2. fejezet

Köszönjük az előző fejezethez írt komikat és a pipákat! El nem hiszitek mennyire örülünk, hogy tetszett és reméljük ez is elnyeri majd a tetszéseteket. A fejezet után felrakunk majd néhány képet a ruhákról amiket Kristenék viseltek. Örülnénk, ha ide is leírnátok a véleményeiteket. Jó olvasást!

Puszi: Netty & Wiky

Rob

A repülőút gyorsan eltelt és egy részét át is aludtam, mert csak arra keltem fel, hogy az öveket kellett bekapcsolni. Egész idő alatt valamilyen megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába. Furcsa, de mintha érezném, hogy történni fog valami. Bár lehet csak beképzelem. A sok munka már kezd az agyamra menni.

-         Ashley megadta a Hotel címét, ahol foglalt nekünk szobát. – mondta Tom miután átvettük a csomagjainkat.

-         Béreljünk egy autót vagy fogjunk egy taxit? – kérdezte Jackson.

-         Szerintem a taxi jó lesz. Úgyis ha elnézünk valamerre a bemutató előtt, csakis gyalog megyünk.

Miközben utaztunk volt időnk megcsodálni a várost. Párizs egyszerűen gyönyörű. Több nevezetesség mellett is elhaladtunk, amit biztos, hogy közelebbről is meg fogok nézni. Nem utolsó sorban pedig a szerelem városa. Na már megint ide lyukadtam ki. Szerelem…na abban eddig nem sok szerencsém volt.

-         Meg kell hagyni, gyönyörűek a francia lányok. – szakította félbe a gondolataimat Kellan. – A hétvégén még fel kell szednem egyet.

-         Na erre kíváncsi leszek. – cukkolta Jackson.

-         Na fogadjunk? – kérdezte Kellan fülig érő vigyorral.

-         Persze! A vesztes büntetését majd a nyertes kitalálja.

-         Rendben!

Csak nevetni tudtam rajtuk. Mindig ezt csinálják és egyikőjük mindig nagyot bukik. Ebben a pillanatban megérkeztünk a szállodához. A recepción egy kedves hölgy fogadott minket.

-         Jó napot! – szólalt meg Tom – Ashley Green foglalt le négy egyszemélyes szobát.

-         Üdvözlöm Önöket! Itt vannak a kulcsok. Ha valamire szükségük van hívják a szobaszervizt.

-         Köszönjük. Viszlát.

A szobák igazán szépek voltak. Mondjuk amilyen drága hotelbe jöttünk ez nem meglepő. Egy éjszakát simán ellettünk volna egy olcsóbb helyen is. A szobámból fantasztikus kilátás nyílt a városra. Kipakoltunk majd lementünk az étterembe enni valamit.

-         Nem rég hívott Ashley. Mondta, hogy nem tud eljönni elénk, mert sok dolga van az este miatt, viszont küld majd értünk egy autót. Hétre kész kell lennünk és majd ott találkozunk vele és a barátnőivel. – tájékoztatott minket Tom.

-         Addig még van időnk. – mondtam – Mit akarunk addig csinálni?

-         Gyerünk el sétálni a környékre! – vetette fel Jack.

Az ötlet mindenkinek tetszett ezért ebéd után mindenki átöltözött valami kényelmesebbe és elindultunk szétnézni a környéken. Jókat nevettünk, de én többször elmerengtem szokás szerint. Jó ideje nem voltam már szórakozni a többiekkel ezért most úgy döntöttem, hogy igenis jól fogom érezni magam. Egész délután a várost jártuk. Öt óra lehetett mikor visszamentünk készülődni. Vettem egy jó forró zuhanyt és felvettem az öltönyömet. Sosem szerettem igazán kiöltözni és nem dobott fel túlságosan az se, hogy egy divatbemutatóra készülünk, de igazuk van a fiúknak, ki kell mozdulnom. Pontban hétkor már a hotel előtt vártuk a kocsit mikor egy limuzin állt meg előttünk.

-         Ez igen! Ash nem aprózza el. – jegyezte meg Tom.

A limuzin ablakából jól látszott, hogy Párizs éjszaka kivilágítva is milyen csodálatos. Egy eléggé feltűnő épület elé érkeztünk meg. Mindenhol díszes, csicsás világító felíratok és dekorációk lógtak. A bejárat előtt több méteres vörös szőnyeg volt leterítve. Gondolom ott vonul be a sok híres divatbolond. Mikor kiszálltunk a limuzinból egy fiatal lány lépett oda hozzánk.

-         Üdvözlöm önöket. – szólalt meg – Alyson vagyok, Ashley Green titkárnője. Ő és a modellek már hátul készülődnek és engem kért meg, hogy kísérjem Önöket a helyükre.

-         A szórakoztatásunkról is gondoskodik? – kérdezte Kellan vigyorogva és jól végigmérte Alysont.

Mi alig tudtuk visszatartani a nevetésünket, de Alyson fülig elpirult haverom nézése miatt és elfordult egy pillanatra.

-         Jöjjenek utánam. - szólalt meg végül.

Végig mentünk a vörös szőnyegen, miközben a korlát túloldalán a képekre és pletykákra éhes paparazzik sorakoztak. Pár perc múlva már a nekünk lefoglalt asztalnál ültünk és pezsgőt iszogattunk. Annyira nem is volt unalmas a várakozás, mivel egy élő zenekar szolgáltatta a zenét. Igaz, hogy lágy és kellemes dallamot játszottak, de ez pont illet a terem hangulatához, berendezéséhez. Be kell hogy ismerjem nagyon jól megoldották, mintha egy estélyen és nem egy divatbemutatón ülnénk. Kellan a várakozás alatt próbált becsajozni, de mindig lekoptatták. Ennél a társaságnál nem aratott sikert a szövegével. Ez csak előnyére vált Jacknak aki már a markában érezte a győzelmét. Végre elérkezett a kezdés ideje.

-         Üdvözlök minden kedves jelenlévő hölgyet és urat. – mondta a felkonferáló hölgy. – A mai nap megismerhetik a sikeres divattervező Ashley Green vadonatúj estélyi illetve koktélruha kollekcióját. És most átadom a szót Ashleynek. – azzal átadta neki a mikrofont.

Tomnak valóban jó ízlése van a lányok terén. Ash tényleg gyönyörű.

-         Én is üdvözlök mindenkit. Csak annyit szeretnék mondani, hogy remélem tetszeni fognak a ruhák és mindenkinek jó szórakozást kívánok. – mondta mosolyogva.

Ahogy lejött a kifutóról rögtön ide is jött hozzánk.

-         Sziasztok!

-         Szia. – állt fel Tom hogy egy öleléssel üdvözölje. – Srácok ő itt Ashley. Ash ők itt Rob, Kellan és Jackson.

-         Ha nem lenne Tom a barátom, akkor lecsapnálak a kezéről. - Na igen Kellantól nem is vártunk mást.

-         Ó köszönöm! Ezt bóknak veszem. – felelte nevetve.

A fények kialudtak és mi is a modellekre irányítottuk a figyelmünket. Először a koktélruhákat mutatták be. Be kell vallanom tényleg jó tervező Ash. Nem olyan elvontak a ruhái mint a többi tervezőé. A konferáló minden ruháról mondott valamit, habár én a felét sem értettem. Nem értek én a divat nyelvén. Elég sok ruhát bemutattak majd következtek az estélyi ruhák. Minden ugyanúgy zajlott mint eddig. Mikor a konferáló bejelentette az estélyik fénypontját belépett ő. Életemben nem láttam még ilyen szép lány mint aki ezt a ruhát viselte. Egyszerűen nem találtam szavakat. Kecsesen vonult végig és káprázatos volt abban a rózsaszín ruhában. Már néztem egy ideje mikor felfigyeltem arra, hogy mennyire ismerős az arca. Nem tudom hol, de biztos láttam már valahol. Meg kell majd tudnom a nevét. Még egy ideig gyönyörködtem volna benne, de sajnos vége lett. Ash felment a színpadra meghajolni és megköszönni a figyelmet. Meg kell hagyni nem volt rossz az egész, de ez mit sem változtat a véleményeimen. Ezt követően elindultunk a party színhelyére. Ash titkárnője kísért oda is minket, mert elmondása szerint a lányokat még fotózták. A terem szépen, ízlésesen volt itt is berendezve. Ash asztalánál kaptunk helyet és reméltem, hogy az a nő is itt lesz, aki annyira ismerős volt.

-         Hé srácok észrevettétek, hogy a mi Rob barátunk, milyen csendes mióta ide jöttünk? – szólalt meg Kellan.

-         Biztos az egyik modell tetszett meg neki, és most azon agyal, hogy hogyan csábítsa az ágyába. – kapcsolódott be Tom is.

-         Marha viccesek vagytok. Semmi ilyenre nem gondoltam, csak az egyik nagyon ismerős volt és nem tudom, hogy honnan.

-         Ha itt lesz majd kideríted. – szólt bele a beszélgetésbe Jackson.

Ekkor nyílt ki az ajtó és Ashley lépett be oldalán két lánnyal. És az egyik ő volt. Egy különleges kék és krémszínű ruhát viselt, ami remekül ált kissé sápadt bőrén és kiemelte tökéletes alakját. Hullámos haja lágyan omlott a vállára. Igaz mindhárman gyönyörűek voltak, de ő kiemelkedett közülük. Nagyon elmerenghettem, mert csak azt vettem észre, hogy már egy riporterrel beszélnek. Végig őt követtem a tekintetemmel egészed addig, míg a barátnőjével le nem ültek egy koktéllak a kezükben. Tom rögtön megragadta az alkalmat és odament hozzájuk. Azt hittem, hogy ide hívja őket, de mikor Ash is csatlakozott hozzájuk mi is feléjük vettük az irányt.

-         Fiúk ők itt Nikki és Kristen. Lányok ők itt Jackson, Kellan és Rob. – mutatott be minket egymásnak Tom.

Kristen…csak ez a név visszhangzott a fejemben. El sem hiszem, hogy ennyi év után újra látom. Ezért volt olyan ismerős. Azt hittem, hogy a modellkedés csak egy múló szeszély számára, de úgy látszik tévedtem. Rá se ismerek, az a bájos lány, aki valaha volt teljesen eltűnt. Pont olyanná vált, mint amitől féltettem. Ahogy láttam rajta ő is ugyan olyan döbbenten nézett rám, mint én ő rá. Kellan ezt se tudta szó nélkül hagyni.

-         Na de fiatalok menjetek szobára!

Mi nem reagáltunk erre a beszólásra csak elmerültünk egymás tekintetébe. Hosszabb estének nézek elébe mint azt hittem.

Kristen

Reggel a telefon ébresztett. Nagyot nyújtózkodtam az ágyon és ügyeltem rá, hogy ne aludjak vissza. Ma van a divatbemutató napja így nem késhetek el. Erre a gondolatra rögtön ki is pattantak a szemeim és azon nyomban a fürdő felé vettem az irányt. Eléggé kimerült vagyok. Az utóbbi napok a ruhapróbákról, a koreográfia tanulásáról és gyakorlásáról szólt. De ez megszokott egy-egy ilyen előtt. Ma még egy főpróba és több óra vár rám a sminkesnél és a fodrásznál. Gyorsan lezuhanyoztam, megmosdottam majd kerestem valami egyszerű és kényelmes ruhát mielőtt elindultam a bemutató helyszínére. Már dugó volt a városban, de direkt elindultam korábban így szerencsére (tőlem meglepő módón) nem késtem el. A főpróbán 2-szer átvettük a koreográfiát és még egyszer átbeszéltük, ki mikor következik. Mikor végeztünk még volt időnk ebédelni meg egy picit pihenni. A csajokkal elmentünk egy közeli étterembe.

-         Egyre idegesebb vagyok. Biztos jó ruhákat választottam ki? Azon a lilán még lehetett volna alakítani vagy az arany koktélruha nem túl csicsás? – Ashley a kelleténél is idegesebb volt, pedig már nem ez az első bemutatója.

-         Nyugi minden ruhád gyönyörű és nem lesz semmi gond! Ez is csak egy a sok közül. – nyugtattam barátnőmet.

-         Dehogy! – ellenkezett Nikki – Itt lesz a kis szívszerelme!

-         Nem azért…vagyis részben. Mégis csak jó benyomást akarok tenni.

-         Ugyan már ők fiúk úgyse ezt fogják figyelni, amúgy sincs félnivalód, mert minden tökéletes lesz!

-         Tomék hányra is érnek ide? – tért a lényegre Nikki.

-         2 óra múlva érkeznek. Megadtam nekik a címet, úgyhogy nem kell kimenni értük. Lepakolnak a hotelban, átöltöznek és majd megy értük egy kocsi a szállodához.

Valamilyen megmagyarázhatatlan okból fura érzésem támadt. Mondhatnám, hogy női megérzés, de magam se tudtam eldönteni, hogy várom az érkezésüket vagy ideges vagyok. Tomot már ismerem személyesen, és ha egy kicsit is hasonlítanak rá a barátai, akkor nem lehet semmi gond…de akkor is ott van az a fura érzés. Majd kiderül, úgyse lesz időm ezen gondolkodni. Időközben kihozták az ebédet. Még egy kicsit maradtunk és beszélgettünk mielőtt visszaindultunk volna. 

Hamar elszaladt az idő. A fodrász elkészítette a ruhához illő hajkölteményt, Nikki pedig a hozzá illő sminket. Ezt a részét valahogy sose szerettem a dolognak. Értem én hogy minél jobban kell kinéznünk, de nem egy leányálom órákat a szépítkezéssel szenvedni…bár lehet ezzel csak én vagyok így. Nikkiéknek sincs egyszerű dolguk ugyanis sok lány vár még rájuk. Most két ruhában kell végigvonulnom a kifutón. Egy nagyestélyiben és egy koktélruhában. Az egész bemutató főleg erre a két ruhadarabra összpontosít. A teremnek és az afterparty helyszínének dekorációja is ezt az elegáns hangulatot tükrözik. A vendégek gyertyákkal megvilágított asztaloknál ülnek majd és pincérek szolgálják fel nekik a drágábbnál drágább italokat. A terem már megtelt és mindenki a kezdésre vár. A színfalak mögött az idegesség a tető fokára hágott. Ashleyről nem is beszélve. A kritikusok nem kímélnek senkit ezért természetes, hogy izgul a vélemények miatt. A sminkesek, a fodrászok még az utolsó simításokat végzik el, míg a modellek idegesen tördelik a kezüket vagy járkálnak fel alá. Érthető az idegességük, amit én is érzek. Minden ilyen szereplésnek tétje van, hiszen egy esés, vagy botlás akár a munkánkba is kerülhet és lássuk be, ezekben a tűsarkú cipőkben könnyen megtörténik a baj. Elsötétült a terem csupán a kifutó világítása maradt meg, majd felcsendült a zene is. Mindenki utoljára mély levegőt vesz, a helyére rohan és várja az indulást. Mindig a legelsőnek a legnehezebb. A műsor közben már megoszlik a figyelem, de ilyenkor minden szem csak őrá szegeződik. Én is átéltem már ezt párszor, ahogy kilépsz és várod a reakciót. Idegölő! A koktélruhákkal kezdődik a show és az első modellt szerencsére tapsvihar övezi, azaz eddig minden rendben van. Előttem csak fogytak és fogytak a lányok még végül én is sorra kerültem. Amikor kilépsz a díszlet mögül, már minden idegesség eltűnik. Lényegében nem látod az embereket csak a fényképezők vakuját, a fényeket és az előtted haladót. Utánozhatatlan amit akkor érez az ember, mintha egy másik világba csöppenne. Lehet, hogy sokan elítélik és feltűnési vágynak tűnik, de felemelő érzés tudni, hogy mindenki téged néz és benned (és persze a ruhában) gyönyörködnek. Ez adja meg minden modellnek azt a plusz önbizalmat, ami elengedhetetlen ehhez a szakmához. Szerencsésen leértem és szintén egy mély levegő után már rohantam is a következő ruháért. Be kell vallanom ez a nagyestélyi nagyon tetszett, persze mindig szebbnél szebb ruhákat viselünk, de ez kifejezetten illett hozzám.

-         Egy perc! – hallottam meg Kate sürgetését.

Kate szervezi az egész bemutató. Nem is értem, hogy csinálja, de ő felel azért, hogy minden tökéletesen és zökkenőmentesen menjen. Még egy utolsó pillantást vetettem a tükörbe és rohantam a helyemre. Nikki még gyorsan megigazította a sminkem és közbe pár szót váltottunk.

-         Már itt is vannak Tomék! Ash már kint ül velük. Ezt látnod kéne! Azok a pasik eszméletlenek, ha meglátod te is őket nem lesz kérdés hogy jó buli lesz-e! Ashleynek igaza volt szuper este lesz! – Újságolta Nikki szinte a fellegekben járva.

Én csak nevetni tudtam barátnőmön, de tény, hogy igazán felcsigázott. Több időm nem volt, menni kellett. Én zártam az egész estét. Utolsónak mindig a legkülönlegesebb és legszebb ruhát mutatják be. Érdekes módon Ash egy egyszerű és pont emiatt gyönyörű ruhát választott nekem. Talán tudta, hogy én imádom az ilyeneket.  A második szereplésnél már kevésbé ideges az ember így próbáltam már a nézőkre is figyelni, de nem láttam a vendégeinket.  Az volt a feladatom, hogy a ruha bemutatása után megálljak a kifutó elején és várjam meg még elsötétülnek a fények. A fények kialudtak és ilyenkor pár másodpercig mindenki várja a közönség véleményét. Szerencsére hatalmas tapsvihar tört ki. Ash ezek után meghajolt, megköszönte a figyelmet majd a színfalak mögött még fotózkodott velünk párat. Ezt követően mindenki mehetett átöltözni. Eléggé lefáradtunk így a nap végére pedig még most jön a java…az afterparty.

A bulin minden a szokásos kerékvágásban ment. Ismét fotózkodás, interjú az újságírókkal, udvarias bájcsevegés minden fontosabb emberrel a szakmában. Egy órámba telt mire végre először le tudtam ülni Nikki mellé egy koktél társaságában. Ash még javában az újságírók kérdéseire válaszolgatott mikor hirtelen Tom jelent meg mellettünk.

-         Üdvözlöm a hölgyeket! Ha tudtam volna, hogy két ilyen gyönyörűséggel találkozom én is a fényképezőt kattogtatnám! – bókolt Tom a maga sajátos módján, az elmaradhatatlan vigyorával… de hát mindenki pont ezért szereti!

-         Tom hát te semmit nem változtál – köszöntötte Nikki nevetve. – Na és a többieket hol hagytad?

-         Szóval én már nem is vagyok jó?! – kérdezte tettetett sértettséggel.

-         Ó dehogy nem, de te már foglalt vagy!

-         Ááá értem én! Lányok-lányok mindig csak a pasizás! Hát szabad ilyet?!

Nikkivel mi már csak nevettünk a nagy nőcsábászon. Végszóra Ashleyvel együtt a többiek is befutottak.

-         Na itt is vannak. Fiúk ők itt Kristen és Nikki. Lányok ők pedig Jackson, Kellan és Rob. – mutatott be minket egymásnak Tom.

A szemem viszont megakadt az utolsó személyen…Robon. Ahogy belenéztem azokba a szürkéskék szemekbe emlékek sorozata rohamozott meg. El sem hiszem, hogy újra találkozunk. Robert és a családja londoni szomszédaink voltak és családi barátaink. Míg el nem jöttünk Londonból jó barátok voltunk, de a távolság ezt a kapcsolatot is tönkretette. Kezdetben volt még egy két telefon, de ez szépen abbamaradt.

-         Na de fiatalok legalább menjetek szobára! – poénkodott Kellan mire mindenki kuncogni kezdett.

Én viszont nem tudtam erre figyelni, az sem érdekelt, hogy feltűnően sokáig nézzük egymást. Egyetlen egy dolog kötött le. Az amit azokban a szemekben láttam. Nagy sajnálatomra csak döbbenetet és ami a legszörnyűbb megvetést…