Táncra kelt szenvedély: 1.fejezet

Sziasztok!

Meg is hoztam az első fejezetet :D Nagyon örülök, hogy sok visszajelzést kaptam a folytatást illetően. Köszönöm sok pipákat és a hozzászólásokat Nikolnak, Kattának, Nócina, Orsynak, Banya Luvnyának, Gabinak, Reninek és egy Névtelen kommentelőnek :) Remélem az első fejezet is elnyeri mindenki tetszését és ismét megajándékoztok véleményeitekkel legyen az jó vagy rossz :D Nem is húznám az időt tovább :D

Jó olvasást nektek!

Puszi: Wiky

/Kristen szemszög/

"... fejezd ki tánccal mindazt az energiát, ami felszabadult benned. Az egész tested tele lesz energiával, hagyd, hogy ez az energia a táncon keresztül fejeződjön ki. Igen fontos a tánc..."

A nevem Kristen Stewart, de a barátaimnak csak Kris. 17 éves vagyok és Los Angelesben élek a szüleimmel és a bátyámmal Cameronnal. Ő csak két évvel idősebb nálam így jól megértjük egymást. A szüleink mindenben támogatnak minket és amit szeretnénk meg is kapjuk. Én úgy mond csodabogárnak számítok a családban, mert csak nekem van tehetségem valamihez. Ez pedig a TÁNC. Egyszerűen imádok táncolni legyen az bármilyen stílusú, de a kedvencem a társastánc. Számomra a tánc az önkifejezés eszköze, tánc közben bátran kimutathatom az érzéseimet. Egészen kicsi voltam, mikor elkezdődött nálam ez az őrület és hamar kiderült, hogy tehetségem is van hozzá. Anya beíratott egy tanfolyamra még 5 éves koromban. Először féltem színpadra állni vagy akár mások előtt szerepelni, de megismertem ott egy lányt. Jessicának hívták. Ő lett a legjobb barátnőm, akivel évekig együtt táncoltunk. Elválaszthatatlanok voltunk míg nem egy daganatot diagnosztizáltak nála 14 évesen. Akkor egy világ omlott össze bennem. Elterveztük, hogy együtt jelentkezünk a Los Angeles-i tánciskolába és híresek leszünk. Miután kiderült a betegsége abba kellett hagynia a táncot. Az állapota folyamatosan romlott és végül már felkelni nem tudott. Minden szabadidőmet vele töltöttem és még a táncot is abba hagytam. Vele voltam az utolsó percig. Könyörögtem neki, hogy ne hagyjon magamra, nélküle nem tudom valóra váltani az álmunkat. A halálos ágyánál azonban megígértette velem, hogy nélküle is felvételizek az iskolába. Miután meghalt hetekig nem bírtam táncolni és a szobámba zárkóztam. Azonban egy idő után eldöntöttem, hogy eleget teszek az utolsó kérésének, így jelentkeztem. Azóta eltelt két év és beiratkoztam a táncsuliba. Nehezen ment a beilleszkedés, de az eltelt évek alatt remek barátnőkre tettem szert. Nikki, Ashley és Bella segítettek visszatalálni régi önmagamhoz és ők világítottak rá, hogy nekem igen is táncolnom kell. Jessica is ezt szeretné. Sajnos pár ellenségre is szert tettem, mert a suliban a legjobb táncosok közé tartoztam és ez sokaknak nem tetszett. Próbáltam nem foglalkozni velük ami sikerült is. Rengeteg versenyen vettünk részt a lányokkal és igen szép eredményeket értünk el ami csak növelte az önbizalmunkat. 

Gondolataim közül az ébresztőórám hangja rángatott ki, mivel már jóval a csörgés előtt felébredtem. Minden évben rendeznek a különböző tánciskolák egy tánctábort, ahová minden iskola két négy fős csapatot küldhet amit versenyekkel döntenek el. Mindig máshol rendezik meg. Ebben az évben Rómára esett a választás. Az elmúlt évek sok gyakorlása meghozta gyümölcsét és a lányokkal sikerült bejutnunk. Sajnos a legnagyobb ellenségeinkkel együtt, de azt a két hónapot csak kibírjuk valahogy. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és a fürdőbe indultam. A repülő délelőtt tízkor indul szóval nem sok időm van elkészülni. Cameron visz ki a reptérre, mert sajnos anyáéknak üzleti útra kellett menniük így tőlük jóval hamarabb elköszöntem. Vettem egy gyors zuhanyt majd gardróbomhoz léptem. Már tegnap bepakoltam, de nem sikerült eldöntenem, hogy mit vegyek fel. Nálam ez mindig nagy dilemma, de most sürget az idő szóval sietnem kell. Sietősen összeállítottam egy szettet és magamra kaptam. Ez egy fehér rövidnadrágból, egy krém színű felsőből és egy magassarkúból na meg persze az elmaradhatatlan kiegészítőkből állt.

Kristen ruhája

Felöltöztem és a bátyám segítségével levittem a bőröndjeimet az autóhoz.

• Hugi! Te oda is költözöl? - fordult felém érdeklődve, mikor a bőröndöket beraktuk a csomagtartóba.
• Nem,de két hónapra megyek és nem tudom feltűnt-e de nőből vagyok és a nők nem egy kis utazótáskával mennek el ennyi időre. - világosítottam fel.
• Ezt értem, de akkor is négy nagy bőrönd?
• Igen. - mondtam és ezzel le is zártam a témát, majd beszálltam a kocsiba.

Bő fél óra múlva már a reptéren voltunk ahol egyből ki is szúrtam a csajokat. Bellán egy farmer halásznadrág volt egy fehér felsővel és egy szandállal, Ashley egy kékes ruhát viselt magassarkúval míg Nikki szintén rövidnadrágot vett fel egy fehér toppal.

Bella ruhája

Ashley ruhája

Nikki ruhája

Ahogy ők is észre vettek azonnal a nyakamba ugrottak.

• El sem hiszem, hogy idén mi is megyünk. - mondta Bella.
• Tényleg hihetetlen. - helyeselt Ash és Nikki.
• Hölgyeim maguk igazán elbűvölőek. - bókolt Cam szokásához híven. Mindig próbálta valamelyik lányt becserkészni, de most nem hagytam neki.
• Jaj, még a végén zavarba hozod őket. - böktem játékosan oldalba.
• Szerintem mehetünk gyülekezni,mert ahogy látom Mrs Jones integet. - mondta Nikki megelőzve bátyám újabb kísérletét.
• Jól van gyerünk. - mondtam, majd bátyámat alaposan megölelgettem.
• Vigyázz magadra húgi. Meg vigyázz az olasz pasikkal. - mondta. - Ha valaki nem viselkedik veled rendesen szólj és megyek. - tört elő belőle a védelmező báty szerep.
• Rendben, ne aggódj annyit. Szia bátyus. - köszöntem el és egy puszit nyomtam az arcára. - Majd hívlak ha megérkeztünk.
• Oké! Szia!

Ezzel elindultunk a csoporthoz. Kaptunk mindannyian egy útikönyvet Rómáról egy kis eligazítást,majd elkezdtük a beszállást a gépbe. Pontosan 10-kor felszálltunk és elindultunk az „örök városba”. Az egész utat végig nevettük és izgatottan vártuk a leszállást, ami pár óra múlva bekövetkezett. A reptéren gyorsan összeszedegettük a csomagokat és a bérelt busszal elindultunk a szálloda felé. Mikor megláttuk a szánk is tátva maradt. Hatalmas volt az egész, fél kör alakú középen egy szökőkúttal.

A szálloda halljában megálltunk míg Mrs Jones elkérte a recepción a szoba kulcsokat.

Szerencsére négy ágyas szobák voltak így mi négyen egyet el is foglaltunk. Az erkélyről is szép kilátás nyílt, látni lehetett a Colosseumot is. 

• Kris gyere, mert most szolgálják fel a vacsorát és most találkozunk először a többi táncsulissal. Más stílusok, más emberek. - áradozott Ashley. Na igen, a kis okostojás a csapatban. Minden érdekli, de mi így szeretjük.
• Jól van, gyerünk. - ahogy azonban kiléptünk a szobából megpillantottuk a cicababákat, Aliceéket.
• Ó, kiket látnak szemeim. Csak nem a lúzereket? - gúnyolódott rajtunk. Azt viszont hozzá kell tennem nem vagyunk lúzerek, sőt ugyanolyan népszerűek vagyunk, mint ők csak nem akarják elfogadni. Szerintük ők a sztárok pedig nem egyszer történt meg, hogy más koreográfiáját ellopták és azzal álltak színpadra. Ezt velünk is el akarták játszani csak minket nem tudtak átejteni.
• Mi meg a plasztikos, festett szőkéket látjuk. - morogta vissza Bella. Ő utálta a legjobban őket mivel az egyikük elcsábította a legutóbbi barátját.
• Hagyjuk, csajok inkább menjünk. Nem éri meg miattuk bajba keveredni már a legelső nap. - mondtam és elindultunk magunk után hagyva a hápogó szőkéket.

Leérve az étkezőbe rengeteg új arcot pillantottunk meg. Már farkas éhesek voltunk így elindultunk az asztalok között, hogy megtaláljuk a kedvünkre való vacsorát. Én azonnal rávetettem magam a gyümölcs salátára és szedtem is magamnak. Mikor kiválasztotta mindenki a vacsoráját elindultunk, hogy üres asztalt keressünk. Épp elindultunk egy asztal felé mikor oldalról hirtelen egy lökést éreztem. Valaki belém jött és a salátám a ruhámon landolt. Én is majdnem elestem, de hirtelen két erős kart éreztem a derekamra fonódni. Az ismeretlen karok szorosan tartottak, mintha soha nem akarnának elengedni. Kíváncsiságom miatt még ki se kászálódtam a karjai közül, de máris megfordultam és egy ellenállhatatlan szürkés szempárral találtam szembe magam, ami teljesen megszédített, megbabonázott. Igéző szemei foglyul ejtettek és magukkal ragadtak.

/Robert szemszög/

"Tánc közben az lehetsz, ami csak lenni akarsz abban a pillanatban."

Robert Pattinsonnak hívnak és 18 éves vagyok. Akármilyen hihetetlen, de már egyedül élek a barátaimmal. Kis korom óta imádok táncolni amit a szüleim mindig elítéltek, elleneztek. Szerintük ebből a szenvedélyből nem lehet megélni és véleményük szerint inkább ügyvédnek kellett volna mennem. Egyedül a nagyszüleim és a nővérem Lizzy támogatott. Az ő biztatásukra jelentkeztem New York legnépszerűbb táncakadémiájára. Szóval követtem a legjobb barátaimat akikkel gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Első próbálkozásra sikerült bejutnom és ettől nagyon boldog voltam. A szüleim azonban nem repestek az örömtől. Jól összevesztem velük és Lizzy elvitt nagyiékhoz. Náluk laktam egy ideig még a szüleimmel sem beszéltem. Egy idő után azonban anyám megkeresett és bocsánatot kért. Belátta, hogy számomra az álmom fontosabb, mint az ő akaratuk. Apám persze nem ilyen könnyű eset. Vele azóta sem beszélek. Amint betöltöttem a 18-at megkaptam a bankszámlámat amire születésemtől fogva gyűjtötték nekem a pénzt. Első dolgom volt, hogy a srácokkal együtt vettünk egy házat. El akartam menni dolgozni, de nagyiék nem engedték, ezután is támogatni akartak. Már a harmadik évem fejeződött be az akadémián. A tánc a szenvedélyemmé vált és komoly kapcsolatom nem is volt még emiatt. Rengeteg lány próbálkozott már be nálam, de nem illetek hozzám. Nem tudták elfogadni, hogy ennyire szeretek táncolni. Azt vágták a fejemhez, hogy az igazi szerelmem a tánc és hát nem is tévedtek. Szóval egy idő után felhagytam azzal, hogy rendes barátnőt találjak és inkább egy éjszakás kalandjaim voltak. Bevallom sokkal jobban szerettem ezt az életmódot. Nem járt kötöttséggel és nem kellett beszámolnom senkinek a dolgaimról. A barátaim szerint szerencsétlen vagyok nőügyben, de szerintem ez csak azért van, mert nem akarok még megállapodni. Egyenlőre a táncos karrieremre koncentrálok. Sok versenyen voltunk már ahol általában első helyezést értünk el. Igazság szerint nincs kedvenc stílusom, mindent szeretek táncolni. 

Idén mi is részt vehetünk a tánctáborban amit minden évben megrendeznek, így lehetőségünk nyílik több újabb dolgot kipróbálni. Eddig még csak egyszer voltunk, a legelső év végén. Most Rómában lesz megrendezve. Rengeteg új emberrel fogunk találkozni és táncolni. Ez egyfajta izgatottsággal töltött el. Már pár órája a repülőn ülünk és alig tudtam kivárni, hogy végre megérkezzünk. A fiúkkal jól elvoltunk. Kellant hallgattuk, hogy tervezi a becsajozást. A csapatban ő a legnagyobb nőcsábász, de persze mi sem maradunk le mellette. Merengésemből a hangosbemondó rántott ki miszerint hamarosan megkezdjük a leszállást. Na végre – gondoltam magamban. Mikor leszálltunk magunkhoz vettük a csomagokat és elindultunk a szállodába. Hamar elfoglaltuk a szobáinkat és tanári engedéllyel sétálni indultunk a környékre.

• Na akkor nézzük a felhozatalt. - dörzsölte össze a kezét Kellan és elkezdte a lányokat kémlelni.
  
• Ne feledd, hogy a hotelban is lesznek lányok. A vacsoránál találkozunk a többi táborozóval. - világosította fel Tom a második legnagyobb nőcsábász.
  
• Merre menjünk? - kérdezte felénk fordulva Jackson.
  
• Mikor jöttünk láttam, hogy közel van ide a Colosseum. Megnézhetnénk. - javasoltam.
  
• Rendben. - egyeztek bele a többiek is és elindultunk.

Tényleg nem volt messze így nem is kellett sokat sétálnunk. Kellan persze hozta a formáját és minden csinos lány után füttyentett és mindenkit alaposan végig mért, meg megjegyzéseket fűzött néhányhoz.

A Colosseum még szebb volt mint a képeken. A tájékoztatóban az állt, hogy itt fogják majd megrendezni a tábor végi táncversenyt ahol a tábor alatt szerzett új tudásukat mutathatják meg a diákok.

A környéken még nézelődtünk egy kicsit és megettünk egy fagyit, mikor is Jackson megszólalt.

• Lassan indulhatunk vissza, mert hétkor kezdődik a vacsora.
• Rendben gyerünk. - mondtuk és elindultunk.

Már rengetegen voltak az étkezőbe, mikor odaértünk, így gyorsan helyet kell szereznünk.

• Itt sem rossz a választék. - szólalt meg hirtelen Kellan és odafüttyentett egy lánynak aki kacéran visszamosolygott.
• Te sose változol meg. - mondta neki Jack. Na igen, ő sose volt olyan, mint mi. - Ott egy szabad asztal. - mutatott az egyik irányba és elindultunk lefoglalni.

Végig beszélgetünk és annyira belemerültünk, hogy már csak azt éreztem, hogy neki megyek valakinek. Mielőtt elesett volna a derekánál megtartottam. Karjaim karcsú dereka köré fontam, hogy megmentsem a talajjal való találkozástól. Mikor tudatosult benne, hogy nem fog elesni rám emelte a tekintetét. Soha életemben nem láttam nála szebb lányt. Zöld szemei megigéztek és csak bámultam rá. Eddig egyetlen egy lány sem csikart ki tőlem ilyen reakciót. Megszólalni se tudtam csak bambán bámultam rá. Az ő tekintetében először megdöbbenést láttam, majd hirtelen kiugrott a kezeimből.

• Te tuskó! Nézd mit műveltél! - förmedt rám és akkor vettem észre, hogy a salátája a ruháján landolt. - Megenni szeretem a gyümölcs salátát nem hordani.
• Pedig igazán szép látvány tárult a szemünk elé! - kezdte Kellan és alaposan végig mérte. Ekkor vettem észre, hogy szinte átlátszik a ruhája és igen kellemes látványt nyújtott, de mikor a dühös szemeibe néztem nálam is elpattant a húr.
• Sajnálom, hogy megbántottam kegyedet. - feleltem gúnyosan, mert bosszantott, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem. - De te is figyelhettél volna jobban.
• Persze, most meg az én hibám. Legközelebb járj nyitott szemmel. Gyerünk lányok inkább üljünk le. - szólt oda a barátnőinek és elmentek mellettünk.
• Hát nem semmi volt. - röhögött rajtam Kellan. - Mint egy dühös fúria! - poénkodott mire a többiek is felnevettek. - Azért meg kell hagyni a barátnői is szemrevalóak.
• Pontosan! - helyeseltek a többiek.
• Inkább üljünk le. - javasoltam és elindultunk egy üres asztalhoz. Közben végig pásztáztam a tömeget és ismét észrevettem ahogy egy szalvétával törölgeti magát.

Teljesen elbővült, de egyben fel is bosszantott a viselkedésével pedig nem is szándékos volt. Úgy döntöttem, hogy próbálom elkerülni, de ekkor még nem is sejtettem, hogy a tervem kudarcba fullad rögtön az első itt töltött éjszaka után.