26. fejezet

Sziasztok!

Igaz szombatra ígértük, de mivel készen lettünk a fejezettel :) hamarabb hoztuk nektek. Nagyon hálásak vagyunk az előzőhöz érkezett kommentek és pipák miatt :D. Reméljük ez a fejezet is elnyeri majd a tetszéseteket és ide is kapunk  néhány komit :)

Ebben a fejezetben még bőven van szerelem viszont ahogy majd látjátok a következőben már ott lesz az a bizonyos bonyodalom. 

Jó olvasást kívánunk!

Puszi: Wiky & Netty

"Hallgass a szívedre az mindent tud...!"

Kristen

Miért? Miért teszi mindig tönkre valami a boldogságom? Én nem lehetek egyszer felhőtlenül boldog? Mindig lesz valami akadály, ami szétválaszt minket? Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, ahogy a taxit kifizetve, küszködve a könnyeimmel próbáltam bejutni a házamban. Mintha az időjárás is engem siratna, Párizsban szakadt az eső, ami még jobban megnehezítette a dolgomat. Szitkozódva nyúltam a kulcsért, ami kiesett a kezemből. Sokadik próbálkozásra végre sikerült bejutnom a házamba, de ekkor már nem tudtam gátat szabni a könnyeimnek, utat engedtem az érzéseimnek. Már ahhoz sem volt erőm, hogy levegyem a csurom vizes kabátomat, sírva futottam a kanapéhoz és vetettem rá magam. Szinte éreztem hogy a mellkasomat szétfeszíti a csalódottság, és a szomorúság, amiket abban a pillanatban mindennél erősebben éreztem. Miért?- kérdeztem ismét. Miért tette ez? Hogy alázhatott meg ennyire? Hogy hiheti el ezeket a hazugságokat?

Nem hogy csillapodott volna a sírásom, egyre hangosabban zokogtam, szinte már kapkodtam a levegő után. Felültem hátha úgy jobb lesz, mert már a rosszullét határán voltam, de nem sokat segített. Mély levegővételekkel próbáltam valamelyest lenyugtatni magam. Törni, zúzni akartam. Minden dühömet kiadni magamból. A sírásom némileg csillapodott, amikor hirtelen megéreztem, hogy a zsebembe rezegni kezd a telefonom. Gondolom már megint Ő keres…ezek után felejtsen el! Miért hív fel? Hogy újra veszekedjünk?

Ismét újult erővel törtek rám az emlékek. Miért kell ennyire fájnia? Miért annak kell megbántania, akit a legjobban szeretünk?Nem volt képes hinni nekem! Kétség nélkül elhitte, azokat a hazugságokat!  Nem bizonyítottam elégszer, nem fejeztem ki számtalanszor, hogy mennyire szeretem? Nem…ő inkább hitt neki, mint nekem!

Próbáltam magam valamennyire összeszedni és kivánszorogni a konyhába, ugyanis a sok sírástól teljesen kiszáradt a szám. Nagy nehezen kibotorkáltam, miközben valahol a szobában ledobáltam magamról a vizes cuccokat. Egy hirtelen ötlettől vezérelve azonban inkább az italok felé vettem az irányt. Kell valami, ami megnyugtat. Idegesen kutattam valami erősebb ital után, de amikor kivettem volna, annyira remegett a kezem az idegességtől, hogy elejtettem és az üveg hangos csattanással ért földet. A tartalma kifolyt a parkettára, én pedig ismét hangos zokogással ültem le a földre….

-       Kris… - hallottam valahonnan távolról, hogy valaki szólogat. – Kristen! – kezdett el rázogatni.

A szemeim villám gyorsan pattantak ki. Gyorsan körbenézve majd meglepve vettem tudomásul, hogy a repülőn ülök.  Csak egy álom volt… - jöttem rá.

-       Drágám, minden rendben? – hallottam meg Rob aggodalmas hangját, magam mellől.

Rákaptam a tekintetem, és a szemei csupa aggódást tükröztek. Ekkor vettem észre, hogy még mindig zihálok. Olyan valóságos álom volt..

-       Kristen! Kezdesz megijeszteni! – várt valami reakciót végre Rob.

-       Pe…persze – nyögtem ki végül és próbáltam  lenyugtatni magam.

-       Biztos? Még sírtál is! – törölte le a könnyeimet Rob.

-       Biztos! Csak…rosszat álmodtam. – nyugtattam meg, majd én is megtöröltem a szemem.

Annyira az álom hatása alatt voltam, hogy szorosan – már amennyire az ülések engedtél – hozzábújtam és fejem a mellkasára hajtottam. Ő elkezdte gyengéden simogatni a hátam, hogy ezzel is megnyugtasson, én pedig mélyeket lélegeztem utánozhatatlan illatából. Már sikerül lenyugodnom, mikor ismét megtörte az eddig tartó csendet.

-       Elmeséled? – kérdezte kíváncsian.

Ráemeltem a tekintetem és egy szintén kíváncsi szempárral találtam szembe magam. Nem akartam elmesélni, túl valóságos volt. Nem akartam, hogy bekövetkezzen.

-       Nem emlékszek már rá…csak arra hogy sírtam az álmomban. – füllentettem.

Feljebb tornáztam magam és egy csók reményében nyújtózkodtam felé. Ő készségesen érintette össze az ajkainkat, és egy lágy csókot váltottunk. Ahogy mindig, most is pontosan tudta mire van szükségem, így lágyan becézgette az ajkaimat. Pár apró csókkal váltunk egy egymástól, majd visszahajtottam a fejem a mellkasára, ő pedig újra elkezdte simogatni hol a hajam, hol pedig a hátam.

Próbáltam minél jobban elterelni a gondolataimat az álomról és arra koncentrálni, hogy úton vagyunk Ciprusra, hogy eltöltsünk  azt az egy hetet ezen a varázslatos helyen, amit Rob tőlem kapott a születésnapjára.

Persze tőlünk cseppet sem meglepő módon, mindent az utolsó pillanatra hagytunk, így a bepakolásból is nagy kapkodás lett. Emlékszem az indulás előtti délután kezdtünk neki készülődni, de végül átvállaltam, hogy bepakolok a bőröndökbe, mert rossz volt nézni, ahogy Rob próbálta beletuszkolni a ruhákat a táskájába. Sose volt erőssége a pakolás, így inkább őt elküldtem addig, hogy intézzen el minden utazással kapcsolatos ügyet.

Este volt már mikor mindennel végeztünk, és még átszaladtunk Rob szüleihez elköszönni. Csak egy gyors látogatást terveztünk, de anyukájáék marasztaltak minket vacsorára. Az ételek mint mindig isteniek voltak, és remek hangulatban telt az egész este. Apukája még egyszer készségesen felajánlotta Robnak is, hogy élvezze nyugodtan ezt az utazást és kapcsolódjon ki , majd ő addig intézi a dolgokat a cégnél. Úgy terveztük, hogy még beszaladunk Ashleyékhez is elköszönni, de mivel már elég késő volt mire hazaértünk így csak másnap reggel indulás előtt került rá sor.

Merengésemből a bemondó hangja térített vissza, miszerint hamarosan megkezdjük a leszállást, így be kell kapcsolnunk az öveinket.  Cipruson belül Ayia Napa városát választottam üdülőhelynek. A leírások alapján ez a hely a tenger szerelmeseinek való. Ciprus egyik legfejlettebb turistaközpontja, ahol este is pezseg az élet. Csodálatos öblök és hosszú homokos partok találhatóak itt, ahol minden az ide érkezők pihenését szolgálja. Igaz kevesebb nevezetesség található ezen a helyen, mint Ciprus más részein, de itt a pihenésé, a fürdésé és a romantikáé a főszerep. Tehát tökéletes lesz nekünk.

Amint a gép leszállt, Robbal magunkhoz vettük a csomagjainkat, majd kézen fogva hagytuk el a repteret, hogy taxit fogjunk. A repülőtér előtt könnyű volt találnunk egyet, majd a csomagokat bepakolva indultunk el a hotel felé. Csendben tettük meg az utat, miközben mindketten gyönyörködtünk a látványban. A város egyszerűen lenyűgöző volt. Egymás hátán sorakoztak a kávézók, a bárok, a tavernák, az éttermek illetve a szebbnél szebb épületek. Feltétlenül be kell jönnünk a központba esténként Robbal. Nagyon romantikus és hangulatos lehet egy ilyen kivilágított étteremben elfogyasztani a vacsorát élőzene mellett.

A szállodánk közvetlen a tengerpart mellett volt, ahol a miénkkel együtt egymás mellett sorakoztak a luxusabbnál luxusabb szállodák. Amint megérkeztünk a személyzet azonnal készségesen a segítségünkre sietett, így még mi bejelentkeztünk ők már fel is vitték a csomagjainak a szobánkba.

-      Egyszerűen gyönyörű ez a hely! – mondta Rob, mikor a lifttel haladtunk felfelé. – Ennél szebb ajándékot nem is adhattál volna, főleg hogy te is itt vagy velem!

-      Örülök, hogy tetszik, remekül fog telni ez a hetünk! Én sem győzök ámuldozni. – értettem vele egyet, majd egy csókot váltottunk, mielőtt felértünk volna.

A szoba szintén káprázatos volt. Amikor belépünk egy kisebb nappaliban találtuk magunkat, ahonnan a fürdőszoba, az erkély illetve egy hatalmas hálószoba nyílt. Míg a nappaliban a krém- és a zöld szín, addig a hálóban a barna szín uralkodott. Akaratlanul kellemesebbnél kellemesebb dolgok jutottak eszembe a hatalmas ágy láttán, de próbáltam még visszafogni magam.

Míg Rob borravalót adott a londinernek, én kimentem az erkélyre. Tökéletes rálátás nyílt a tengerre én pedig nem győztem, ma már sokadjára gyönyörködni. A kristálytiszta víz a fehér homokos parttal és a számos napozóággyal káprázatos látványt nyújtott. Ehhez pedig az utánozhatatlan, friss tengeri levegő társult.

Nem sokkal később két kéz kulcsolódott a derekamra, majd egy gyengéd csókot kaptam a vállamra. Mosolyogva fordultam meg Rob karjaiban, majd szorosan hozzábújva váltottunk egy rövidebb csókot.

-      Mit szólnál hozzá, ha gyorsan átöltöznénk és lemennénk a partra? – vetettem fel.

-      Nekem más terveim vannak. - jártatta a tekintetét köztem és az ágy között majd kajánul rám vigyorgott.

-      Erre lesz még időnk bőven nem gondolod? Este ígérem kárpótolni foglak. - suttogtam a végét a szájára hajolva majd egy forró csókban részesítettem.

-      Tökéletes! Alig várom már, hogy a nap végére érjünk. – lelkesedett fel a javaslatomat hallva.

Rob, szintén mosolyogva, adott egy apró puszit az arcomra, majd maga után húzva mentünk vissza a szobába. Magamhoz véve a fürdőruhámat, vonultam be a fürdőbe, hogy gyorsan átöltöttek. Ugyan nagy volt a kísértés, de tudtam, hogy abból semmi jó nem sül ki ha együtt öltözünk, akkor ma nem jutottunk volna le a partra. Mire végeztem már Rob is kész volt. Nem vett fel pólót, ezzel csöppet sem könnyítve a dolgomon, szabadon gyönyörködhettem izmos felsőtestébe. Én magamra kaptam egy könnyű kis nyári ruhát, de úgy látszik Robnak is hasonló gondolatok juthattak eszébe, legalábbis a tekintete erről árulkodott.

Mikor leértünk a partra, rengetegen voltak lent, szinte nehezen találtunk szabad napozóágyakat. Robbal amint lepakoltuk a cuccainkat, egyből a víz felé vettük az irányt. Hatalmas volt a hőség, másra se vágytam, mint egy kis úszásra. Úgy éreztem magam mint egy kisgyerek, akit először vittek el a játékboltban. Szinte szaladva mentem a víz felé, Robot pedig, aki bájosan mosolygott a lelkesedésemen, húztam magam után. A víz elsőre picit hideg volt, de amint megszoktam, már nagyon kellemes.

Beljebb úsztunk a mély víz felé, de kis idő múlva újra Rob karjai között voltam. Oda úsztam hozzá, karjaimat nyaka, míg lábaimat dereka köré fontam. Ő szorosan tartott és egy lágy csókot váltottunk. Visszaúsztunk a sekélyebb részbe. Rob leült a homokra, én pedig az ölébe ültem, így pont szembe voltunk egymással, miközben a víz így is mellkasig ellepett minket.

-      Min gondolkozol ennyire? – kérdeztem, mivel észre vettem, hogy nagyon elmerengett.

-      Semmi érdekesen… - tudtam, hogy nem igaz, így vártam, hogy folytatja. – csak…az jutott eszembe, hogy már úgy hozzászoktam, hogy minden nap velem vagy. Nem tudnálak most újra elengedni. – húzott magához közelebb.

-      Én se és nem is akarlak elengedni! Az életem mindennél fontosabb részévé váltál – küldtem felé egy mosolyt és egyik kezemmel beletúrtam a vizes hajába.

Rob rám emelte a tekintetét, amiben mintha megcsillant volna valami. Mi juthatott eszébe? – kérdeztem magamtól.  Vártam, hogy majd elmondja, de csak egy puszit adott a számra. Rá akartam kérdezni, hajtott a kíváncsiság, de Rob nem hagyott rá lehetőséget, mert más felé terelte a témát.

-      Mielőtt találkoztunk volna, hiányzott London? Vagy most már teljesen Párizst tekinted az otthonodnak? – kérdezte, ahogy a szemembe nézett. Nem tudom, hogy jutott ez most eszébe, de én is sokat gondolkoztam ezen régen.

-      Nehéz kérdés…természetesen már teljesen megszoktam és megszerettem Párizst, és igen már inkább azt tekintem az otthonomnak, de ugyanakkor annyi szép emlék köt Londonhoz, és annyira szerettem ott élni, hogy valamilyen szinten az is mindig az otthon marad. Főleg most, hogy te is ott vagy! – mosolyodtam el a végére.

Az ő arcán is mosoly játszott. Elmerengtem picit, ahogy őt néztem. Látszott rajta a boldogság, a vonásai pedig most sokkal nyugodtabbak és kisimultabbak voltak, mint mikor még először találkoztunk Párizsban. Mindketten sokat változtunk azóta, talán mondhatni, hogy mindkettőnket jobbá tett ez a szerelem. Én legalábbis nagyon sok dolgot köszönhetek neki. Úgy érzem, hogy lenyugodtam. Eddig két kézzel habzsoltam az életet, de most végre megtaláltam a helyem. Rob megtanította nekem, hogy igen is bízhatok az emberekben és most már sokkal felelősségteljesebben viselkedem. Van valaki akire támaszkodhatok, és akinek igazán fontos vagyok, aki aggódik értem és akinek ki tudom önteni a szívem. Ez mindennél többet jelent nem.

Gondolataim közül az rántott vissza, hogy Rob lágy csókokat kezdett adni a nyakamra. Kellemes remegés futott végig rajtam, és még közelebb bújtam hozzá. Fejét felemelte, én pedig kapva kaptam az alkalmon, tarkójánál közelebb húzva, összeillesztettem az ajkainkat.  Nyelveink teljes összhangban mozogtam, míg a szívem vadul kalimpált. Egyikünk sem akart tovább menni, így ez a csók nem szenvedélyes, inkább érzelemmel teli volt. Nagy nehezen elszakadtunk egymástól, én pedig a fejem a vállára hajtottam. Szorosan tartott, közben pedig élveztük, ahogy a víz lágyan hullámzik körülöttünk.

Robert

Miután jó alaposan megmártóztunk a tenger lágy hullámai között kikecmeregtünk a partra és kifeküdtünk napozni. Fantasztikus volt, hogy csak Kristennel vagyok itt. Jó párszor elidőzött a tekintetem szerelmemen majd elmentem egy kis frissítőért. Két alkoholmentes koktél rendeltem és miután kiszolgáltak indultam is vissza hozzá. Azonban mikor oda pillantottam a zöld szemű szörny kitört belőlem. A tíz méteres körzetében minden hímnemű egyed

őt bámulta habár ő nem vette észre ezt. Lépéseimet megszaporáztam és leültem mellé.

-         Meg is jöttem - mondtam neki és oda nyújtottam a koktélját. - Remélem megfelel. - mosolyogtam rá halványan.

-         Történt valami? - kérdezte és letette a kezében tartott poharat.

-         Áá semmi azt leszámítva, hogy mindenki utánad csorgatja a nyálát, pedig te csak az enyém vagy - mondtam neki kissé durcásan.

-         Akkor mutassuk meg nekik, hogy csak a tiéd vagyok - suttogta és lecsapott az ajkaimra. Lágyan becézgettük egymás ajkát és kizártuk a külvilágot.

Ezután mindenki más fele kezdett tekintgetni mi pedig jót nevettünk a csalódott arcokon. Már kezdett sötétedni, mikor visszamentünk a szállodába átöltözni, hogy eltudjunk menni vacsorázni. A zuhanyozást legnagyobb sajnálatomra ismét külön vittük véghez, mert Kris szerint akkor sehova nem haladnánk. Mire végeztem már felöltözve várt. Egy kék félvállas ruha volt rajta barna övvel a derekán, valamint egy hozzá illő barna magassarkú szandált vett fel.

-         Gyönyörű vagy, mint mindig - mondtam neki.

-         Köszönöm, de siess mert farkas éhes vagyok - nevetett rám.

Kérését teljesítve gyorsan magamra kaptam egy farmert és egy kék inget melynek felső két gombját kigombolva hagytam. Ahogy végeztem már indultunk is a étterme.

A vacsora kellemes hangulatban telt. Sokat nevettünk, vagy éppen csak élveztük egymás társaságát. Élő zene szólt, a hely gyönyörűen ki volt világítva, így igazán romantikus volt. A desszertnél azonban felvetettem egy korábbi témát.

-          Kicsim! - szólítottam meg, mire érdeklődve nézett rám. - Gondolkodtál már, hogy hogyan tovább? Mármint nem csinálhatjuk azt, hogy ingázunk Párizs és London között folyamatosan.

-          Nos, erre még nem gondoltam, de igazad van. Nem mehet így végig. Azt viszont nem kérhetem, hogy add fel a munkádat és gyere velem Párizsba, mert az önző dolog lenne tőlem - nézett a szemembe komolyan. - Egyszer eszembe jutott valami ezzel kapcsolatban, de ha biztosat tudok mondani akkor visszatérünk rá. Rendben? - kérdezte. Kíváncsivá tett, de inkább nem mondtam semmit.

-          Rendben. - mosolyogtam rá ő pedig adott egy puszit az arcomra.

Ezután inkább kerültük ezt a témát és miután végeztünk a vacsorával elmentünk sétálni a sétálóutcába. Így kivilágítva még ragyogóbb látványt nyújtott a város mint mikor ideértünk. Tele volt az utca árusokkal és persze, hogy Kristen mindent látni szeretett volna és én csak mosolyogva követtem. Pár fényképet is csináltunk és szereztünk be a többieknek egy kis apróságot is. Szerelmem persze nem bírta ki, hogy ne vegyen magunknak is valamit. Egy egyforma karkötőt választott „Love” felirattal, ami be kell hogy valljak férfi létemre nekem is tetszett. Az enyém kék míg az övé narancs sárga lett.

Már éjfél fele járhatott az idő, mikor visszaértünk a szobánkba. Kris legnagyobb meglepetésemre egyedül vonult be a fürdőbe és bezárta az ajtót. Nem értettem az egészet így hát hanyatt feküdtem az ágyon és kapcsolgattam a tévét. Jó negyed óra múlva kilépett a fürdőből, de ahogy megláttam meghűlt az ereimben a vér. Egyszerűen káprázatos volt. Egy fekete rózsaszín harisnyakötős fehérnemű volt rajta. Hihetetlenül szexi volt!

-          Na milyen? - kérdezte kihívóan.

-          Fantasztikus! - nyögtem rekedten, mire lassan felém lépkedett.

Óvatosan mellém feküdt és elkezdte kigombolni az ingem.

-          Itt az ideje betartanom az ígéretem. - suttogta és éhes keselyűként csapott le ajkaimra, amit én kifejezetten élveztem. Őrület, hogy mindig meg tud lepni valamivel.

Lassan gombolta az ingem miközben én bizsergetően végighúztam hosszú ujjaimat a bordáin, majd a feje alá csúsztatva a kezem még közelebb húztam magamhoz. Ahogy kigombolta az ingem együttes erővel leszedtük rólam, majd kezei mágnesként tapadtak csupasz felsőtestemre. Egész tenyerével bejárta a bőröm, miközben éreztem, hogy szinte egyszerre ver most a szívünk. Azért, hogy egy kicsit tovább húzza az agyam, a körmeit nagyon óvatosan és finoman végig húzta a mellkasomon, mire megfeszültek az izmaim, és gyengéden az alsó ajkába haraptam. Ez már rá is nagyon nagy hatással volt. A lábait a derekam köré kulcsolta, és az ágyékát az enyémnek nyomta. Érezhette, hogy ledermedek, mert huncutul mosolygott rám. Lehámoztam magamról lábait, majd óvatosan, de ellentmondást nem tűrően a hasára fordítottam.

-          Nem úgy volt, hogy én kárpótollak? - kérdezte halkan.

-          Lesz még rá lehetőséged a héten, de most bízd rám magad. - suttogtam neki és megcsókoltam.

Vad csókunk után ismét támadásba lendültem. Lehúztam róla a bugyit a harisnyakötővel, majd kicsatoltam a felsőrészét, és végighúztam az ujjaim a gerincoszlopán, mire az egész teste megremegett. Ezek után a térdhajlatától fölfelé végigcsókoltam a lábait, a fenekét, majd a hátát is. A csípője környékénél félbeszakadtak a csókok, helyette érzékien végighúztam a nyelvem a gerincén. Végül a tarkójánál kötöttem ki. Nyomtam oda egy csókot, majd ajkaim a nyakára vándoroltak. Ő megemelte a felsőtestét, hogy a száját csókra nyújthassa.  Ekkor egyik kezemet óvatosan a torkára fektettem miközben végigcsókoltam a nyakát, majd nyelve újra az enyémre talált. Csók közben visszanyomtam a hátára, ő pedig sietősen leszedte rólam a nadrágot. Lábai ekkor az én lábaim köré kulcsolódtak, tenyere a hátamra tapadt, és mélyen a szemébe néztem, mikor elszakadtam tőle. Kris tekintete elsötétült a vágytól, de mérhetetlen nagy szerelmet láttam azokban a sötétzöld szemekben. Ujjaival végigcirógatta a lapockámat, majd a vállam, végül gyengéden végigfuttatta az ujjai hegyét a karjaimon is. Én ekkor egy egészen picit lejjebb másztam, és nyelvemet végighúztam a nyakánál a füle alatt, majd a kulcscsontjánál is, végül a melleinél állapodtam meg. Mikor már úgy érezte, hogy nem bírja tovább visszahúzott magához és gyengéden beszívta az alsó ajkamat, majd nyelve felfedezőútra indult a szám környékén. Ekkor óvatosan magamévá tettem. Nagyon lassan temetkeztem belé és mintha tűzijáték robbant volna mindkettőnkben. Ekkor egy kicsit hangosabb nyögés csúszott ki a száján, mire halványan elmosolyodtam. Pár pillanatra lefagytunk, hogy kiélvezzük ezt a nagyszerű érzést, majd Kris megmozdította a csípőjét jelezve, hogy már nem bírja tovább. Azonnal vettem az adást, és mozogni kezdtem. Óvatos voltam, minden percét ki akartam élvezni és ahogy láttam Kris is. Azonban nem sokáig bírtuk tovább és egyre gyorsabban mozogva hamarosan elértük a végső beteljesülést. Vártam, hogy légzésünk lecsillapodjon majd mellé feküdtem és egymás karjaiban nyomott el minket az álom.

Másnap reggel lágy cirógatásokra ébredtem és mikor kinyitottam a szemem egy csillogó zöld szempárral találtam szembe magam.

-          Jó reggelt! - üdvözölt egy csókkal.

-          Neked is - mosolyogtam rá.

-          Rendeltem reggelit. Már az erkélyen meg van terítve. - mondta miközben húzott kifelé az ágyból. Gyorsan felvettem az alsónadrágom és követtem szerelmemet.

-          Croassan és kávé megfelel? Meg egy kis pirítós lekvárral.

-          Tökéletes! - válaszoltam neki és elkezdtük a sok finomságot elfogyasztani. - Mit terveztél mára? - érdeklődtem.

-          Ugyanazt amit tegnapra habár most körbejárhatnánk az egész várost - felelte. - És szerezhetnénk még pár ajándékot a többieknek, meg magunknak is vehetnénk még dolgokat - nézett rám ártatlanul, mert ez azt jelentette, hogy ismét vásárolunk. Ennek a tekintetnek ki tud ellenállni?

-          Rendben. Akkor öltözzünk és mehetünk. - mosolyogtam rá, mire a nyakamba ugrott és megcsókolt.

Visszamentünk a szobába és felöltöztünk. Kristen ezúttal egy fehér rövidnadrágot vett fel zöld inggel és hozzá illő cipővel.

Én ezúttal egy halásznadrágot választottam és egy fehér inget, majd elővettük az előző nap beszerzett térképet és elindultunk.

Az egész nap fantasztikusan telt, jól éreztük magunkat. Az elkövetkezendő pár napban felfedeztük a várost, fürödtünk és Kristen kérésére még vásároltunk, de az éjszaka mindig csak egymással foglalkoztunk. Sajnos hamar elérkezett a haza indulás előtti nap. Az nap már csak fürödtünk meg élveztük a szobánk által nyújtott kényelmet. Este nyolc körül azonban ez az idill megszakadt, mivel a héten először megcsörrent Kris mobilja pedig mondta, hogy senki ne zargasson minket. Nagy nehezen elszakadtunk egymástól és felvette.

-          Hallo? - szólt bele.

Pár pillanatig elidőztem az arcán, de a tekintete semmi jóról nem árulkodott. Hirtelen elsápadt  és a mobil kiesett a kezéből nagyot csattanva a földön. Ekkor már éreztem, hogy valami baj történt és hogy a nyugalmunknak vége.