Táncra kelt szenvedély: 2.fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet és remélem ez is annyira elnyeri a tetszéseteket, mint az első. Hihetetlenül jól esett a komikat olvasni és látni a pipákat is. Külön köszönöm a hozzászólásokat Reninek, Lucikának, Orsy-nak, Banya luvnyának, Gininek, Nikolnak, Nócinak, Kattának és végül Gabinak. Reménykedem, hogy ennél a fejezetnél is számíthatok a véleményeitekre legyen az jó vagy rossz. Nem is húzom tovább az időt.

Jó olvasást!

Puszi: Wiky

Kristen

"A táncban nincsenek szabályok. Ha igazán érzed a zenét, nem csinálhatod rosszul."

Istenem, hogy milyen tuskók kerültek be a táborba. – puffogtam miközben leültem a lányok által kiválasztott asztalhoz. Gyorsan fogtam egy szalvétát és próbáltam a salátám maradékát eltüntetni a ruhámról. Sikertelenül. Gondolatban jó párszor elküldtem melegebb éghajlatra azt a srácot. Mégis, ahogy rá gondoltam megjelent előttem az a szürkés szempár ami teljesen elbűvölt. Elbűvölt? Kristen te teljesen hülye vagy! – szidtam meg magam gondolatban. Még hogy elbűvölt. Kizárt dolog. Gondolataimból a tábor vezetőjének a hangja rángatott ki.

• Üdvözlök minden kedves táborozót, illetve tanárt! – kezdett bele a beszédébe. – Idén, mint láthatjátok Rómában került megrendezésre a tánctábor, ahol a tanárok a tudásuk legjavát igyekeznek átadni nektek. Ezennel meg is ragadnám az alkalmat, hogy ismertessem veletek az ütemtervet és szabályokat. Kezdjük, mondjuk a szabályokkal. Minden nap a reggeli kilenckor, az ebéd egy órakor a vacsora pedig hatkor kezdődik. Ezen felül a hétköznapi takarodó ideje este tíz óra, hétvégén pedig éjfél. Egyedül tanári engedéllyel lehet tovább kint tartózkodni. Mivel nem azért rendezzük meg a tábort, hogy kínozzunk titeket ezért egyenlőre a szabályokról ennyit. – fejezte be a felsorolását, ami eléggé meglepett. Azt hittem, hogy sokkal szigorúbbak. Ezután a programokkal folytatta. – Akkor térjünk át a tanulás részre. Ez a hét inkább ismerkedős hét lesz és szombaton kerül megrendezésre a tábort megnyitó estély, ahol a tanulás előtt szórakozhattok egy utolsót. Péntekre összeállítva megkapjátok az órarendjeiteket. Elsősorban a társastánctudásotokat bővítjük illetve modernebb táncokkal is foglalkozni fogtok az óráitokon. Végül, de nem utolsó sorban pedig táncelméletet is beiktattunk a tantervbe. A tábor végén megrendezésre kerül az úgynevezett záró buli ahol a tábor ideje alatt megszerzett tudásotokat mutathatjátok be. Itt két illetve négyfős produkciókkal léphettek fel és két győztest hirdetünk ki a végén akiknek a nyereménye, hogy jövőre biztos helyük van a táborban. Ne lepődjetek meg ha egy-egy órán a tanárok táncpartnert állítanak mellétek ugyan is a záró bulira a tanári kar állítja össze a párokat annak alapján, hogy az órákon kik hogyan működnek össze és milyen összhangban vannak. Nos, nagyjából ennyi és nem is szaporítanám tovább a szót. Jó étvágyat! – fejezte be mire azonnal hangzavar támadt. Mi is elkezdtük megvitatni a dolgokat.
• Nem ilyenre számítottam, de jónak ígérkezik. – mondta ki hangosan azt, amire én is gondoltam Bella.
• Egyetértek. Nekem is pont ez járt a fejemben. – szólaltam meg.
• Én mondjuk szívesen táncolnék azzal a barna hajú sráccal. – mutatott az egyik irányba Ashley mire azonnal odafordultunk.
• Na ne! – mondtam dühösen. – Annak a fafejnek a haverja, aki nekem jött.
• Tényleg, már emlékszem. Ő tette azt a megjegyzést rád. – esett le Nikkinek is.
• Pontosan. – morogtam.
• Azért meg kell hagyni nem néznek ki rosszul és ahogy látom pont minket néznek. – mondta Bella és a fejével feléjük bökött. És valóban minket néztek. A szemem azonnal találkozott vele, de csak egy dühös pillantásra futotta tőlem.
• Nekem elment az étvágyam és amúgy is fáradt vagyok. – mondtam miközben felálltam az asztaltól. – Megyek lefürdök utána fekszem is le.
• Akkor nem megyünk le a hotel bárjába? – nézett rám boci szemekkel Bella. Tényleg! Megbeszéltük, hogy legelső este lemegyünk a bárba egy kicsit szórakozni és ismerkedni.
• Jól van, akkor lefürdök és mehetünk. – sóhajtottam egyet.
• Juj de jó! – sikkantott egyet Bella mire többen felénk fordultak többek közt a fiúk is.
• Akkor mire letusolsz mi már ott is leszünk, hogy elkezdjünk készülődni. – mondta Nikki. Nem értem mire fel ez a nagy felhajtás. Nem bálba készülünk.
• Oké. Akkor fent találkozunk. – válaszoltam és elindultam. Közben végig éreztem magamon a tekintetét, de igyekeztem nem foglalkozni vele.

Mikor felértem a szobába eszembe jutott, hogy anyáékat meg Cameront nem hívtam még fel így gyorsan előkaptam a mobilom és először anyáékat tárcsáztam. Elhadartam nekik, hogy jól vagyok minden rendben és hogy szuper a hely, majd Cameront hívtam fel. Neki is ugyanezt előadtam csak hogy megnyugodjon. Persze kaptam tőle egy kisebb adag fejmosást, hogy miért nem telefonáltam hamarabb, de mikor elmondtam, hogy jól vagyok és minden szuper lenyugodott. Hamar le is ráztam őt is és bevetettem magam a fürdőbe. Hihetetlenül jól esett ahogy a langyos víz hozzáért a bőrömhöz. Szinte teljesen feltöltődtem és elhatároztam, hogy ha törik ha szakad, de ma táncolok egy jót hiszen a tánc a lételemem. Mire végeztem már majdnem elfelejtettem a vacsoránál történteket és azt, hogy milyen hatással volt rám az érintése. Ahogy kimentem a fürdőből a lányok már ott is voltak a szobában és a ruhák közt válogattak.

• Bátorkodtunk kiválasztani a ruhádat, amíg fürödtél. – mondta nekem Ashley és a kezembe nyomott egy sötétkék miniruhát egy aranyozott cipővel, táskával és fülbevalóval. Meg kell hagyni tényleg remekül értenek a ruhákhoz, de akkor is ez csak egy bár. Miért kell így kiöltözni?

Kris ruhája

Mire felöltöztem már a lányoknak is sikerült választaniuk és immár indulásra készen álltunk. Ashley egy krémszínű ruhát hozzá illő cipővel és táskával, Nikki egy ezüst ruhát, ezüst cipővel és fekete táskával, Bella pedig egy sötétszürke ruhát fekete cipővel vett fel. Remekül festünk. – állapítottam meg magamban.

Ashley ruhája

Nikki ruhája

Bella ruhája

A készülődés végeztével elindultunk a szálloda bárjába ami a kiírás szerint egész éjszaka üzemel. Miközben végig haladtunk a folyosón szinte mindenki megbámult minket, amit Nikki különösen élvezett. Közöttünk ő volt a legnagyobb pasifaló és mindig élvezte, ha a figyelem leginkább rá vagy ránk irányul. Hát most élvezhette az ámuló tekinteteket. Ahogy beléptünk a bárba minden szempár ránk irányult. A férfiak vágyakozva, míg a nők leginkább irigykedve néztek meg minket. A terem másik végében azonnal kiszúrtuk a hülye agyon plasztikázott szőke cicababákat Aliceéket, akik gyilkos tekintettel bámultak minket. Egyenesen a bárpulthoz mentünk, hogy igyunk valamit. A pultos azonnal hozzánk sietett. Meg kell hagyni nem nézett ki rosszul. A névtábláján a Peter név állt, és ahogy látom Nikki ki is szemelte következő áldozatának.

• Mit hozhatok a szép hölgyeknek? – kérdezte udvariasan.
• Mit ajánlasz nekünk? – kezdte a flörtölést Nikki és megnyalta a száját miközben alaposan végig mérte szegény srácot.
• Nos esetleg keverhetek nektek egy finom koktélt a ház specialitását már ha megfelel. - ment bele a játékba és ő is ugyanolyan alaposan végig mérte barátnőmet és rákacsintott, aki erre felnevetett.
• Nekem tökéletesen. – suttogta Nikki Peter fülébe miközben áthajolt a pulton így betekintést engedve dekoltázsába. Peter láthatóan vevő volt a flörtölésre. – Lányok nektek is jó lesz? – fordult felénk kérdően.
• Persze. – válaszoltuk.
• Akkor üljetek le egy asztalhoz és azonnal viszem. – mondta mi, pedig azonnal egy szabad asztalhoz ültünk. Közben alaposan szemügyre vettem a helyiséget.

Azonnal elnyerte a tetszésemet. Hangulatos volt, de még is alkalmas egy vadabb bulira. Remekül fel volt díszítve és a hangulatvilágítás is tetszett. Figyelmemet leginkább azonban a hatalmas táncparkett kötötte le, ahol már néhány táborozó dicsekedett tudásával.

• Á Krisnek felcsillant a szeme. – szólalt meg Bella. – Ezek szerint tetszik a táncparkett.
• Igen, nagyon. Hisz ismertek. Minden helyen ezt veszem szemügyre először és fogok is ott még ma táncolni. – mondtam ki legutolsó gondolatomat, miközben leültünk egy asztalhoz. Egész idő alatt olyan érzésem volt, hogy valaki bámul. Körül néztem és egy igen ismerős szürkés tekintettel találtam szembe magam. – Hát ez remek. – nyögtem fel mire mind a hárman értetlenkedve bámultak rám.
• Micsoda? – kérdezte Ashley.
• Nézzetek oda. – böktem fejemmel a szemben lévő asztal felé.
• Ó, már értem. És ott van az a cuki srác is. – mosolygott feléjük Ashley. – Olyan helyes, mint egy nagy maci. – áradozott nekünk és feléjük intett, mintha régi ismerősök lettek volna, de legnagyobb meglepetésemre visszaintettek neki.
• Nekem az a másik tetszik. Az alacsonyabb barna hajú srác, aki épp mond valamit a szőkének. – kezdte Bella is.
• Istenem, mit vagytok úgy odáig. – fakadtam ki. – Ugyanolyanok, mint a többi.
• Parancsoljatok. – lépett oda hozzánk a pultos fiú, de inkább Nikkihez beszélt. Már épp fizetni akartam, mikor ismét megszólalt. – Annál az asztalnál ülő srácok rendezték a számlát. Azt üzenik, hogy egészségetekre. – fejezte be és tovább állt, de előtte még barátnőm kezébe csúsztatott valamit. Ennél látványosabban nem is csinálhatta volna. - nevettem fel magamban.
• Jaj, de aranyosak. – mondta Bella és Ashley egyszerre és feléjük biccentettek köszönésképp.

Jól elbeszélgettünk miközben a két lány folyton flörtölgetett azokkal a srácokkal. Egyszer csak azt vettük észre, hogy a parkett köré sereglettek az emberek és egy kicsit pörgősebb zenére váltott a Dj. Mi is odamentünk és amit láttunk attól nevetnünk kellett. Alice-ék ismét magukra akarták hívni a figyelmet a táncukkal és nem is akármilyen lépésekkel. Ezeket még mi találtuk ki és rajtunk kívül még senki nem tudta tökéletesen megcsinálni. A nevetésünkre abbahagyták a táncot és dühösen néztek ránk.

• Nektek meg mi bajotok van? – kérdezte a vezér alias Alice dühösen. – Ennyire fáj, hogy jobbak vagyunk nálatok? – kérdezte fölényesen.
• Jobbak? Na ne nevettess. – szólaltam meg. – Mi a táncotokon nevettünk. – mondtam ki az igazságot mire többen is felnevettek és félszemmel láttam, hogy az ismeretlen srácok is közelebb jönnek.
• A táncunkon? Miért ti talán jobban tudjátok? – kérdezte habár a választ legbelül maga is tudta csak nem ismerte be.
• Drágám, ezeket a lépéseket mi találtuk ki, de ezt te is tudod. – mondtam neki gúnyosan és a többiekre néztem akik alig bírták visszafogni a nevetést.
• Na persze. Akkor bizonyítsatok. – mondta. Most arra számít, hogy nem fogjuk tudni eltáncolni?
• Hagy verjek be neki. – morogta Nikki mellettem mire többen, ismét elmosolyodtak.
• Inkább mutassuk meg nekik, hogy még mindig eltudjuk táncolni a SAJÁT koreográfiánkat. – hangsúlyozta ki a saját szót Bella. – Benne vagytok? – kérdezte.
• Benne. – feleltünk.
• Hoppá-hoppá. Csak nem egy rögtönzött párbajt láthatunk hölgyeim és uraim már rögtön az első nap? – szólalt meg a Dj. – Akkor pörgessük fel a bulit. – mondta és feltekerte a zenét mire mi is a parkettre sétáltunk a kezdő alakzatba miután levettük a magassarkúinkat. Igaz, hogy ez inkább a hip-hopra épül, de ebben a ruhában is tökéletesen menni fog. Ahogy elindult a zene el is kezdtük. Isteni érzés volt, mikor a zene minden porcikámat átjárta és képtelen voltam leállni. Ugyan ezt láttam a lányokon is ahogy a lépéseket csinálták. Imádtam velük táncolni, ilyenkor megfeledkezem a külvilágról és csak a zenére koncentrálok. Az egész nem tartott három percnél tovább, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt. Mikor leállt a zene körbe néztünk és rengeteg megdöbbent tekintettel találtuk szembe magunkat, majd hamarosan tapsvihar tört ki.
• Úgy látom meg is vannak a győztesek. – állapította meg a Dj, mire Alice és a többi plázapicsa sértődötten elvonult mi pedig ismét leültünk az asztalhoz iszogatni.
• Hát ez jól esett. – szólalt meg Nikki. Mi is helyeseltünk.
• Láttátok az arcukat? – kérdezte nevetve Ashley.
• Igen, felejthetetlen volt. – reagált Bella is.
• Az biztos, hogy a tábor ideje alatt próbálják majd megkeseríteni az életünket. – állapítottam meg.
• De mi nem hagyjuk. – mondták a többiek. Ebben a pillanatban vettük észre, hogy kik közelednek felénk. A vak srác illetve a haverjai.
• Sziasztok! – köszöntek nekünk.
• Sziasztok! – köszöntek a lányok én meg csak egy hellot morogtam nekik.
• Meg kell hagyni fantasztikusan táncoltok. – mondta a nagy melák.
• Köszönjük. – felelte a nevünkben is Ash. – Az én nevem Ashley, ő pedig Bella, Nikki és Kristen.
• Én Kellan vagyok, mellettem a szöszi Jackson és a két barna Tom és Robert. – fejezte be. Szóval Robertnek hívják. Illik hozzá ez a név és milyen aranyosan néz azokkal a szemekkel. Miket is gondolok, dehogy aranyos. Csak egy vak tuskó.
• Áá te vagy a salátás csaj. – mondta nekem gúnyosan miközben felém fordult.
• Te meg a vak srác. – válaszoltam ugyanolyan hangon mire a többiek mosolyogva néztek ránk. Na kíváncsi vagyok mit hoz még az este. – gondoltam magamban.

Robert

"Amikor érzem a zenét, elvesztem az irányítást az eszem, a testem, a szívem és a lelkem felett."

• Áá te vagy a salátás lány. - állapítottam meg gúnyos hangon miközben a szemeibe néztem.
• Te meg a vak srác. - válaszolt ugyanolyan hangon.
• Ó, csak nem beindult közöttetek a kémia? - kérdezte viccelődve Kellan.
• Fogd be! - rivalltam rá és dühösen elfordultam.
• Mindig a kicsit nyomják el. - fordult el tetetett sértődöttséggel. A többiek erre mind felnevettek.
• Táncolnál velem amíg a többiek próbálják kibékíteni őket? - fordult Bella felé Tom megszakítva a feszült hangulatot és felénk bökött közben.
• Örömmel. - felelte mosolyogva, majd elindultak a táncparkett felé.
• Ti nem jöttök? - kérdezte Jack, aki Nikkivel, Ashleyvel és Kellannal már indult is a többiek után. Tehát még sem akarnak kibékíteni minket. Nagyon helyes.
• Kösz én maradok. - morogta Kristen és tüntetőleg elfordult és látványos flörtölésbe kezdett egy sráccal.
• Én is. - válaszoltam.

Miután távoztak gondolataimba merültem. Gondolataim pedig csak egy személy körül forogtak. Kristen. Az első perctől kezdve megbabonázott, de fel is bosszant a viselkedésével. Nem szándékosan mentem neki és amúgy is ő is figyelhetett volna jobban. Tekintetemmel végig pásztáztam a tömeget és megkerestem a többieket. Remekül összeillenek. - állapítottam meg magamban. Gondolataimból Kristen rángatott ki, aki egy újabb italért indult el a bárpulthoz. Mikor odaért leült egy srác mellé és azonnal el is kezdtek beszélgetni, mire megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába. Egy darabig figyeltem őket majd intettem a közelben lévő pincérnek, hogy hozzon valami erőset. Hátha akkor eltűnik ez az érzés. Fogalmam sincs, hogy mi van velem. Eddig egyetlen lánynál sem éreztem ilyet. Sürgősen ki kell űznöm ezt magamból. Ráadásul ő csak egy hisztis, elkényeztetett liba. - gondoltam magamban a vacsoránál történtekre emlékezve. Gyorsan megittam a kezemben tartott pohár tartalmát és Kristent kerestem a tekintettemmel, de már nem a pultnál tartózkodott hanem épp azzal a bájgúnárral kezdett táncolni. Hirtelen elöntött a féltékenységé. Alig pár órája láttam először és már is ennyire magával ragadott volna? Boszorkány. - morogtam magamban. Mégis ahogy ott táncolt teljesen elvette az eszem. Hirtelen felindulásból elindultam én is a táncparkett felé barátaim és Kris barátnői tekintetével kísérve. Szerintem nem tudták mire vélni a viselkedésem, de én se a sajátom. Határozott léptekkel haladva közelítettem meg őket. Kris azonnal észrevett és próbált kiszabadulni a srác karjaiból, de az nem engedte.

• Lekérhetem a hölgyet táncolni? - szólaltam meg hirtelen felindulásból, de ha már kimondtam, akkor nem szívhatom vissza. Pedig semmi kedvem nem volt vele táncolni. Még a végén megint fellökne.
• Nem. Húzz innen. Ő most velem fog táncolni. - nyögte ki miközben nyelve teljesen összekuszálódott és ide-oda dülőngélt. Remek, ahogy látom nem teljesen józan.
• Azt majd én eldöntöm kivel táncolok. - szólalt meg határozottan Kristen. - És most vele fogok. - mutatott felém.
• Nem tudod mit veszítesz kiscicám. - suttogta oda neki kéjesen.
• Óóó, dehogy nem. Egy részeg disznót. Ja, és nem vagyok a kiscicád. - sziszegte neki oda mire a srác sértődötten elvonult. - Köszi. - vetette oda nekem, de nem úgy tűnt mintha komolyan gondolná.
• Akkor táncolunk ha már elüldöztem az előző táncpartnered? - kérdeztem meg.
• Táncoljunk? Én meg te? - nézett rám kikerekedett szemekkel. - Azt kéne még, hogy megint fellökj. - kezdett gúnyolódni. - Várjunk csak. Te tényleg komolyan gondolod. - döbbent meg. - Eddig nem nagyon jöttünk ki egymással és a táncban elengedhetetlen az együttműködés. Nem akarok már az első napomon beégni. - hadarta az érveit, de ha már idejöttem hozzá és kimentettem a másik pasas karjaiból akkor már táncolok is vele. Meg mondjuk tudni is akarom, hogy milyen a mozgása, tényleg olyan jó e mint mondták a barátnői a srácoknak.
• Tango megfelel? - kérdeztem, mintha meg sem hallottam volna az előbbi monológját. - Tudsz tangózni? - kérdeztem türelmetlenül.
• Igen. - bökte ki.
• Oké. Megyek lekérek egy zenét. - mondtam és a Dj-hez mentem. Remélem van valami jó zenéje. Szerencsére találtunk egy megfelelőt és visszaindultam hozzá, mikor már elindult a zene. Annyira belemerültem a tekintetébe, hogy észre se vettem, hogy a többi táncos levonult a parkettről. Úgy tűnik többen is szem- és fültanúi voltak az előbbi incidensnek. Mikor odaértem hozzá kinyújtottam felé a kezem és tétovázva ugyan, de összeérintette kezeinket. Nekem se kellett több és magamhoz rántottam. Váratlanul érte, de egy kicsit sem zökkent ki az egyensúlyából. A zene ütemére elkezdtünk mozogni együtt, egyszerre. Nem kellett neki mondanom, hogy mi hogy van. Látszik, hogy profi táncossal van dolgom. Hihetetlen, hogy pár másodperc után felvettük egymás ritmusát és együtt mozogtunk a táncparketten. Végig a szemembe nézett. Azokban a gyönyörű szemekben abban a pillanatban nem volt más, mint tűz és szenvedély. A Tango a kedvenc táncom. Tele van szenvedéllyel és tűzzel. Leginkább a szenvedély életformája, nem a távolságtartás hanem a közelség tánca. Eddig soha senkivel nem tudtam ilyen szenvedéllyel táncolni ezt a táncot. Azt mondják hogy „ha mindkét táncos megteszi a saját lépéseit, hálát fognak érezni egymás iránt, és megszületik a tánc. Hallani és érezni tudják a másik lélegzetét és szívdobogását.” És én most jelen pillanatban ezt éreztem, de nem csak én. Látom Kris szemében, hogy ő is érzi ezt. Ez a pár perc maga volt az örökkévalóság. Táncközben elfelejtkeztünk a külvilágról csak mi léteztünk. Erre a kis időre még a vitánkat is elfelejtettük, csak a zenére koncentráltunk. Hamarosan már csak azt vettük észre, hogy a zenének vége lett mi pedig szorosan egymáshoz simulva állunk a táncparkett közepén és el veszünk egymás tekintetében amelyekben hihetetlen nagy tűz lángolt. Ebben a pillanatban már tudtam, hogy a korábbi elhatározásom miszerint távol maradok tőle ebben a pillanatban kudarcba fulladt. És még nem is sejtettem, hogy ez még csak a kezdet volt.


valami ilyesmit táncoltak Robék :D