi Jackson és a két barna Tom és Robert. – fejezte be. Szóval Robertnek hívják. Illik hozzá ez a név és milyen aranyosan néz azokkal a szemekkel. Miket is gondolok, dehogy aranyos. Csak egy vak tuskó.
• Áá te vagy a salátás csaj. – mondta nekem gúnyosan miközben felém fordult.
• Te meg a vak srác. – válaszoltam ugyanolyan hangon mire a többiek mosolyogva néztek ránk. Na kíváncsi vagyok mit hoz még az este. – gondoltam magamban.

Robert

"Amikor érzem a zenét, elvesztem az irányítást az eszem, a testem, a szívem és a lelkem felett."

• Áá te vagy a salátás lány. - állapítottam meg gúnyos hangon miközben a szemeibe néztem.
• Te meg a vak srác. - válaszolt ugyanolyan hangon.
• Ó, csak nem beindult közöttetek a kémia? - kérdezte viccelődve Kellan.
• Fogd be! - rivalltam rá és dühösen elfordultam.
• Mindig a kicsit nyomják el. - fordult el tetetett sértődöttséggel. A többiek erre mind felnevettek.
• Táncolnál velem amíg a többiek próbálják kibékíteni őket? - fordult Bella felé Tom megszakítva a feszült hangulatot és felénk bökött közben.
• Örömmel. - felelte mosolyogva, majd elindultak a táncparkett felé.
• Ti nem jöttök? - kérdezte Jack, aki Nikkivel, Ashleyvel és Kellannal már indult is a többiek után. Tehát még sem akarnak kibékíteni minket. Nagyon helyes.
• Kösz én maradok. - morogta Kristen és tüntetőleg elfordult és látványos flörtölésbe kezdett egy sráccal.
• Én is. - válaszoltam.

Miután távoztak gondolataimba merültem. Gondolataim pedig csak egy személy körül forogtak. Kristen. Az első perctől kezdve megbabonázott, de fel is bosszant a viselkedésével. Nem szándékosan mentem neki és amúgy is ő is figyelhetett volna jobban. Tekintetemmel végig pásztáztam a tömeget és megkerestem a többieket. Remekül összeillenek. - állapítottam meg magamban. Gondolataimból Kristen rángatott ki, aki egy újabb italért indult el a bárpulthoz. Mikor odaért leült egy srác mellé és azonnal el is kezdtek beszélgetni, mire megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába. Egy darabig figyeltem őket majd intettem a közelben lévő pincérnek, hogy hozzon valami erőset. Hátha akkor eltűnik ez az érzés. Fogalmam sincs, hogy mi van velem. Eddig egyetlen lánynál sem éreztem ilyet. Sürgősen ki kell űznöm ezt magamból. Ráadásul ő csak egy hisztis, elkényeztetett liba. - gondoltam magamban a vacsoránál történtekre emlékezve. Gyorsan megittam a kezemben tartott pohár tartalmát és Kristent kerestem a tekintettemmel, de már nem a pultnál tartózkodott hanem épp azzal a bájgúnárral kezdett táncolni. Hirtelen elöntött a féltékenységé. Alig pár órája láttam először és már is ennyire magával ragadott volna? Boszorkány. - morogtam magamban. Mégis ahogy ott táncolt teljesen elvette az eszem. Hirtelen felindulásból elindultam én is a táncparkett felé barátaim és Kris barátnői tekintetével kísérve. Szerintem nem tudták mire vélni a viselkedésem, de én se a sajátom. Határozott léptekkel haladva közelítettem meg őket. Kris azonnal észrevett és próbált kiszabadulni a srác karjaiból, de az nem engedte.

• Lekérhetem a hölgyet táncolni? - szólaltam meg hirtelen felindulásból, de ha már kimondtam, akkor nem szívhatom vissza. Pedig semmi kedvem nem volt vele táncolni. Még a végén megint fellökne.
• Nem. Húzz innen. Ő most velem fog táncolni. - nyögte ki miközben nyelve teljesen összekuszálódott és ide-oda dülőngélt. Remek, ahogy látom nem teljesen józan.
• Azt majd én eldöntöm kivel táncolok. - szólalt meg határozottan Kristen. - És most vele fogok. - mutatott felém.
• Nem tudod mit veszítesz kiscicám. - suttogta oda neki kéjesen.
• Óóó, dehogy nem. Egy részeg disznót. Ja, és nem vagyok a kiscicád. - sziszegte neki oda mire a srác sértődötten elvonult. - Köszi. - vetette oda nekem, de nem úgy tűnt mintha komolyan gondolná.
• Akkor táncolunk ha már elüldöztem az előző táncpartnered? - kérdeztem meg.
• Táncoljunk? Én meg te? - nézett rám kikerekedett szemekkel. - Azt kéne még, hogy megint fellökj. - kezdett gúnyolódni. - Várjunk csak. Te tényleg komolyan gondolod. - döbbent meg. - Eddig nem nagyon jöttünk ki egymással és a táncban elengedhetetlen az együttműködés. Nem akarok már az első napomon beégni. - hadarta az érveit, de ha már idejöttem hozzá és kimentettem a másik pasas karjaiból akkor már táncolok is vele. Meg mondjuk tudni is akarom, hogy milyen a mozgása, tényleg olyan jó e mint mondták a barátnői a srácoknak.
• Tango megfelel? - kérdeztem, mintha meg sem hallottam volna az előbbi monológját. - Tudsz tangózni? - kérdeztem türelmetlenül.
• Igen. - bökte ki.
• Oké. Megyek lekérek egy zenét. - mondtam és a Dj-hez mentem. Remélem van valami jó zenéje. Szerencsére találtunk egy megfelelőt és visszaindultam hozzá, mikor már elindult a zene. Annyira belemerültem a tekintetébe, hogy észre se vettem, hogy a többi táncos levonult a parkettről. Úgy tűnik többen is szem- és fültanúi voltak az előbbi incidensnek. Mikor odaértem hozzá kinyújtottam felé a kezem és tétovázva ugyan, de összeérintette kezeinket. Nekem se kellett több és magamhoz rántottam. Váratlanul érte, de egy kicsit sem zökkent ki az egyensúlyából. A zene ütemére elkezdtünk mozogni együtt, egyszerre. Nem kellett neki mondanom, hogy mi hogy van. Látszik, hogy profi táncossal van dolgom. Hihetetlen, hogy pár másodperc után felvettük egymás ritmusát és együtt mozogtunk a táncparketten. Végig a szemembe nézett. Azokban a gyönyörű szemekben abban a pillanatban nem volt más, mint tűz és szenvedély. A Tango a kedvenc táncom. Tele van szenvedéllyel és tűzzel. Leginkább a szenvedély életformája, nem a távolságtartás hanem a közelség tánca. Eddig soha senkivel nem tudtam ilyen szenvedéllyel táncolni ezt a táncot. Azt mondják hogy „ha mindkét táncos megteszi a saját lépéseit, hálát fognak érezni egymás iránt, és megszületik a tánc. Hallani és érezni tudják a másik lélegzetét és szívdobogását.” És én most jelen pillanatban ezt éreztem, de nem csak én. Látom Kris szemében, hogy ő is érzi ezt. Ez a pár perc maga volt az örökkévalóság. Táncközben elfelejtkeztünk a külvilágról csak mi léteztünk. Erre a kis időre még a vitánkat is elfelejtettük, csak a zenére koncentráltunk. Hamarosan már csak azt vettük észre, hogy a zenének vége lett mi pedig szorosan egymáshoz simulva állunk a táncparkett közepén és el veszünk egymás tekintetében amelyekben hihetetlen nagy tűz lángolt. Ebben a pillanatban már tudtam, hogy a korábbi elhatározásom miszerint távol maradok tőle ebben a pillanatban kudarcba fulladt. És még nem is sejtettem, hogy ez még csak a kezdet volt.


valami ilyesmit táncoltak Robék :D