Táncra kelt szenvedély: 3.fejezet

Sziasztok!

Sajnálom, hogy ilyen későn hozom a frisst csak fárasztó hetem volt és nem nagyon volt időm/ihletem és hát elég rövidke fejezet lett. De mégis sikerült alkotnom nektek habár szerintem nem lett valami jó. A következővel majd igyekszem kárpótolni benneteket. Nagyon szépen köszönöm az előzőhöz érkezett pipákat és komikat Lucikának, Nócinak, Pepének, Reninek, Orsynak és Gininek, akiknek meg is köszöntem komiban. Remélem ide is kapok néhány véleményt.

Jó olvasást nektek! 

Puszi: Wiky

Kristen szemszög

"Minden olyan napot elveszettnek kell tekintenünk,

amelyen nem táncoltunk legalább egyszer."

A fene essen abba az idiótába. - gondoltam magamban, mikor már a szállodai szobánk felé robogtam a csajokkal a nyomomban. El se hiszem, hogy ilyen érzéseket vált ki belőlem ez a tuskó. Ahogy rám néz azokkal az ámulatba ejtő szürkés szemeivel majd elolvadok és mikor tánc közben hozzám ért teljesen beleremegtem az érintésébe. A fenébe Kris verd ki ezt a fejedből. - szidtam meg magam gondolatban. Nem eshetek ugyanabba a hibába mint legutóbb. Még egyszer nem engedek közel magamhoz annyira senkit, mint akkor. Ezekkel a gondolatokkal vonultam be a szobába és öltöztem át a pizsamába. A lányok szó nélkül nézték minden mozdulatomat, szerintem nem nagyon értették, hogy mi a bajom. Robbal közös táncunk után szótlanul elvonultam a pulthoz, hogy megigyak valami erőset és kiverjem azt a néhány percet a fejemből, sikertelenül. Ezután inkább egyedül ültem tovább, majd elindultam a szobába. A lányok meg ahelyett, hogy maradtak volna inkább jöttek velem és azóta csendben bámulnak és valószínűleg gondolatban fejtegetik, hogy mi a bajom. Egy szóban összefoglalva érdekes este volt az egyszer biztos. - állapítottam meg magamban.

• Kris, minden oké? - zökkentett ki Bella ezzel a kérdésével. Végre megtörte valaki ezt az átkozott csendet.
• Mi? - kaptam fel a fejem. - Ja, persze, igen minden oké. - mondtam nagy nehezen visszatérve a valóságba.
• Biztos? Nekünk nem úgy tűnik. - kapcsolódott be Nikki.
• Mi történt köztetek Robbal tánc közben? - kérdezte Ash.
• Mi történt volna? Semmi. - vágtam rá rögtön, de nem hitték el. - Jaj, ne nézzetek már így rám. Csak táncoltunk és kész. Egyébként is ő nem más mint egy bunkó, tahó. - kezdtem el szidni mire a lányok elmosolyodtak.
• Meg helyes... - folytatta Ash.
• Szépek a szemei... - állapította meg Bella.
• És azok az izmok... - áradozott Nikki is.
• Jaj, elég már. - mondtam nekik bosszúsan mire csak nevetést kaptam válaszul. - Na jó, nem vitázok tovább. Megyek aludni. - mondtam kicsit dühösen. Miért nem felejtik el ezt a témát? - kérdeztem magamtól majd bedőltem az ágyba és azonnal el is aludtam.

Másnap reggel hasogató fejfájásra ébredtem. Na igen kellett nekem annyit inni. Oldalra fordítottam a fejem és pillantásom az órára esett. Hajnali hét óra. Szuper aludtam kemény négy órát. - állapítottam meg. Halkan, hogy a többieket ne ébresszem fel, kikászálódtam az ágyból és a fürdőbe indultam. Beálltam a zuhany alá és élveztem ahogy a forró víz beborítja minden porcikámat. Teljesen ellazított és kizártam a külvilágot. Bő fél óra zuhanyzás után kiment a szobába, de a lányok még mindig húzták a lóbőrt és nem volt szívem felébreszteni őket így halkan kezdtem el öltözni. Mivel odakint eléggé esős idő volt felvettem egy vastagabb cicanadrágot egy

szürke - rózsaszín felsőt egy fehér sportcipővel, egy nyaklánccal és egy gyűrűvel és magamra kaptam egy fekete bőrkabátot.

 

Mire mindennel végeztem még csak nyolc óra volt. Tehát van még egy órám a reggeliig. Gyorsan beállítottam a csajoknak egy ébresztőt és elindultam szétnézni a szállodába mielőtt még mindenki felébredne. A mi szobánk a második emeleten volt tehát szép lassan, kivételesen lift helyett, lesétáltam a hallba amit előző nap még nem sikerült megnéznem rendesen. Azt hallottam, hogy itt van lent egy nyilvános táncpróba terem, ahol tanórákon kívül is lehet gyakorolni. Nekem se kellett több és a terem keresésére indultam. A szállodában még alig lézengett valaki tehát nem csak mi buliztunk sokáig. Szerencsére hamar odataláltam és rajtam kívül senki nem volt a teremben. Nagyszerű. Akkor eltudom próbálni a titkos koreográfiámat amivel az egyik legfontosabb versenyemre készülök. Eddig rengeteg versenyem volt már, de azok általában társastáncra épültek. Azt viszont már lassan egy éve szüneteltetem, mert nincs állandó partnerem egy bizonyos incidens miatt amit azóta is elakarok felejteni. Most azonban hirdettek egy versenyt amire egyéni produkcióval is lehet jelentkezni és sikerült bejutnom a döntőbe. Alig várom, hogy végre ott álljak a színpadon és megmutassam, hogy nem csak párban vagy csoportban de egyedül is megtudom állni a helyem egy ilyen versenyen. Nem járattam tovább ezen az agytekervényeimet hanem, mivel volt ott egy hangszóró, rákötöttem a telefonomat és el is indítottam a zenét. Pár másodpercig egy helyben álltam, hagytam, hogy a zene átjárja minden testrészem. Majd a megfelelő időben elkezdtem táncolni. Annyira élveztem, mikor csak táncoltam és megszűnt számomra a külvilág. Ezt a táncot pedig még jobban szerettem, mert az elejétől a végéig én találtam ki. Ez a tánc kicsit hasonlít a hip-hophoz, de mégis más. Az elején kicsit nehézkesen ment elkezdeni a koreográfiát kitalálni, de végül egyre több ötlet jutott az eszembe. A lányok az elejétől kezdve nyaggatnak, hogy mutassam meg nekik, de eszem ágában sincs. Nem arról van szó, hogy nem bízom bennük, egyáltalán nem félek attól, hogy tovább adják valakinek akik esetleg keresztbe akar nekem tenni, csak szeretnék mindenkinek meglepetést szerezni szóval csak a versenyen láthatják majd ők is.

kristen tánca 

Párszor eltáncoltam, utána úgy döntöttem, hogy megnézem a csajokat ki keltek e már az ágyból, ha meg nem, akkor bevetem a jól bevált vizes palackot. Szokták szeretni nagyon. - kuncogtam magamban. Előfordult már néhány kirándulás alkalmával, hogy nem lehetett kirángatni őket az ágyból és le kellett locsolnom őket. Olyankor mindig behisztizte, de 5 percnél tovább nem tartott. Már majdnem felértem a másodikra, mikor a lépcsőfordulóban valami keménynek ütköztem. A hirtelen lökéstől kibillentem az egyensúlyomból és már közeledett felém a padló, mikor hirtelen két erős kar nyúlt felém és mentett meg attól, hogy közelebbről is megismerjem a szálloda padlóját. Mikor már biztonságban éreztem magam felpillantottam a fellökőm de egyben a megmentőm arcára, de bár ne tettem volna. Egy nagyon ismerős szürkés szempárral néztem farkasszemet. Ismét. Hogy mindig belebotlok, mikor el akarom kerülni. Pár pillanatig néztük egymást, majd dühösen kipattantam a karjaiból és ráripakodtam.

• Hogy te sose tudsz odafigyelni? Miért van az, hogy mindig beléd botlok? Mi lett volna ha leesek a lépcsőn? - estem neki.
• Még hogy én nem figyelek soha? Ha legalább te is kicsit kinyitnád a szemed nem ütköznénk folyton. De te csak mész előre gondolataidba mélyedve és elvárod, hogy mások kerüljenek ki. - reagált a kifakadásomra.
• ÁÁ, szóval megint én vagyok a hibás. Hát tudod mit? Menj a fenébe, te vak tuskó. - sziszegtem neki és rá se nézve mentem tovább a szobánkhoz.
• Hisztis liba. - kiáltotta utánam amit már csak fél füllel hallottam, mert beléptem a szobába, ahol legnagyobb meglepetésemre a lányok már indulásra készen álltak.
• Mi volt ez a kiabálás? - kérdezte meg Ashley mire beszámoltam nekik mindenről.
• Te tényleg hisztis vagy. - állapította meg Bella miután a végére értem. - És gyerekes is.
• Igaza van. - helyeseltek a többiek is.
• Mi van? Nehogy már őt védjétek. - háborodtam fel.
• Nem védünk mi senkit csak megmondjuk az igazat. Mind a ketten gyerekesen viselkedtek. - mondta Nikki.
• De hát... - kezdtem volna bele, de Ashley félbeszakított.
• Ez az igazság. Egy normális csaj nem hisztizne amiatt, hogy kétszer majdnem fellökték, mert ez bárkivel előfordulhat. Valld csak be, hogy túlságosan is bejön, de mivel nem akarsz megint csalódni, azért akarod utálni.
• Ez nem igaz. Ennél nagyobb őrültséget nem is mondhattál volna. - torkoltam le és elindultam kifele a szobából az ebédlőbe. A csajok szótlanul követtek, de végig éreztem a vizslató tekintetüket a hátamon. Az ebédlőbe beérve már nem volt üres asztal és pechemre a lányok a fiúk asztalához mentek leülni ahol az a barom is ott volt, de hát nem volt mit tenni követtem őket és balszerencsémre pont vele szembe kaptam helyet.
• Na mizu csajok? Kipihentétek magatokat? - kérdezte hatalmas vigyorral Kellan.
• Mi igen, de Kris eléggé morcos ma reggel. - válaszolt Ashley miközben szúrós tekintettel nézett rám. Mit csináltam már megint?
• Miért? - kérdezte Tom kaján vigyorral. Komolyan, mintha a tökkelütött haverja nem panaszkodta volna ki magát nekik.
• Mert csak. - mondtam és ezzel lezártnak tekintettem a beszélgetést. Ezután már inkább nem szólaltam meg hanem a reggelimre összpontosítottam. Már farkas éhes voltam. A reggelinek hamar vége lett és mivel még a héten azt csinálunk amit akarunk a lányok kitalálták, hogy menjünk vegyünk valami ruhát a nyitóbálra. Már kezdtem örülni, hogy megszabadulok ettől a fafejtől, de Ashley őket is elhívta és ráadásul belementek. Remek, hogy elrontják a napomat. Megbeszélték a fiúkkal, hogy fél óra múlva találkozunk a hallban addig elmegyünk átöltözni. Gyorsan felmentünk a szobánkhoz habár engem ráncigálni kellett mert nem sok kedvem volt velük menni. Előszedtek nekem is valami ruhát de mikor megláttam elkezdtem tiltakozni.
• Ez most komoly? Nem bálba megyünk. - ellenkeztem, de ez mind hiába való volt. Hárman voltak egy ellen. Így mivel a hajnali idővel ellentétben most már jó idő lett rám adtak egy barackvirág színű ruhát barna magassarkú szandállal és rám aggattak néhány kiegészítőt is.

Kristen ruhája

A lányok is eléggé kiöltöztek pedig nem randira készülünk hanem egy bevásárló körútra megyünk. Nikki egy farmer rövidnadrágot vett fel fehér trikóval, piros blézerrel és cipővel. Bella egy krém színű ruhát és barna magassarkút választott míg Ashley pedig egy kék ruhát szintén barna cipővel.

Nikki ruhája

Bella ruhája

Ashley ruhája

Miután mindannyian kész lettünk és elindultunk a fiúkhoz. Csak reménykedni tudok benne, hogy ez a nap hamar eltelik és nem kell sok időt együtt töltenem azzal a tuskóval. Ez életem legrosszabb napja. És még ekkor nem is sejtettem, hogy ez még rosszabb is lehet.

 

Robert szemszög

"Csak a táncban tudom a legmagasztosabb dolgokat mintázni."

Ha azt mondom, hogy ez a csaj teljesen megőrjít, de nem jó értelemben, akkor még enyhén fogalmazok. Egyszerűen nem tudok kiigazodni rajta. A tegnap esti táncunkkor úgy éreztem, hogy valami megváltozott aminek ugyan nem örültem mivel elhatároztam, hogy tartom a két lépés távolságot. De akkor miért esett olyan rosszul, hogy nekem esett? ÁÁ, nem is akarok rá gondolni. Habár az nehéz lesz mivel egész nap együtt leszünk hála drága barátaimnak, akik elfogadták a lányok meghívását a vásárló körútjukra. Remek. Már csak a vásárlás hiányzott. Ezek a gondolatok jártak a fejemben, miközben rájuk vártunk a hallban. És hihetetlen, de időben kész lettek és már indulhattunk is. Közben néha Kristenre néztem. Egyszerűen csodaszép volt. Ahogy a szél játszott a hajával és ahogy elmosolyodott Tom viccein. Álljunk csak meg. Nekem nem szabadna ilyenekre gondolnom. - szidtam meg magam és inkább az épületeket figyeltem. Sajnos túl hamar értünk el a vásárló utcába és a lányok már rohangáltak is egyik boltból a másikba mi pedig addig leültünk egy kinti padra.

• Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fogom magam érezni vásárlás közben. - hallottam meg Jack hangját. - Egy napja ismerjük őket, de meg merem kockáztatni, hogy eddig ők a legnormálisabb lányok akikkel találkoztam.
• Meg csinosak is. - helyeselt Kellan, aki az egyik olasz cicababát kezdte el pásztázni és fütyülgetett nekik.
• Kellan nem unod még? - kérdezte Tom.
• A kérdésben benne volt a válasz. - nevetett barátunk arckifejezésén amit mi sem tudtunk megállni nevetés nélkül.
• Mi a helyzet Rob? Olyan csendes vagy. - szólt neked Jack.
• Semmi, csak gondolkodom.
• Min? Vagy inkább kin? - kérdezték és cinkosan összemosolyogtak.
• Jaj, hagyjátok már abba. Muszáj mindig Krissel nyaggatnotok? - fakadtam ki.
• Héj, mi egy szóval nem mondtuk, hogy rágondolunk. - mondta Kellan. - De te most elárultad magad.
• Meg nem nyaggatunk vele mindig mivel csak egy napja ismerjük őket. - folytatta Tom.
• Na jó hagyjuk inkább abba, mert itt jönnek a lányok. - mondta Jack. - Na sikerült mindent megvenni?
• Igen szóval most már elemhetünk megnézni azt a parkot amiről beszéltünk idefele. - mondta Nikki és Jackre mosolygott. Na ezek ketten szerintem már túlságosan is megkedvelték egymást egy nap alatt. Ezután utunk a parkhoz vezetett, ahol meg is álltunk ebédelni, mert már elég rég volt reggeli. A lányok vásárlása kicsit elhúzódott. Kaja után körbe jártuk a parkot és leültünk egy tó partjára. Ott rengeteget nevettünk és beszélgettünk és többet megtudtunk mindenkiről. Még Kristennel se veszekedtem ez idő alatt, de nem akarom elkiabálni a dolgot. Már késő délután lehetett, mikor úgy döntöttünk, hogy visszaindulunk. Már épp összeszedtük magunkat, mikor Kris telefonja elkezdett csörögni. Ahogy azonban felvette félre is vonult és nem hallhattuk mit beszél és kivel csak a reakcióját láttuk. Rá pár másodpercre miután felvette teljesen elsápadt és annyira elkezdett remegni, hogy még mi is láttuk. A lányok azonnal odasiettek míg mi inkább a háttérbe maradtunk. Engem nem tudom miért, de hatalmába kerített az aggodalom és egyre kíváncsibb lettem milyen telefonhívást kaphatott ami így kiboríthatta. Egy-két perc után láttuk, hogy leteszi a telefont és elindulnak felénk. Bella és Nikki segített neki jönni míg Ashley a cuccait hozta. Ám mielőtt odaértek volna csak annyit láttunk,hogy Kris lábai felmondják a szolgálatot és ájultan zuhan barátnői karjaiba.