Karácsonyi meglepetés :D

Sziasztok!

Tegnap ígértem nektek egy karácsonyi meglepetést ami meg is érkezett.

A történetről csak annyit, hogy az Away From Love című történet karácsonyi része ami egyfajta epilógusnak is betudható. Kicsit rövid lett, de remélem elnyeri a tetszéseteket. Ezzel szeretnék ismét Békés, Boldog Karácsonyt kívánni az olvasóimnak.

Jó olvasást!

Puszi: Wiky

u.i.: Az ünnepek miatt szerintem kicsit csúszni fog a Táncra kelt szenvedély következő fejezete,de még a héten felrakom. :D

Kristen szemszög

„A szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehetőség, hogy boldogok legyünk.”

3 év. Ennyi idő telt el azóta, hogy összekötöttem az életemet szerelmemmel. Soknak tűnik, de hamar eltelt ez az idő. Végre minden helyre állt az életünkben, boldogan élünk kislányunkkal együtt. Na igen a kis Sophie is rengeteget nőtt már és az egész család rajong érte. A sok viszontagság ellenére most már bátran kijelenthetem, hogy minden a legtökéletesebben alakult. Szerencsére Nina és John is eltűnt az életünkből. Az esküvő után visszatértem a modell szakmába, de már korántsem dolgoztam annyit mint előtte és külföldi munkákat is csak nagyon ritkán vállaltam, hogy több időt tölthessek a családommal.

 A barátaink is a mind megtalálták párjaikat és ők is nagyon boldogok. Ashley és Tom ahhoz képest, hogy nem akartak hamar összeházasodni, élvezni akarták a hosszú jegyességet egy évvel a mi esküvőnk után összeházasodtak és most várják első közös gyermeküket aki az ultrahang felvétel szerint kisfiú lesz és a Zack nevet fogja kapni.

Ezzel szemben Kellannak és Nikkinek ikreik születtek. Zoé és Lily. Elég vicces volt, mikor Nikki bejelentette a dolgot. Akkor voltak együtt másfél éve és még a házasságon sem gondolkodtak nem még hogy kisbabán. Kellan enyhén szólva teljesen kétségbeesett és alig lehetett megnyugtatni. Nikki hozzá képest nyugodtan vette tudomásul, hogy szülők lesznek. Ő sem szeretett volna ilyen hamar babát illetve babákat, de hát becsúszott. Azonban elmondásaik alapján és ahogy a kicsikkel viselkednek, egy percig sem bánják. Úgy néz ki, hogy Kellan is kezd megkomolyodni és eldöntötte, hogy megkéri szerelme kezét aki már háromszor visszautasított azzal az indokkal, hogy ez csak egy darab papír és enélkül is szeretik egymást. Szóval Kellan immár negyedjére készül a leánykérésre amit az én segítségemmel szervezett meg.

Egyedül Caroline és Jack boldogságát árnyékolta be egy bizonyos dolog. A kis Kevin születése után egy évvel kiderült, hogy Carolinenak nem lehet több gyermeke. Mindenféle gyógymódot kipróbáltak, de sikertelenül. Caroline hónapokig depresszióban szenvedett emiatt és nagy nehezen sikerült kirángatni belőle. Ezután döntöttek úgy, hogy örökbe fogadnak egy babát. Így került a családjukba Bianca egy Kevinnel egykorú kislány. Kicsit féltek a családjuk reakcióitól, mikor bemutatták nekik Biát de megnyugodtak, mikor látták, hogy úgy viselkednek vele mint a kis Kevinnel. Szerencsére a két gyerek nagyon megérti és szereti egymást.

Összegezve végül mindenkinek az élete jól alakult. Rob nővérei is megállapodtak és mindenki legnagyobb meglepetésére az én drágalátos öcsikém a színészi pálya helyett jogásznak készül és már csak egy éve van hátra a diplomaosztóig ami után hivatalosan is jogász lesz.

Azt hiszem mindenki megkapta a maga boldogságát és épp egy karácsonyi összejövetelre készülünk. Immár három éve szokás, hogy a nagyszülőknél összegyűlünk mindannyian és együtt ünnepeljük meg a karácsonyt. Most épp Caroline és Tom szüleinél lesz megtartva. A kis Sophival már rég elkészültünk csak Robot várjuk akinek még be kellett szaladnia a munkahelyére. Már épp telefonáltam volna neki, mikor belépett a bejárati ajtón.

• Szia édesem! - jött oda, hogy egy csókkal üdvözöljön. - Bocsi a késésért csak dugóba kerültem. - mondta azzal az ellenállhatatlan féloldalas mosolyával.
• Ne tőlem kérj bocsánatot hanem a többiektől ha elkésünk. - mondtam neki. - Siess, öltözz át. Kikészítettem az ágyra a ruhádat. - mosolyogtam rá.
• Mire mennék nélküled? - kérdezte és ismét kaptam tőle egy szédítő csókot. - Na akkor sietek. - mondta, de mielőtt elindulhatott volna meghallottuk a számunkra oly édes hangot.
• Papa, papa. - szaladt felé kislányunk és apja kitárt karjai közé ugrott.
• Szia szépségem!
• Papa te máj megint késtél. - mondta egy szem lányunk. Na igen látszik, hogy baj van még a beszéddel mert az r betűt nem nagyon tudja kimondani.
• Sajnálom hercegnőm, de most átadlak a maminak, gyorsan felöltözök és indulhatunk. Rendben? - kérdezte tőle mosolyogva és megpuszilta.
• Jendben. - felelte a kis pöttöm és elszaladt a kabátjáért.

Rob tényleg gyors volt mivel 10 perc múlva már az úton száguldottunk. Nem kellett sok idő és meg is pillantottuk a Sturridge rezidencia karácsonyi fényeit. Kislányunk tátott szájjal nézte az épületet. Ahogy elnéztem a kocsikat már rajtunk kívül mindenki itt volt. Általában mindig mi késtünk el. Hiába, Robbal ebből a szempontból nagyon hasonlítunk egymásra. Gyorsan leparkoltunk a kocsival és már indultunk is be a házba a hidegből. Mihelyst beléptünk a házba Mrs Sturridge és Caroline fogadott minket.

• Sziasztok! - köszöntöttek egy-egy puszival és elvették a kabátjainkat.
• Gyertek beljebb, meg ne fázzatok. - invitált beljebb Caroline anyukája. - A többiek már mind itt vannak a nappaliban. Rob te nem mész be? - kérdezte férjemet aki ismét elindult kifelé.
• Behozom a csomagokat és jövök én is.
• Rendben addig gyerünk be. - javasolta Caroline és bementünk, hogy üdvözöljük a többieket.
• Sziasztok! - köszöntem és mindenkinek adtam egy puszit. - Kicsikém te nem is köszönsz? - kérdezte kislányomat.
• De mami! Szijasztok! - köszönt azon az édes kis hangján és odaszaladt a nagyszüleihez.
• Na szép. Keresztapádat már meg se öleled? - kérdezte tőle Tom tetetett sértődéssel.
• Dehogynem. Szija Kejesztapu!! - rohant oda Tomhoz amíg én leültem Ashley mellé aki a nagy hasától már alig tudott mozogni.
• Hogy vagytok Ashley? - kérdeztem tőle.
• Remekül csak a kisfiúnk nagyon izgága mostanában. Szerintem hamarosan ki fog bújni. - nevetett fel.
• Mikorra is várjátok?
• Január végére de szerintem hamarabb meg fog születni a kis drága.
• Nikki merre van? - kérdeztem, mert barátnőm hirtelen eltűnt.
• Szerintem felment az emeletre Zoához és Lilyhez. Már egy ideje alszanak.
• Ja, értem.

Ezután szerelmem is bejött és megkezdődhetett a nagy pletykálkodás még vacsora előtt. A gyerekek ilyenkor a számukra kinevezett szobába vonulnak el játszani míg mi a nappaliba beszélgetünk és felelevenítsük a múltat. Bő egy óra múlva pedig már a vacsorát fogyasztottuk el amíg a szobalányok az ajándékokat csempészték a fa alá. Persze a gyerekek már nagyon izgatottak voltak mint mindig ilyenkor. Körbe néztem az asztalnál és hálát adtam azért, hogy ilyen családom és barátaink vannak. Egyedül az én kelekótya öcsém hiányzott, aki nem tudott haza jönni a tanulás miatt. Már lassan egy éve, hogy nem láttam és reménykedtem, hogy most végre eltud jönni mivel már az unokahúga is hiányolja, de sajnos most is visszamondta. A vacsorát hamar befejeztük és átvonultunk a nappaliba ahol már a fa alatt sorakoztak az ajándékok. A gyerekek amint meglátták sikítva szaladtak oda mi pedig követtük őket, hogy a nekik szánt csomagot bontsák ki ne pedig másét. Épp kezdték volna el mikor egy ismerős hang csendült fel az ajtóból.

• Nélkülem akarjátok elkezdeni az ajándékozást? Hát, milyen dolog ez? - kérdezte a hang ami nem mástól, mint az öcsémtől Camtől származik.
• Cam bácsi. - tért észhez lányom először és nagybátyja nyakába ugrott.
• Szia hercegnőm. De nagyra nőttél. - mondta neki és megpuszilta. Nekünk se kellett több és mindannyian odasereglettünk, hogy üdvözöljük.

Ezután minden folytatódott tovább és végre kibontásra kerültek az ajándékok. Egyedül két apró csomag maradt a fa alatt. Nikkié és Robé. Először Kellan akarta átadni az ajándékot szerelmének amit nem elleneztem. Kicsit még húzni akartam Rob agyát mivel nem nagyon rajong a meglepetésekért. Gondolataimból Kellan hangja rángatott ki.

• Nos, először nem is tudtam mivel készüljek neked. - kezdte Kellan Nikki felé fordulva mire a többiek is elhallgattak. - Sokat gondolkodtam az ajándékodon és néha el is bizonytalanodtam, hogy jó lesz e az amit kigondoltam, de végül úgy gondoltam, hogy miért is ne. Legfeljebb megint visszautasít. - folytatta, de ezután a mondat után Nikki szemében felcsillant az értelem. Már sejtette, hogy mi következik. - Nikki Reed soha nem gondoltam volna, hogy egyszer meg akarok állapodni sőt mi több, hogy egyszer szerelmes leszek. De ez bekövetkezett és szeretném összekötni veled az életem. Immár negyedjére kérdezem, hogy hozzám jössz feleségül? - kérdezte meg végül miközben a gyűrűt tarott, de látszott rajta, hogy fél a választól, de mint kiderült hiába félt.
• Igen, hozzád megyek. - mondta ki barátnőm azt amire Kellan már több mint egy éve vár. Kellan a válasz hallatán felhúzta Nikki újára a gyűrűt és egy szenvedélyes csókban részesítette. Ezután mindenki gratulált nekik és mi Ashleyvel már gondolatban az esküvőt terveztük. Tom kérdése rángatott vissza a valóságba.
• Na mi az Kris? Rob rossz fiú volt, hogy nem kapott semmit? - kérdezte Tom és Kellannal meg Jackkel összepacsiztak.
• Nem volt rossz sőt ellenkezőleg, jó kisfiú volt. - mosolyogtam és szerelmem felé fordultam. - Tessék szívem! - adtam a kezébe a kis dobozt amit félve kezdett el bontogatni, de amint meglátta a tartalmát hitetlenkedve nézett rám.
• Ez... Az amire gondolok? - kérdezte halkan.
• Attól tartok igen. - mondtam neki mire azonnal felkapott és megpörgetett majd egy észveszejtő,láb remegtető csókban részesített. Ezt a meghitt pillantott a srácok megjegyzése szakította meg.
• Héj, menjetek szobára. Itt gyerekek is vannak. - mondta Tom tetetett felháborodással, miközben lányom szemét takarta el aki nevetve próbált szabadulni.
• Nekünk is meg szabad tudni mit kaptál? - kérdezte Jack. A többiek is érdeklődve figyeltek minket.
• Nos, apa leszek. Ismét apa leszek. - kiáltotta el magát örömében.

A többiek ismét odasereglettek és gratuláltak nekünk. Még sokáig tartott az ünneplés, de éjfél környékén már haza indultunk, mert Sophie eléggé elálmosodott. Bő egy óra múlva már haza is értünk és miután lepakoltunk lányunkkal az ölünkben letelepedtünk a nappaliban a kandalló elé. Pár percig csendben ültünk majd meghallottuk Sophie Scarlett hangját.

• Miéjt öjültek nektek annyija? - kérdezte, mert nem értette, hogy miért kezdett el mindenki ujjongani nekünk.
• Tudod kicsikém... - kezdte Rob. - Azért mert a maminak és nekem lesz egy kisbabánk vagyis neked meg lesz egy kistestvéred.
• Úgy mint Kevinnek Bia? - kérdezte álmos hangon.
• Igen. - feleltem neki.
• Az jó lesz. - mondta és ismét elnyomta az álom.
• Tudod Kris, soha nem gondoltam, hogy lehetek ennél is boldogabb, de neked köszönhetően az lettem. Nagyon szeretlek téged és a kicsiket is.
• Mi is nagyon szeretünk téged. - válaszoltam egy csók kíséretében majd a vállára hajtottam a fejem és csendben néztük a kandallóban pattogó lángokat. Végre megtaláltam a helyem a világban és tudtam, hogy ezentúl minden tökéletes lesz az életünkben amíg csak élünk.
  
  
  
  
  The End!!
  
  
  Ezzel a kis rövidke novella szerűséggel az Away From Love című történet végleg lezárult. Remélem azért  valamennyire tetszett és karácsony alkalmából megajándékoztok pár hozzászólással. :D Lezárásként még itt van néhány kép a kicsikről:
  
  

  

  Sophie Scarlett ( Kris és Rob lánya)

  
  
  

  

  Bianca ( Caroline és Jack fogadott lánya)

  
  

  

  Kevin ( Caroline és Jack vér szerinti fia)

  
  

  

  Zoé és Lily ( Nikki és Kellan ikrei)