Sziasztok!
Végre túl vagyunk az érettségin is :D!! Nagyon szépen köszönjük az eddigi türelmeteket és most hétvégén (de legkésőbb hétfőn) érkezünk is a frissel :)!
Addig is további szép hetet kívánunk nektek!
Puszi: Wiky & Netty
2012. június 28., csütörtök
2012. június 15., péntek
19. fejezet
Sziasztok! Meg is jött a következő fejezet :D! 10 komi hiányában nem lett extra hosszú, de nagyon szépen köszönjük annak, aki írt vagy pipált! Reméljük elnyeri a tetszéseteket ez a fejezet is :D. Két hétig nem lesz friss, de bízunk benne, hogy nem veszítjük el az érdeklődéseteket :D.
Jó olvasást kívánunk mindenkinek!
Puszi: Netty & Wiky
Ashley
„...találkoznom
veled...ez volt a sorsom. A barátoddá válni...ez a döntésem volt, de szerelembe
esni veled...ez az irányításom nélkül zajlott.”
Remélem,
hogy Robnak sikerült a meglepetés. Nikkivel kitettünk magunkért és Krist nagyon
szépen kicsinosítottuk, úgyhogy már minden csak rajta múlik. Miután Krisék
távoztak Tom felém fordult.
-
Mik a terveid mára? - kérdezte.
-
Nem terveztem semmit. - válaszoltam.
-
Lenne kedved elmenni vacsorázni valahova? Olyan régen
voltunk már kettesben. - mondta egy lehengerlő mosoly kíséretében. Hát lehet
ennek ellenállni. A válasz egyszerű: nem.
-
Persze. - mosolyogtam én is rá. Istenem! Annyira örülök,
hogy megtaláltam őt. Peter halála után nem gondoltam volna, hogy valaha is...
Uram atyám! Lehetséges volna? Nem, ez nem olyan... nem lehet! Nem érezhetek úgy
iránta. Kizárt!
-
Ashley! Mi a baj? Rosszul vagy? Teljesen elsápadtál! -
mondta aggódva Tom.
-
Öhmm... jól... jól vagyok, de most mennem kell. - feleltem
zavartan - Nikki jössz? - szóltam oda barátnőmnek, aki bólintott - Este nyolcra
gyere értem. - mondtam Tomnak, egy gyors csókot nyomtam a szájára és Nikkit
magam után húzva, sietve távoztunk.
-
Ash! Mi történt? - kérdezte barátnőm, mikor már az autómban
ültünk.
-
Én nem is tudom... én... - dadogtam össze-vissza. - Nem
ülünk be valahova?
-
De, mehetünk. - mondta mire én a kedvenc cukrászdánk felé
vettem az iránt. Pár perc kocsikázás után odaértünk és rendeltünk egy-egy
süteményt capuccinóval, habár éreztem, hogy egy falat sem menne le a torkomon.
Leültünk egy asztalhoz és Nikki faggatni kezdett.
-
Mi a baj? Még most is olyan sápadt vagy.
-
Én nem is tudom, hogy történhetett ez. Képtelen vagyok
felfogni. - motyogtam magam elé.
-
Ashley, kérlek beszélnél érthetően?
-
Azt hiszem, hogy beleszerettem Tomba. - nyögtem ki nagy
nehezen.
-
De hiszen ez nagyszerű! - lelkendezett Nikki.
-
Peter temetésén megfogadtam, hogy nem leszek szerelmes
többé. Mikor elvesztettem azt hittem bele halok a fájdalomba. Nem akarok még
egyszer ilyen fájdalmat érezni. - mondtam miközben egy könnycsepp hullott ki a
szememből.
-
Jaj, drágám! - ölelte át a vállam barátnőm - Tomot nem fogod
elveszíteni. Mikor összejöttetek sejthetted, hogy előbb utóbb ez bekövetkezik.
-
Reméltem az ellenkezőjét. - szipogtam - Most mit csináljak?
- néztem rá segélykérően.
-
Ma este mindenképp mond el neki. Minél előbb szembe kell
nézned az érzéseiddel. - tanácsolta.
-
És mi lesz ha szakít velem?
-
Jaj, ugyan! Ezt te sem feltételezed róla. Látszik rajta,
hogy odáig van érted. - nyugtatott.
-
De...
-
Elég legyen! - förmedt rám - Minden rendben lesz. Most pedig
induljunk hozzád és segítek kiválasztani egy irtó dögös ruhát. - kacsintott
rám.
-
Jól van. - mondtam beletörődve.
Tényleg
sietnünk kellett, mert már csak két órám volt elkészülni. Idő közben Vicky is
felhívott minket, hogy Robék már odaértek a kunyhóhoz. Biztos tökéletes estéjük
lesz. Nikki beavatta gyorsan a dolgokba és megadta neki a címem, hogy majd
nálam találkozunk. Fél óra elteltével már mind hárman a gardróbomban
válogattunk a rengeteg koktélruhám közül. Nem kellett sokat várni és a lányok
diadalittasan felkiáltottak. Egy egyszerű, de mégis szép kék koktélruhát
választottak.
-
Tom el fog ájulni ha meglát ebben a ruhában. - ájuldozott
Vicky.
-
Majd kiderül. - bizonytalankodtam.
-
Figyelj Ashley! Tomot már régóta ismerem. Eddig még nem volt
egy komoly kapcsolata sem. Mindig azt mondta, hogy csak akkor alakít ki
komolyabb kapcsolatot ha képes lenne beleszeretni. Látszik rajta, hogy imád
téged. - mondta Vicky.
-
Én is pont ugyan ezt mondtam neki. - helyeselte Nikki.
-
Szóval nyugi! Minden remek lesz!
-
Ha tényleg így gondoljátok, akkor próbálok megnyugodni. -
mosolyodtam el.
-
Akkor gyere és ülj le. Megcsináljuk a hajad és a sminked.
Tényleg
fantasztikus munkát végeztek. Barna, hosszú hajam immár lágyan, egyenesen
hullott a hátamra és a sminkem is a ruhához lett elkészítve. Mire kész lettem
már majdnem nyolc óra volt, így a lányokat elküldtem. A ruhát egyedül is fel tudom
venni, de még megígértem, hogy másnap mindenről részletesen beszámolok. Magamra
kaptam a ruhát és már hallottam is a csengőt.
-
Nyitva van! Gyere be nyugodtan. - kiabáltam le az emeletről
és hallottam az ajtó nyitódását. - Egy pillanat és megyek.
-
Rendben. Lent várlak! - kiabálta vissza.
Gyorsan
felvettem a cipőt és egy fülbevalót majd indultam is le a lépcsőn. Már ott állt
a lépcső alján egy egyszerű ingbe, fekete nadrágban és mikor meglátott teljesen
elképedt.
-
Gyönyörű vagy! - mondta feleszmélve miután odaértem mellé.
-
Köszönöm! Hová megyünk? - érdeklődtem.
-
Legyen meglepetés! - mosolygott rám.
Egész
úton faggattam, de nem volt hajlandó beszélni. Nagyon sokat utaztunk és már ötletem sem volt, hogy hova mehetünk. Arra végül rájöttem, hogy a tenger felé megyünk, de nem értettem, hogy miért megyünk ilyen messzire egy randi miatt. Végül megálltunk az
autóval és Tom bekötötte a szemem.
-
Tom mi ez az egész?
-
Nyugi, már csak pár lépés. És itt is vagyunk. - mondta és
levette a kendőt.
Csodálatos
látvány tárult a szemem elé. Tengerparton voltunk, ahol egy kis asztal volt
megterítve és körülötte fáklyák égtek. Mesébe illő volt az egész.
-
Istenem ez varázslatos!
- mondtam elbűvölve.
-
Reméltem, hogy tetszeni fog! Gyere üljünk le, tálalva van a
vacsora.
Leültünk
az asztalhoz és neki kezdtünk a vacsorának. Minden olyan tökéletes volt, mint a
tündérmesékbe. Sok mindenről beszélgettünk, majd hirtelen felállt és felkért
táncolni.
-
Hogy szervezted meg ezt ilyen hamar? - kérdeztem.
-
Legyen ez az én titkom. - felelte és egy felejthetetlen
csókkal ajándékozott meg. Úgy csókolt, mintha ez lenne az első. Csókja
követelőző volt, lágy és édes. Szinte beleborzongtam és a lábaim elgyengültek.
Hirtelen elhúzódott és komolyan nézett rám.
-
Ashley! Mondanom kell valamit. - kezdte mire kicsit
megijedtem - Mindig azt mondogattam, hogy csak akkor jövök össze valakivel, ha
bele is tudnék szeretni. Nagyon kedvellek az első perctől kezdve és eddig csak
futó kalandjaim voltak, de most úgy érzem, hogy szerelmes lettem. Szeretlek
Ashley Greene! - mondta ki végül, de azt hittem hallucinálok.
-
Tom...én...én is szeretlek. - Mondtam ki én is. Mintha egy
mázsás kő hullott volna le a szívemről. Ahogy kimondtam örömében felkapott és
szenvedélyesen megcsókolt, de megint elkomolyodott.
-
Szeretlek! Tudom, hogy korai még. Alig egy éve ismerlek és
csak egy hónapja vagyunk egy pár, de nem tudnám nélküled elképzelni az életem.
Értetlenül
néztem rá. Fogalmam sem volt róla, hogy mégis mire célozgat, de azt hiszem a
következő kérdése minden képzeletemet felülmúlta.
-
Hozzám jönnél feleségül? El tudnál viselni egy életen át? -
fejezte be a monológját. A szívem a torkomban dobogott, ahogy a kezében tartott
gyémántgyűrűre néztem.
Egy
percig még levegőt is elfelejtettem venni. Hirtelen gondolatok milliói
rohamoztak meg. Először őrültségnek tartottam…majd még nagyon őrültségnek. De
akkor mégis miért érzek akkor késztetést arra, hogy igen mondjak? De hát
megbolondultam? Épp délután még azon aggódtam, hogy túlságosan kötődni fogok
hozzá, most meg igent akarok mondani? Hát normális vagyok én? Hát nem…de…de ő
így szeret. Szeretem őt és ő is engem! Lehet, hogy korai, de engem nem érdekel.
Peter esetéből is láthattam, hogy nem érdemes várni. Egyszer élünk! – mondják sokan.
Emellett ha igent is mondok, nem kell azonnal a paphoz rohanni. Ismét Tomra
kaptam a tekintetem. Láttam az arcán a félelmet, hogy visszautasítom. Így
inkább nem várakoztatom meg tovább.
-
Igen hozzád megyek és el foglak viselni egy életen át! -
mondtam nevetve és a nyakába ugrottam miután felhúzta az ujjamra a gyűrűt.
Szorosan
magához húzott és egy varázslatos csókot váltottunk. Miután lecsillapodtunk,
egymást ölelve néztük a tenger hullámait, mikor hirtelen megszólaltam. Azonban
tudtam, hogy itt az alkalom tisztázni néhány dolgot…
-
Tudod, két évvel ezelőtt volt egy komoly kapcsolatom. -
kezdtem el mesélni - Peternek hívták és nagyon szerettem valamint ő is engem.
Sokáig voltunk együtt. Egyik este szakadó esőbe indult el egy divatbemutatómra.
Hatalmas vihar tombolt és egy kamion lesodorta az útról. Balesetezett és
azonnal meghalt. Akkor megfogadtam, hogy többé nem lesek szerelmes. Azonban
jöttél te és minden elhatározásomat romba döntötted. - néztem mélyen a szemébe,
amiben csak szerelemet láttam.
-
Sajnálom Ash! - mondta és láttam, hogy komolyan is gondolta.
-
Én is, de jöttél te és a seb begyógyult. - mosolyogtam rá,
mire lehajolt és egy észveszejtő csókot kaptam válaszul.
-
Szeretlek Ashley! Nem gondoltam volna, hogy igent mondasz.
Mások még vártak volna vele.
-
Én nem tartozok azok közé. Meg így már nem tudsz elszökni! –
feleltem mosolyogva.
-
Ennek örülök és eszem ágában sincs!
-
Kíváncsi vagyok, hogy a többiek mit fognak szólni ha
megtudják. - kezdtem el nevetni, és ő is csatlakozott.
-
Hát arra én is. Meg fognak lepődni, hogy a banda második
legnagyobb nőcsábásza beköti a fejét. - szólalt meg ő is nevetve.
-
Ki az első?
-
Hát Kellan! - mondta és ismét kitört belőlünk a nevetés.
-
Senkinek nem mondtad el, hogy mire készülsz? - fordultam
felé kíváncsian.
-
Nem! Ma délután tudatosult bennem, hogy mit szeretnék és
előtte veled akartam megosztani. - mosolygott rám és ismét megcsókolt.
Csókja
egyre szenvedélyesebb lett miközben úgy ölelt, mintha az élete függne tőle.
Éreztem, hogy keze felfedező útra indul a hátamon és megáll a ruhám
cipzárjánál. Egy pillanatra abbahagyta a mozdulatot és mélyen a szemembe
nézett. A beleegyezésemre vár. - jöttem rá. A beleegyezésemre, hogy itt a
szabad ég alatt egymáséi legyünk. Beleegyezésként lehúztam magamhoz és egy
forró csókban egyesültünk. Keze folytatta az előbb félbehagyott cselekvést és
lassan elkezdte lehámozni rólam a ruhát. Én sem tétlenkedtem. Elkezdtem
kigombolni az ingét és kezeimmel végig simítottam kidolgozott izmait.
Érintésemre megborzongott, ami elégedettséggel töltött el. Hamarosan már csak
fehérneműben álltam előtte. Megállás nélkül csókoltuk egymást miközben
megszabadítottuk egymást feleslegessé vált ruhadarabjainktól. Egyszer csak a
karjaiba kapott és néhány méterrel odébb sétált és lerakott egy selyem lepedőre,
amit apró gyertyák vettek körül. Eddig észre se vettem, de most is inkább
szerelmem felé fordítottam minden figyelmem. Gyorsan körbe néztem és ismét
egymásnak estünk immár elfelejtve a korábbi lassúságot. Ott csókoltuk egymást
ahol értük. Kezeink sem tétlenkedtek. Tetőtől-talpig bebarangoltuk egymás
testét és mikor már nem bírtuk tovább, mikor már majd felrobbantunk az
elfojtott vágytól testünk eggyé vált. Mintha először szeretkeznénk olyan érzés
kerített hatalmába. Korábbi elhatározásunk miszerint kiélvezzük az egész estét
semmivé lett. Egyre gyorsabb és gyorsabb tempóra váltottunk, hajszoltuk egymást
a beteljesülés felé, ami hamarosan mindkettőnket utolért. Pár pillanat múlva
miután lecsillapodtunk egymás karjaiban feküdve néztük meg a napfelkeltét,
amely aranylóan beragyogta a tenger lágy hullámait.
-
Arra gondoltam, hogy eljöhetnél velem a szüleimhez jövő
héten. Akkor lesz a házassági évfordulójuk és még úgy se mutattalak be nekik. -
szólaltam meg - Csak épp New Yorkba kéne utazni, ha nincs ellene kifogásod. -
néztem rá.
-
Dehogy van! A leendő feleségem szüleit mindenképp meg kell
ismernem. - mosolygott rám.
-
Akkor majd szólok nekik, hogy nem egyedül megyek. - mondtam
egy nagy ásítás kíséretében.
-
Aludjunk egy kicsit, erre úgy se jár senki. - javasolta, de
addigra már elnehezültek a szempilláim és átadtam magam az álmaimnak. Még
éreztem, hogy egy jó éjt puszit nyom a számra, de utána magába fogadott a
teljes sötétség.
Kristen
Másnap reggel lágy simogatásokra ébredtem. Szorosan
Robhoz bújva feküdtem, miközben ő egyik kezével hogy a vállamat, hol az
oldalamat cirógatta. Nem nyitottam ki a szemem, élvezni akartam a pillanatot,
de lebuktam.
-
Jó reggelt kicsim! – adott egy puszit a
nyakamra.
Megfordultam a karjaiban és egy reggeli csókkal
köszöntöttem. Szorosan hozzá bújtam és mélyeket szippantottam utánozhatatlan
illatából. Rob adott egy puszit a hajamra és én még a lehetetlennél is
szorosabban bújtam hozzá. Egész délelőttöt az ágyban töltöttük. Hol
beszélgettünk, hol pedig csak egymást ölelve élveztük a helyzetet. Délben
azonban a gyomrom hangos korgással jelezte, hogy ideje valami étel után
néznünk. Rob alig tudta elrejteni a vigyorát, én pedig belebokszoltam játékosan
a vállába, hogy leplezzem a zavaromat. A felöltözés nagyon lassan ment, ugyanis
szerelmem elég gyakran elterelte a figyelmemet. Persze a kis mocsok jókat
mosolygott rajtam, pontosabban azon, hogy milyen hatással van rám. Na de ezt
még visszakapja…
Mivel a tegnapi vacsorából nem maradt semmi, de étterembe
se volt kedvünk menni, Rob felajánlotta, hogy gyorsan elmegy venni valamit.
Először én is menni akartam vele, de mondta, hogy maradjak nyugodtan, mert
gyorsan megjárja. Amíg oda volt,
kimentem a kis kunyhó elé, leültem a fűre és csak néztem a folyót. Felidéztem
magamban a tegnap estét, amitől hatalmas mosoly kúszott az arcomra, de még most
is alig hiszem el, hogy Robék ezt így meg szervezték. Amint találkozok Vickyvel
neki is feltétlenül meg kell hálálnom. Most volt időm picit gondolkozni és
tervezni előre is. Igazából még egyáltalán nem foglalkoztam olyanokkal, mint
például a munka. Gondolom már a managerem a haját tépi, mert nem hiszem, hogy
valakinek eszébe jutott volna szólni neki az utóbbi nap eseményeiről. A
mobilomat pedig hiába hívja, ugyanis a kocsival együtt az is darabokra tört. Mit
kapok én ezért… ma majd mindenképpen fel kell hívnom és közölnöm vele, hogy egy
ideig, legalábbis amíg a gipsz a kezemen van, jobb, ha lemondja a munkáimat.
Mondanám, hogy sajnálom, de ez egyáltalán nem igaz. Legalább így minden időmet
Robbal tölthetem…ha mást nem ennyit megér ez a ronda gipsz. Másrészt viszont
akárhogy is küzdöttem ellene bekúszott a gondolataim közé, hogy mi lesz, ha
eltelik ez a hét? Persze megígértem Robnak hogy elmegyek vele Londonba, na de
meddig?!
Gondolataim közül az rángatott vissza, hogy
hallottam Rob autójának a hangját. Gyorsan feltápászkodtam a földről és
visszamentem a kunyhóhoz. Ő épp ekkor vette ki a szerzeményeit a kocsiból és
mikor meglátott egy édes mosolyt küldött felém. Amint megláttam a finomságokat,
még a nyál is összefutott a számban. Elpakoltuk a tegnap esti dolgokat az
asztalról és szépen újra megterítve elfogyasztottuk az ebédünket.
-
Meddig maradunk itt? - kérdeztem.
-
Ameddig csak szeretnél! – felelte – De sokáig
nem rabolhatlak el. Biztos már a szüleid is látni akarnak.
-
Igazad lehet. – mondtam egy nagy sóhaj
kíséretében – De nem akarok visszamenni. – tettem hozzá.
Rob felállt és megkerülve az asztalt oda jött hozzám
és egy mindennél édesebb csókot adott. Lágyan becézgettük egymás ajkait, mígnem
kénytelenek voltunk elszakadni egymástól. Ezt követően kiültünk oda, ahol
korábban elmélkedtem és az egész délutánt hasonlóan töltöttük. Már sötétedett,
mikor összepakoltuk a dolgainkat és visszaindultunk a városba. Rob ugyan kivett
egy szállodai szobát, de én ezt teljesen feleslegesnek tartottam, így rávettem,
hogy vigye át hozzám a cuccait és aludjon nállam. Nem szándékoztam még csak
este sem elengedni, főleg nem úgy, hogy egy városban vagyunk. Így elsőként a
szállodánál álltunk meg. Rob gyorsan elment összepakolni, addig én Vicky
keresésére indultam.
-
Szia Kris! – köszöntött mosolyogva,
mikor ajtót nyitott. – Gyere beljebb!
-
Ugye nem zavarok? – kérdeztem udvariasan,
mikor már a szobájában ültünk le.
-
Ugyan ne butáskodj! Na mesélj, hogy
sikerült az este! – kérdezte izgatottan.
-
Épp ezért jövök. Egyszerűen fantasztikus
volt és neked is nagyon szépen köszönöm!
-
Nagyon szívesen! Úgy örülök, hogy
tetszett! Láttad a dekorációt? A kandallón is? – érdeklődött miközben jó
szorosan megölelt.
-
Mindent láttam és egyszerűen hihetetlen
milyen hangulatos hely lett abból a kis viskóból. Minden elismerésem a tiéd.
-
A bolond bátyám jól teljesített? –
kérdezte azzal a tipikus perverz mosollyal, mire én hangosan felnevettem.
-
Még annál is jobban… - haraptam be az
alsó ajkam, mire belőle is kitört a nevetés.
-
Helyes, helyes! – tette hozzá, mikor már
csillapodott a nevetésünk.
Mintha Rob megérezte volna, hogy most kell jönnie.
Már a bőröndjeivel a kezében jött be Vicky szobájába.
-
Mi ez a jó kedv? – kérdezett minket.
-
Semmi! – feleltem, miközben mellé
álltam.
-
Hidd el jobb, ha nem tudod! – reagált Vicky
is.
Rob szerintem tudta, hogy Vicknek igaza van és jobb
ha nem tudja, mert nem kérdezősködött tovább. Még ők is váltottak pár szót,
majd úgy döntöttünk, hogy ideje haza menni. Már az ajtóban álltunk, mikor eszembe jutott
egy fontos dolog.
-
És Nina? Vele mi van?
-
El is felejtettem mesélni! Azt látni
kellett volna. Még az nap összedobálta a gönceit és szinte kiviharzott a
szállodából. Csoda, hogy nem szakadt ki a szobájának az ajtaja, mert úgy
becsapta.
-
Istenem! – adtam hangot a döbbenetemnek –
Nem tud viselkedni?
-
Ezek szerint. – kapcsolódott be Rob is –
Indulhatunk?
Egy bólintással feleltem. Láttam rajta, hogy nem
szívesen beszél Nináról, meg is értettem, de így jobbnak láttam, ha indulunk. A
házamhoz vezető utat csendben tettük meg, de vezetés közbe végig fogtuk egymás
kezét. Mikor megérkeztünk hozzánk Rob felment kipakolni én pedig valami vacsora
után néztem. Mivel a kezem miatt inkább nem próbálkozom meg a főzéssel, Robnak
meg nem hagyom, hogy a meglepetés után még nálam is ő főzzön, kénytelen voltam
rendelni valamit. Ha végre leveszik ezt a gipszet a kezemről, főzők majd egy
isteni vacsorát Robnak, de addig sajnos ezekkel az ételekkel kell beérnünk.
Amíg Rob pakolászott végre felhívtam a managerem is. Hát először kénytelen
voltam eltartani a fülemtől a telefont olyan hangosan beszélt…hát inkább
ordibált velem, de mikor közöltem vele, hogy mi történt azonnal visszavett. Na
mondjuk nem lettem megdicsérve, főleg nem, mert szerinte most le kell mondani a
,,a nagy lehetőségeket”. Mintha direkt csináltam volna…meg ő havonta talál egy
ilyen ,,nagy” lehetőséget. Majd kiheveri…
Anyáékkal is beszéltem és megnyugtattam őket, hogy
teljesen jól vagyok és még Robbal a hét folyamán mindenképpen átmegyünk
hozzájuk. Már épp az elköszönésnél tartottunk, mikor hirtelen két kar ölelt át
hátulról. Mint egy kis cica úgy simultam hozzá. Miután letettem a telefont
megfordultam a karjaiban és az épp kezemmel megsimítottam az arcát. Már
borostás volt, ami még ellenállhatatlanabbá tette. Ismét egy csókot váltottunk,
majd letelepedtünk a kanapén. Választottunk valami filmet, és én mellkasára
hajtottam a fejem és így kezdtük el nézni. A film végére már nem emlékszem,
ugyanis engem elnyomott az álom, de annyit még éreztem, hogy Rob felemel és
elindul valamerre velem, de utána mély álomba merültem.
Reggel kellemetlen dolog ébresztett. A csengőt
valaki előszeretettel nyomkodta, aminek a fülsüketítő hangja nem csak engem, de
Robot is felébresztettem. Morgolódva másztam ki az ágyból – ahová gondolom Rob
hozott fel tegnap este – és mentem az ajtóhoz, hogy leszedjem a fejét annak,
aki ennyire unatkozik. Az ajtóban nem más állt, mint az én drága barátnőm…Nikki.
-
Nikki mi a fenéért ültél rá a csengőre
hajnalok hajnalán!?
-
Felébresztettelek? – kérdezte egy
bocsánatkérő mosollyal.
-
Áh dehogy! Egész nap ilyen nyúzott fejem
van. – mondtam ironikusan.
-
Ne haragudj! De muszáj volt jönnöm!
-
Muszáj? – értetlenkedtem.
-
Muszáj! Ash most reggel írt egy sms-t,
hogy 10-re vár minket a szokásos helyünkön. Azt mondta fontos!
-
Ma? Kizárt! Ez az egy hetem van Robbal!
Nem terveztem vásárolni vagy hasonlók. – mondtam határozottan.
-
Ugyan Kris! Biztos nem azért hív! –
felelte, mire hitetlenkedve néztem rá, mire hozzátette – Legalábbis szerintem.
-
Nem úszom meg ugye?
-
Nem! – mondta határozottan.
-
Kristen ki jö… - talált le Rob is
álmosan, de mikor meglátta Nikkit félbehagyta a kérdését – Jó reggelt!
-
Neked is! Bocsánat, hogy ilyen korán
jöttem, de Krissel beszélnem kellett. – mondta neki barátnőm.
-
Semmi baj! Kértek kávét? – Kérdezte,
miközben elbotorkált a konyha felé. Ő is olyan mint én: kávé nélkül magunkról
se tudunk.
-
Persze! – feleltem én is Nikkivel egyetemben
– Ha valamit nem találsz, szólj! – tettem hozzá, majd ismét Nikki felé fordultam.
-
Hány óra?
-
Már 9, úgyhogy jobb ha készülődsz!
Egy beletörődő sóhaj után indultam el az emeletre,
hogy felvegyek valamit. Nikki addig felajánlotta, hogy segít Robnak, mert
kizárt, hogy bármit is megtaláljon a konyhámban. Nem vacilláltam sokat.
Felkaptam egy kényelmes farmert illetve egy egyszerű felsőt illetve hozzá egy
kiskabátot és már kész is voltam. Lent már a konyhában a frissen lefőzött kávé
illata terjengett és alig vártam, hogy megigyam. Robnak Nikki már mondta, hogy
most elrabol egy kis időre, de nem leszünk oda sokáig. Rob egyetlen rossz szót
sem szólt, pedig megígértem neki, hogy nem megyek sehova, amíg itt lesz. Meg se
érdemlem…
Rob is mondta, hogy addig ő is megkeresi a fiúkat,
mert azt se tudja, hogy hol vettek ki szobát. A kávé után Nikki szinte már
elrángatott, mert már mennünk kellett. Szerelmemmel még egy búcsúcsókot
váltottunk, majd hagytam, hogy Nikki kiráncigáljon a saját házamból. Már
mikorra oda értünk Ash már ott ült és mikor meglátott minket felpattant és
gyorsan megszorongatott minket. Rá se ismertem, és ahogy láttam Nikki is
meglepődött. Szinte majd ki csattant az örömtől.
-
Na mesélj! Mit szerettél volna mondani? –
kérdezte Nikki, mikor helyet foglaltunk.
-
Inkább mutatom! – mondta szinte
pattogva, mire mi még értetlenebb arcot vágtunk.
Ash csak kinyújtatta az asztal fölött a kezét és a
szemem rögtön megakadt valamin. A döbbenet miatt az állam szinte a padlón
koppant.
-
Ez…ez az amire gondolok? – kérdeztem,
mire Ash hevesen bólogatott.
-
Az bizony! Menyasszony vagyok! – mondta hangosan,
mire páran felénk kapták a fejüket.
-
Menyasszony? – hitetlenkedett Nikki – Komolyan?
-
Komolyan! Tom tegnap megkérte a kezem! –
nevetett fel.
Nekünk Nikkivel kellett néhány pillanat, hogy
felfogjuk a hallottakat. Amikor nekem is sikerült felálltam és boldogan
megöleltem barátnőmet.
-
Gratulálok! – súgtam a fülébe, majd
Nikki vette át a helyem.
-
De nem korai ez még? – kérdezett rá az
én aggályomra is barátnőm.
-
De! De nem érdekel. Tudjátok ti is, hogy
Peterrel mennyit vártunk. És mi lett a vége?! Nem fogunk mi se rögtön a paphoz
rohanni, de nincs értelme semmire várni.
-
De nem hiszem el! Pont Tom?! Belőle
néztem volna ki utoljára, hogy beadja a derekát. Na jó Kellanal egyetemben, de
akkor is! – mondtam.
-
Ne is mondd! Amikor megmutatta a gyűrűt
megszólalni se tudtam, de nem bántam meg! Ha őrültségnek is fogják sokan
tartani én akkor is boldog vagyok és bízom benne, hogy Tom is, és csak ez
számít!
-
Igazatok van! – mondta Nikki – De részleteket
kérünk!
Ashley minden elmesélt egészen onnan, hogy
elindultak a kórházból Nikkivel másnap reggelig. Megértem teljesen Tomot.
Ismerem Ash-t és azt is láttam, hogy mennyire megviselte, ami Peterrel történt.
Tom talán tényleg ezzel az egy tettével bírta bebizonyítani, hogy ő igenis
szereti és nem csak rövidtávra tervez vele. Ráadásul az a levakarhatatlan
mosoly, ami barátnőm arcán virít, szerintem mindent elárul. Persze én sem
úsztam meg a mesélést, de örömmel újságoltam el a lányoknak a varázslatos
tegnap estét.
2012. június 11., hétfő
:(
Sziasztok!
Sajnos rossz hírrel szolgálhatunk ugyanis a heti friss után valószínűleg két hét szünet következik. Mindketten előrehozott érettségit csinálunk és tanulnunk kell a szóbelire :( de péntekre extra hosszú fejezetet kaptok ha összegyűlik 10 hozzászólás :D szóval hajrá! :)
Puszi: Netty & Wiky
Sajnos rossz hírrel szolgálhatunk ugyanis a heti friss után valószínűleg két hét szünet következik. Mindketten előrehozott érettségit csinálunk és tanulnunk kell a szóbelire :( de péntekre extra hosszú fejezetet kaptok ha összegyűlik 10 hozzászólás :D szóval hajrá! :)
Puszi: Netty & Wiky
2012. június 9., szombat
18. fejezet (második rész)
Meg is hoztuk a második részét a fejezetnek :D. Reméljük tetszeni fog és jó olvasást kívánunk hozzá!
Puszi: Wiky & Netty
Robert
„A szerelem olyan akár a szél: nem
láthatod de érzed!”
Szerencsémre
Ashley és Nikki pont akkor értek oda, mikor távozni készültem, így nyugodtan
beavathattam őket a tervembe.
-
Sziasztok!
-
Szia Rob! Már mész is? – kérdezte Ash.
-
El kell intéznem néhány dolgot. Krisnek
van kedvenc helye Párizsban?
-
A Szajna partján, a parkon kívül van egy
nagyon szép partszakasz ahol egy kis kunyhó is van. Elég elhagyatottnak tűnik,
de Kris imád oda járni. Mire készülsz? – kérdezte gyanakvóan Nikki.
-
Szeretném meglepni!- kacsintottam rájuk –
Holnap már hazamehet.
-
Juj, de romantikus. – mondta Ashley
álmodozva – Akkor holnap előtte bejövünk hozzá és kicsinosítjuk. – mosolygott.
-
Remek! Akkor megyek. Sziasztok!
-
Szia! – köszöntek ők is.
Van
egy olyan érzésem, hogy most én leszek a téma a lányoknál. Beszálltam a bérelt
autóba és telefonáltam Vickynek, hogy segítsen elkészülni mindennel. A
szállodánál várt útra készen. Szerencsémre nagyjából ismerem Párizst így nem
nagyon tévedtünk el. Tényleg elég koszos és elhagyatott kunyhó volt, ahová a
lányok irányítottak, de erre is felkészültünk és minden szükséges kelléket
beszereztem Vicky segítségével még útközben.
Először
mindent leporoltunk és feltöröltünk, majd Vicky által kiválasztott egyszerű
fehér matracot betettük a kunyhó egyik sarkába, amit szintes selyem lepedőkkel
és párnákkal díszítetett fel Vicky. Hát igen…ő jobban ért ehhez, mint én.
Kitalálta, hogy az egyik megmaradt lepedőt csináljuk meg úgy, mintha egy
baldachin lenne. Meg kell hagyni tényleg jól nézett ki és persze romantikus
lett. Nővérem nem győzte magát dicsérni. Ezután következett az asztal, amit
ugyan nem hoztunk, de volt ott egy igen öreg és rozoga két székkel.
-
Ne aggódj Rob! Ezt is megoldom. – nézett
rám Vicky és már intézkedett is.
Egy
óra múlva már az asztallal is készen volt, majd a segítségemmel a mennyezetre
és a falakra fehér szalagot rakott, hogy állítása szerint ,,nézzen már ki
valahogy ez a viskó”. Végül már csak az ott található kandallót kellett
kidekorálni és az illatgyertyákat helyeztük el. Késő este volt mire mindennel
végeztünk, de meg voltunk elégedve a végeredménnyel.
-
Holnap akkor mire ideértek meggyújtom a
gyertyákat és tüzet rakok a kandallóba. Meg persze az ételeket is elintézem.
-
Köszönöm! Imádlak! – öleltem át.
-
Tudom! – nevetett fel – És nagyon
szívesen! Remélem minden jól sikerül.
-
Én is! De most már gyerünk! Ki kell
pihennem magam és reggel még veszek neki valami kis apróságot.
Hamar
visszaértünk a hotelba és lefeküdtünk aludni. Engem rögtön elnyomott az álom és
reggelig fel sem ébredtem. Másnap reggel viszont a telefonom ébresztett fel,
ami eléggé rosszul esett hajnalban.
-
Igen? – szóltam bele kómásan.
-
Szia Rob! – hallottam meg Tom hangját –
Csak nem felébresztettelek? – kérdezte, de hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-
De! – morogtam – Te meg hogy-hogy ilyen
korán ébren vagy?
-
Kellannal ma odarepülünk és körülbelül
két óra múlva indulunk. Csak gondoltam szólok. Ash mondta, hogy tervezel valami
Kristennek. – na persze hogy is gondoltam, hogy nálunk valami titok marad.
-
Igen, de nem mondok neked se semmit,
mert még elszólod magad.
-
Hát olyannak ismersz? – kérdezte
drámaian.
-
Pontosan! Amúgy Ashleyék kimennek elétek
a reptérre?
-
Viccelsz? Nem is tudják, hogy megyünk.
Meglepetés lesz. A kórházba megyünk rögtön, mivel Ashley mondta, hogy egész
délelőtt ott lesznek.
-
Értem, akkor a lányoknak nagy meglepetés
lesz.
-
Ninával van valami? – kérdezte hirtelen.
-
Nos, mondjuk azt, hogy már próbált
minket szétválasztani. Majd elmesélem személyesen. Jacksonékkal beszéltetek? –
váltottam témát.
-
Igen, remekül vannak.
-
Ennek örülök! Most leteszem. Sok dolgot
kell még elintéznem a meglepetéshez.
-
Oké, akkor majd a kórházban találkozunk!
Gyorsan
lezuhanyoztam és felöltöztem, majd lementem a hotel éttermébe reggelizni. Ezt
követően elindultam keresni egy éttermet, ahonnan megrendelhetem a vacsorát.
Hamar találtam egyet és Vickynek is megadtam a nevét, hogy hová kell jönnie az
megrendelt menüért. Már csak valami ajándékot kell keresnem Kristennek.
Betévedtem egy sétáló utcába, ahol rengeteg üzlet volt, de így is nehezen sikerült
döntenem. Végül ékszer mellett döntöttem, így bementem egy ékszerboltba. Sokáig
nézelődtem, míg meg nem akadt a szemem egy szív alakú medálon, amit ketté lehet
törni. Így az egyik fele nálam a másik nála lehet. Pont illik az orchidea
láncához. Megkérdtem az eladót, hogy gravírozza bele a ,,Szeretlek” szót és
tegye bele egy dísz dobozba. Tökéletes lett.
Délután
egy óra volt mire ismét a szállodához értem. Átöltöztem és már indultam is a
kórházba az ajándékkal a zsebembe.
-
Sziasztok!
– köszöntem miután beléptem a kórterembe.
-
Szia!
– üdvözöltek, Kristen pedig üdvözlésképp megajándékozott egy szenvedélyes
csókkal aminek Kellan beszólása vetett véget.
-
Na
de fiatalok! Menjetek szobára! – szólalt meg – Megrontjátok az én ártatlan
lelkemet az ilyen jelenetekkel. – takarta el játékosan a szemét, de kaján
vigyorát nem tudta elrejteni.
-
Jaj,
hagyd már őket! – szólalt meg Ashley Tom karjaiból. – Olyan édesek együtt.
Amúgy meg a te ártatlan lelked rég meg van rontva, ennél jobban már nem is
lehetne. – vágott vissza mire mindannyian elkezdtünk nevetni, Kellan pedig
tetetett sértődöttséggel elfordult, de a szája sarkában mosoly bujkált.
-
Mikor
engednek ki innen? – fordultam kedvesem felé.
-
Még
el kell mennem egy utolsó ellenőrzésre a kezem miatt, de utána azonnal mehetünk
ebből a nyomasztó kórházból.
-
Rendben.
– és ahogy ezt kimondta jött is az orvos, hogy magával vigye. Miután távoztak a
lányok kíváncsian és izgatottan fordultak felém.
-
Juj,
mit vettél neki? – kérdezték és elővettem a zsebemből a dobozt.
-
Ez
káprázatos. – ámuldoztak.
-
Mikor
lettél te ilyen romantikus? – kérdezte Tom.
-
Amióta
Krissel van! – válaszolt helyettem Kellan.
-
Mélyen
magamban rejtegettem. – mondtam mosolyogva.
-
Ez
szép választás volt Rob! – mondta felém fordulva Nikki – Vicky elmesélte, hogy
mit terveltél ki. Kristen odáig lesz.
-
Hát
remélem. – mondtam kicsit idegesen. Tényleg remélem, hogy tetszeni fog neki!
-
Már
a ruhát is kiválasztottam, de még nem tud semmiről. – kacsintott rám Ash, majd
ismét Tomnak szentelte minden figyelmét.
-
Azt
beszéltük, hogy este hatra értek oda, de addig még van három óra. Mit csináltok
majd? – kérdezte Vicky.
-
Sétálgatunk
a parkban, meg mire elindulunk már csak kb két óra lesz. – nevettem rájuk.
Ezt követően Jacksonék kerültek szóba. Tomék
beszéltek velük és közölték, hogy a hétvégén ellátogatnak Párizsba és majd
velünk térnek vissza Londonba. Mindenképp szeretnének találkozni Krissel. Kedvesemet
bő háromnegyed óra múlva hozta vissza az orvos immár a zárójelentéssel. A
lányok kitessékeltek minket a szobából, amit Kris nem igazán értett. A folyosón
a fiúk kifaggattak Nináról én meg persze beszámoltam nekik mindenről.
-
A
kis ribanc! – kelt ki magából Kellan – Csak kerüljön a kezeim közé.
-
Nem
fogsz te csinálni semmit. – mondta Tom – Nem kell a botrány. Már pedig Nina
mindent meg fog tenni, hogy keresztbe tegyen nem csak Robéknak hanem nekünk is!
-
Egyenlőre
csak reménykedek, hogy nem talál ki semmit, amivel ismét megpróbál minket
szétválasztani. – mondtam.
-
Ezt
még te sem hiszed el. – hitetlenkedett Kellan – Az a nő őrült. Akármit
megtenne, hogy visszakapjon! Nem hagyhatod tovább, hogy a szüleid pátyolgassák,
mert még a végén Kris ellen fordítja őket vagy akár ellened! – fejezte be a
szónoklást. Jobban belegondolva igaza van. Nina képes lenne tele beszélni a
szüleim fejét mindenféle hazugsággal.
-
Amint
haza megyek Londonba, mindent elmesélek anyáéknak. – közöltem velük a döntésem.
-
Nagyon
helyes! – válaszolták.
-
Akkor
most beszéljünk a ma esti terveidről. – fordult felém Kellan kaján vigyorral. A
kis perverz… - Esetleg adhatnék pár tippet, amivel feldobhatnád a szexuális
életed.
-
Köszi
Kellan, de nem vagyok kíváncsi a perverz dolgaidra. – mondtam, mire Tom
felnevetett.
-
Ezt
most megkaptad. – nevetett tovább.
-
Majd
megbánod még, hogy elutasítottad Kellan bácsi tanácsait. – válaszolt durcásan.
Ekkor kinyílt a szobaajtó és kiléptek rajta a lányok
és nekem még a lélegzetem is elállt. Kris mint mindig most is gyönyörű volt.
Egy pánt nélküli tűzpiros ruha volt rajta hozzá illő cipővel. Legalábbis szerintem. A haja pedig
egyenesen hullott a vállára. Káprázatosan nézett ki. Odalépett hozzám és
kérdően nézett rám.
-
Mi
ez az egész? – kérdezte.
-
Legyen
meglepetés! – válaszoltam – Gyönyörű vagy!
-
Köszönöm.
– mondta mosolyogva és egy csókkal ajándékozott meg.
-
Akkor
indulhatunk?
-
Persze.
Sziasztok! – köszöntünk el a többiektől.
-
Sziasztok!
Jó szórakozást.
Kiléptünk a kórházból és a bérelt autómhoz mentünk.
Beszálltunk és már száguldoztam is a parkig. Egész úton faggatott, de nem
szedett ki belőlem semmit akármilyen szépen is nézett. Eléggé meglepődött, hogy
a parkba hoztam.
-
Ez
még nem a meglepetés. Arra még várnod kell. – mosolyogtam az arckifejezésén.
Körbejártuk az egészet és jókat mosolyogtunk az ott
játszó gyerekeken. Még arra is sikerült rávennie, hogy álljak be kacsákat
etetni a gyerekek mellé. Szerencsénkre senki nem állította meg, hogy a
balesetről kérdezzen. Élveztük egymás társaságát így hamar eltelt a maradék két
óra. Mielőtt elindultunk volna bekötöttem a szemét, amit nem tudott mire vélni.
-
Rob
mi ez az egész? – értetlenkedett.
-
Csss…
Bízz bennem!
-
Én
bízom benned csak nem értem, hogy ez miért szükséges.
-
Hogy
ne rontsd el a meglepetést. – válaszoltam neki, majd elkezdtem vezetni a parton
a kunyhóig ahonnan Vicky pont most sétált ki és odaintett, hogy minden kész.
Hála az égnek, hogy bekötöttem a szemét különben lebuktunk volna.
-
Itt
is vagyunk! – szólaltam meg öt perccel később. Majd mielőtt levettem volna a
szeméről a kendőt kinyitottam az ajtóba állítottam, majd hátulról átöleltem. –
Most már kinyithatod. – suttogtam a fülébe mire megborzongott.
-
Úristen!
Rob ez… Nem találok szavakat. Varázslatos! – mondta majd megfordult és gyengéd
csókot lehelt az ajkaimra.
-
Gyere,
menjünk beljebb. És felismered a helyet? – kérdeztem levakarhatatlan vigyorral
-
Hát
persze. El sem hiszem, hogy abból a lerobbant kunyhóból ezt hoztad össze.
-
Kaptam
azért segítséget, de az ötlet az enyém volt.
-
És
honnan tudtad, hogy ez a kedvenc helyem?
-
Ez
legyen az én titkom. – kacsintottam rá. – Na gyere, lássunk neki a vacsorának. –
láttam rajta, hogy csak ámuldozik a sok látnivalón és örülök, hogy a szemei őszinte
boldogságot tükröztek.
Csendben kezdtük elfogyasztani a vacsoránkat, de egy
idő után úgy döntöttem, hogy beavatom a tervembe.
-
Arra
gondoltam, hogy mikor vissza megyek Londonba anyáéknak elmesélem az igazat
Nináról. – szólaltam meg hirtelen.
-
Biztos,
hogy ezt akarod? – kérdezte és aggodalmat láttam a tekintetében.
-
Teljesen!
Csak szeretném, ha ott lennél velem.
-
Ez
csak természetes! Egy darabig nem igen lesz munkám, csak ha rendbe jön a kezem.
-
Akkor
egy hét múlva megyünk, ha neked is jó.
-
Tökéletes
lesz. – ajándékozott meg gyönyörű mosolyával.
Ezután eltereltem a szót Nináról és megkértem, hogy
meséljen a pályafutásának az elejéről mikor Párizsba költöztek. Erről még nem
kérdeztem, mert igen mélyen érintett ez a dolog. Sokat megtudtam róla. Például
mesélt arról, hogy többször is próbálták elüldözni az ügynökségtől a modellek,
mert újoncként nagyobb sikere volt, mint egy tapasztaltabb lánynak. Részletesen
beszámolt mindenről kikerülve a párkapcsolatait. A vacsora végeztével beraktam
egy lassú, hangulatos zenét és felkértem táncolni.
-
Hölgyem!
Szabad egy táncra? – nyújtottam felé a kezem.
-
Igen
uram. – mosolygott rám.
-
Kris!
Mondanom kell valamit. – kezdtem bele. Itt az idő, hogy nyíltan beszéljek vele
a kapcsolatunkról. Láttam az arcán az ijedtséget, mire elmosolyodtam. – Nyugi,
nem kell megijedni.
-
Rendben.
– mondta és elmosolyodott - Miről is van szó? – kérdezte még mindig félve.
-
Sokáig
gondolkoztam arról, hogy is kezdjem el. – mondtam. – Tudod, mikor Ashley
telefonált a baleseted miatt azt hittem, hogy komolyabb bajod lett. Abban a
pillanatban jöttem rá, hogy…hogy menthetetlenül beléd szerettem. – néztem
mélyen a szemébe. - Nem tudom mikor, és hogyan történt, de éreztem, hogy nincs
visszaút, felidéztem, hogy is kezdődött, majd rájöttem, hogy talán még jóval az
előtt elkezdődött, hogy elköltöztetek Londonból. Az a néhány óra mikor eszméletlenül
feküdtél, azok voltak életem leghosszabb órái. Rettegtem attól, hogy az orvosok
tévedtek és tényleg komolyabban megsérültél. Mikor azonban beléptem a szobába
másnap rám néztél és mosolyogtál. Az volt életem legszebb pillanata. Muszáj
volt ezt elmondanom neked, hogy tud, mit érzek. Szeretlek teljes szívemből. –
fejeztem be végül és láttam, hogy a meghatottságtól elkezdett könnyezni.
-
Istenem
Rob! Ennél szebbet nem is adhattál volna nekem, mint a szerelmed. Én is szeretlek
teljes szívemből. – arcán boldog mosoly terül szét és olyan közel bújt hozzám
amennyire csak a karja is engedte – Úgy érzem most magam, mintha három méterrel
lebegnék a felhők felett. – mondta mosolyogva.
-
Szerettem
volna neked adni valamit, ami rám emlékeztet még akkor is ha nem leszek
melletted. – mondtam, miközben elővettem a kis dobozt a zsebemből és kinyitottam.
-
Ez
csodálatos. – reagált csillogó szemekkel – Rob csak ámulok! Nem kellett volna
ennyit költened rám…
-
Ugyan!
Szívből adom! – nyugtattam meg - Feltehetem a nyakláncra? – kérdeztem.
-
Persze.
És a párja? – kérdezte miközben megfordult, hogy felrakhassam a medált.
-
Itt
van. – mondtam és az ingem alól felmutattam a láncot a medállal.
-
Annyira
hihetetlen ez az egész. Szeretlek Robert Pattinson! Köszönöm ezt a csodálatos
estét. – fordult ismét felém és egy szenvedélyes csókban forrtunk össze.
-
És
még nincs is vége… – mondtam huncut mosollyal és ismét lecsaptam az ajkaira. Még
közelebb vontam magamhoz a törékeny testét, amint a karjaim bilincsként zárultak
össze dereka körül.
Nem ellenkezett, sőt szenvedélyesen viszonozta azt.
Finoman ízlelgettük egymás ajkát, mintha ez lenne az első csókunk. Óvatosan
harapdáltam az alsó és felső ajkát és bebocsátást kértem nyelvemmel a szájába.
Nyelve vad táncba kezdett az enyémmel. Kezeimmel szép lassan megérintettem a
hátát mire megborzongott, mire nem bírtam megállni és belemosolyogtam a csókba.
Tetszett, hogy képes vagyok ilyen hatást kiváltani belőle. Lassan elkezdtem
lehúzni a ruha cipzárját, ami a végén suhogva hullott le a lábaihoz és
időközben a cipőitől is megvált. Ő se tétlenkedett, hanem elkezdte kigombolni
az ingem, ami kissé nehezen ment a gipsze miatt, de segítettem neki. Óvatosan a
karjaim közé kaptam és lefektettem az „ágyra”. Fölé hajoltam és elkezdtem
kezeimmel bebarangolni a testének minden négyzetcentiméterét. Érintésemre
többször is megrázkódott és ő is próbálta viszonozni, már amikor hagytam.
Kezeimet a szám is követte. Végig csókoltam a mellkasát majd ismét egy
szenvedélyes csókban forrtunk össze. A régóta visszafojtott érzéseink egyszer
csak egy óriási vihar képében csaptak le ránk. Mióta együtt vagyunk, mint egy
pár többször is szeretkeztünk, de most történik meg először úgy, hogy beismertük,
hogy szeretjük egymást szerelemmel. Annyira jó érzés volt a karjaim közt
tartani, érezni, hogy minden érintésemre jól esően megborzong. Ajkaimmal végig
jártam, kényeztettem melleit, mire testén a gyönyör hullámai száguldottak
végig. Amikor ajkaimmal újból birtokba vettem Krisét már többet követeltem,
hosszabban, mélyebben csókoltam. Éreztem, hogy egyre jobban reszketett a
vágytól, légzése egyre szaporábbá vált, ahogy az enyém is. Lehámoztam róla a
fehérneműit és immár teljesen meztelenül feküdt alattam. Ő sem tétlenkedett.
Kibújtatott a nadrágomból és a nem rég kigombolt ingemből valamint az
alsónadrágomból. A szunnyadó vágy immár az én testemen is végig futott, de nem
akartam elkapkodni semmit. Kris tekintete elsötétült a vágytól és látszott
rajta, hogy alig tudja türtőztetni magát.
-
Akarlak
Rob! Most! – mondta a vágytól fátyolos hangon ködös tekintettel.
Mintha csak erre vártam volna felé gördültem és a
testünk eggyé vált. Mindketten megremegtünk az élvezettől és hajszoltuk egymást
a teljes beteljesülés felé. Mozgásunk az elején lassú és gyengéd volt, de
később fokozatosan váltottunk egyre gyorsabb-gyorsabb tempóra. Próbáltam minél
jobban figyelni arra, a kezének ne legyen semmi baja. Végül szinte egyszerre
értünk fel a csúcsra.
A kunyhó csendjét csak a mi lélegzetvételünk szakította
félbe. Pár másodperc után legördültem Krisről és mellé feküdtem miközben
átöleltem. Láttam, hogy szemei már félig csukva vannak és gyorsan adtam neki
egy jó éjt puszit.
-
Jó éjt szerelmem! – suttogtam a fülébe
és néztem, ahogyan mosollyal az arcán elalszik, majd pár perccel később én is
követtem az álmok birodalmába.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)