Novella ( Érzelmek)

Sziasztok!

Tudom, hogy már a fejezetet várjátok, de az majd csak késő délután vagy este érkezik csak. Addig is készültem egy kis meglepivel, amiről még Netty sem tud. Neki is meglepetés lesz és remélem, hogy nem csak nektek, de neki is tetszeni fog. Volt már olyan veletek, hogy úgy éreztétek, hogy muszáj leírnotok az érzéseiteket, mert máskülönben felrobbantok? Nos, nálam ez egy novella szerűség formájában mutatkozik meg, ami egyáltalán nem kapcsolódik a történethez és nem is lett valami hosszú(majd a következő hosszabb lesz :D ), de azért remélem néhány komival megörvendeztettek. :D

Puszi: Wiky

Érzelmek

Kristen

„Ha találsz valakit, aki segít elfelejteni a múltad, akkor ő lesz a jövőd!”

Mindig is reméltem, hogy ha egyszer találkozok egy fiúval az életem végéig mellettem marad és ő lesz életem szerelme. 16 éves voltam, mikor találkoztam vele és szinte szerelem volt első látásra, legalábbis részemről. Adamnek hívták. Minden olyan tökéletes volt, remekül éreztem vele magam és úgy tűnt, hogy ő is szeret engem. Minden tette, érintése, csókja ezt bizonyította. Más fél évig voltunk együtt és ez idő alatt nem is veszekedtünk. Minden jól alakult egészen addig, míg be nem jelentette, hogy a világ másik végére költözik a szüleivel. Azt hittem belehalok a fájdalomba, ami a szívemet nyomta. Az elején még nem gondoltam volna, hogy így lesz vége a kapcsolatunknak. Teljesítettem az utolsó kérését és kikísértem a reptérre is habár nem akartam. Nem akartam látni, ahogy végleg kisétál az életemből, és többet nem láthatom, nem csókolhatom, nem ölelhetem meg. Még is kikísértem. Soha nem felejtem el azt az érzést, amit akkor éreztem, mikor utoljára megcsókolt. A szívem ott és akkor darabokra hullott amint felszállt a gépe. Napokig csak sírtam és rágondoltam. Iszonyúan fájt, de próbáltam nem mutatni mivel a kérésére még utána hetekig tartottuk a kapcsolatot az interneten, kamerán keresztül. Látszólag ő hamar túltette magát rajtam és nem akartam, hogy lássa mennyire szenvedek. Hetek múltán azonban ráakart kényszeríteni, hogy keressem meg és hagyjam cserben a családom és a barátaim, de én erre nem voltam képes mire ő mindennek lehordott nem is sejtve, hogy mekkora sebet üt rajtam a szavaival. Ezek után fokozatosan derültek ki a viselt dolgai és kiderült az is, hogy megcsalt. Nem akartam elhinni, de felnyitották a szemem, hogy soha nem is szeretett igazán így lassacskán próbáltam túllépni rajta. Még ma is emlékszem arra a napra mikor találkoztam Roberttel. Barátnőm Ashley mutatott be minket egymásnak.

• Kristen Ő itt Robert. – mutatott be minket a másiknak, és ahogy kezet fogtunk, mintha millió kis szikra kezdett volna pattogni közöttünk.
• Szia. – köszönt és a hangjától majdnem elolvadtam.
• Szia. – próbáltam úgy köszönni, hogy a hangom még véletlenül se remegjen.

Az első találkozás után egy héttel elhívott moziba amolyan dupla randi szerűségre mivel Ashley is jött a barátjával Kellannal. Az-az este remekül telt. Az szívemen lévő seb gyógyulni látszott és ezt csak Robnak köszönhettem. Azon az estén történt meg az első csókunk amitől pillangók repdestek a gyomromban és hosszú idő után ismét boldognak éreztem magam. Egyik hétvégén egy buliba voltunk hivatalosak ahol ismét találkoztunk és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Még emlékszem mit mondott, mikor kimentünk levegőzni.

• Tudod Kris, szeretek veled lenni. Jól érzem magam a közeledben. – mondta és átölelt nem is sejtve, hogy szavai milyen boldogsággal töltöttek el. – Gyönyörű vagy. – suttogta és megcsókolt. Csókja szinte megrészegített, a karjaiban biztonságban éreztem magam. – Imádlak! – suttogta, mikor elváltunk egymástól.
• Én is jól érzem magam veled. – feleltem neki, de olyan zavarban voltam, hogy nem nagyon tudtam megszólalni.

Ezután az este után még jó párszor összefutottunk és sokat beszélgettünk, de távolságtartó lett, mintha az-az este meg sem történt volna. Nem sejthette, hogy nekem mennyit jelentett az a nap. A szívem akkor forrt össze igazán. Adamet már el is felejtettem és ezt neki köszönhetem. Sajnos bekövetkezett az, amitől az elején nagyon féltem. Többet kezdtem Robert iránt érezni, mint a barátság. Reméltem, hogy a nyár folyamán kialakul valami közöttünk. Tévedtem. Egyáltalán nem is keresett és ez nagy fájdalmat okozott. Egyre jobban nőtt bennem a tudat, hogy csak játszadozott velem. Sok sírással teli éjszakát okozott, de nem tudtam elfelejteni pedig nem találkoztunk nagyon sokáig. És még mindig utána vágyakozom, pedig itt lenne az ideje elfelejtenem, de nem megy.

Azt hiszem beleszerettem.

• Te hülye vagy! – mondta nekem másik legjobb barátnőm Nikki miután kifejtettem az érzéseimet. – Hogy szerethettél bele azok után, ahogy viselkedett veled és alig találkoztatok?
• Fogalmam sincs, csak megtörtént pedig nem akartam. – suttogtam és egy könnycsepp hullott ki a szememből.
• Jaj, te lány. Gyere ide. – mondta és szorosan megölelt mire hangosan felzokogtam. Én már soha nem lehetek boldog? –kérdeztem magamtól, és csak remélni tudom, hogy hamarosan találkozok valakivel, aki elfelejteti velem Robot és nem fog szenvedést okozni, mint az első két fiú az életemben.

Hát ennyi lenne :D remélem azért annyira nem lett rossz :D