Táncra kelt szenvedély: 8.fejezet

Sziasztok!

Hétfőre ígértem a frisst de ennyi idő utána mára már kész lett így gondoltam nem váratlak titeket tovább :) Remélem a késés ellenére is kíváncsiak vagytok rá :) Nem is húzom az időt:D

Jó olvasást!

u.i: remélem megajándékoztok néhány komival is :)

Puszi: Wiky

/Kristen szemszög/

"Aki reményben él, zene nélkül is táncol."

Az este további része fantasztikusan telt. Remekül éreztem magam Robbal habár még mindig nem volt alkalmam megbeszélni vele, hogy akkor mi is van most közöttünk. A többiek is nagyon jól érezték magukat, rengeteget hülyéskedtünk, de ahogy megláttam Alicet és a csapatát besétálni azonnal lelohadt a mosolyom. Mégis mit keresnek itt? Mivel ezt a bulit nekem szervezték és köztudott, hogy utáljuk egymást azt hittem el sem fognak jönni. De úgy látszik nem bírták ki, hogy ne mutogassák magukat. Ashleyék is döbbenten néztek a bejárati ajtóra. Rob is tudta, hogy a múltkori után még jobban gyűlölöm őt így hogy lenyugtasson szorosan átölelt és bele puszilt a nyakamba.

• Nyugi! - suttogta a fülembe, mikor láttuk, hogy felénk közelednek. Ahogy odaértek teljesen megfeszültem.
• Szia Kris! - köszönt gúnyosan. - Már azt hittem végre elpatkolsz miután láttuk, hogy Tom ájultan hozott vissza, de sajnos csalódnom kellett. - mondta felsőbbrendűen.
• Hogy merészeled? - sziszegte neki Nikki és megindult felé, de Jack még időben lefogta.
• Tűnjetek el innen. Nem akarunk botrányt. - mondta nekik Bella viszonylag nyugodtan.
• Tudtommal az egész tábor meg lett hívva, hogy ezt a lotyót ünnepeljük. - reagált az előbbi mondatra.
• A ti kivételetekkel. - szólt rájuk Ashley is.
• Sajnáljuk, de maradunk. - felelte Alice és ellibegtek az italpult felé.
• Ó, hogy az a jó... - harapta el a mondatát Nikki. - Inkább nem mondok semmit. Nem akarok káromkodni.
• Felejtsük el ezt a kis közjátékot. - találtam meg a hangom én is. - Még sok idő van hátra az éjszakából. Élvezzük ki az estét. - javasoltam.
• Biztos maradni akarsz? - kérdezte Rob.
• Egészen biztos. - mosolyogtam rám. - Menjünk táncolni. - majd kezénél fogva elkezdtem húzni a parkett felé.

Pont egy pörgős, rockys zenét raktak be. Ez kell nekem, hogy kicsit felviduljak. Igaz, hogy a ruhámat pont nem ilyen tánchoz készítették, de nem fog meggátolni ebben.

• Tudsz rokyzni? - fordultam Rob felé miközben vigyorogtam, mint a tejbe tök.
• Naná! Az egyik kedvenc táncom. - nevetett fel hangosan a lelkesedésem láttán.
• Akkor gyerünk! - mondtam és már a táncparketten álltunk.

Felemelő érzés volt újra táncolni. Olyan szabadnak éreztem magam, végre egy kicsit felpörögtem a kis közjáték után. Rob persze próbált óvatosan bánni velem mivel az orvos utasításai szerint nem szabadott volna ugrálnom. Attól függetlenül tele volt a táncunk akrobatikus elemekkel amit a többiek tátott szájjal figyeltek. Nem tartott három percnél tovább mégis úgy éreztem magam mintha órákig csak együtt táncoltunk volna. Ahogy vége lett a táncnak leültünk a többiek mellé ahol már egy-egy pohár ital várt minket Tom jóvoltából.

• Hihetetlen, hogy milyen jól mozogtok együtt pedig még csak egy hónapja ismeritek egymást. - hitetlenkedett Nikki.
• Így van. Már az első nap is mikor tangóztatok azt is olyan összhangban csináltátok amilyet még nem láttunk. - fűzte tovább Bella.
• Kíváncsi vagyok, hogy máshol is ilyen összhangban vannak-e. - kacsintott ránk kaján vigyorral Kellan mire Ash oldalba bökte.
• Az nem ránk tartozik. - szidta le barátnőm.
• Bocsi anyu. - bújt oda hozzá Kellan tetetett megbánással és előadta a kiskutya nézését mire mindannyian felnevettünk. Ez azonban azonnal elhalt miután Mrs Andrews lépett oda hozzánk, az egyik tanár, aki szervezi a záró bulit és a táncpárokat állítja össze.
• Miss Stewart, gratulálok a győzelméhez. - mondta mosolyogva és kezet nyújtott.
• Köszönöm tanárnő. - fogadtam a gratulációját.
• Be kell vallanom eddig minden Mr Pattinsonnal folytatott táncukat figyelemmel kísértem a tábor alatt, sőt még a legelső estét is. Meg kell hagyni remekül tudnak együtt dolgozni és azt szeretném javasolni, hogy induljanak együtt a záróbulin. - fejezete be mire döbbenten tekintettünk rá. - Nos, mit szólnak? Nem muszáj azonnal dönteni, de itt egy jelentkezési lap. Ha gondolják töltsék ki és nálam lehet leadni.
• Erre semmi szükség Mrs Andrews. Részemről rendben van. - szólalt meg Rob és kérdően tekintett rám.
• Én is... én is benne vagyok. - szólaltam meg kicsit dadogva, mert meglepett a dolog.
• Nagyszerű. Akkor itt a papír. Ha kitöltötték, akkor adják oda nekem. További jó szórakozást. Sziasztok!
• Viszlát tanárnő. - köszöntünk el mi is.
• Jaj, de izgi. Mit fogtok táncolni? - kérdezte teljesen bepörögve Ashley.
• Fogalmam sincs. Majd eldöntjük még. Igaz Kris? - pillantott rám Rob azokkal a szürkés, csillogó szemeivel.
• Így van, de addig is szórakozzunk. - nevettem fel boldogan és a csajokkal táncolni indultunk.

Az este további része remekül telt. Rengeteget táncoltunk nevettünk és azt hiszem nekem kicsit megártott az alkohol. Persze a srácok jobban bírták, mint én így már hajnali kettőkor szóltam, hogy megyek lefeküdni. Rob azonnal felajánlotta, hogy felkísér, de láttam milyen jól érzi magát, így mondtam, hogy maradjon még.
A szálloda folyosói már teljesen ki voltak halva, kicsit rémisztő volt. Szerencsére hamar felértem a szobánkba, azonnal átöltöztem és befeküdtem a pihe puha ágyikóba. Azonban hiába voltam fáradt nem jött álom a szememre. Minden gondolatom csak Rob körül forgott. Reméltem, hogy ma este végre tisztázni tudjuk azt, ami köztünk van, de nem nagyon volt alkalmam felhozni a témát. Ahogy ezeken gondolkodtam lassan elnehezültek a szempilláim, ám mielőtt átadtam volna magam a fáradtságnak meghallottam valamit. Halkan ugyan, de biztos voltam benne, hogy valaki járkál az erkélyen. Sőt egy sötét árnyékot is felfedeztem, ami az erkélyajtó zárjával babrált. Hatalmas félelem kerített hatalmába. Mégis ki lehet az? Ki az aki be akar törni egy szállodai szobába? Szerencsére a telefonom ott volt mellettem, így óvatosan, hogy ne csapjak zajt azonnal tárcsáztam Ashley számát. Reméltem, hogy a hangos zene ellenére is meghallja. Megkönnyebbülésemre pár csörgés után fel is vette.

• Kris minden oké? - kérdezte rögtön. Gondolom azt hitte, hogy már alszom.
• Ashley! - szólítottam meg nagyon halkan. - Valaki kint van az erkélyen. Nem tudom ki lehet az, de az biztos, hogy valaki be akar ide törni. - mondtam remegő hangon. - Kérlek gyertek fel.
• Micsoda? Azonnal ott vagyunk. - majd köszönés nélkül kinyomta a telefont. Közben az a valaki egyre dühösebben kezdte el rángatni azt ajtót most már nem törődve azzal, hogy zajt csap. Pár perc telhetett csak el a telefon óta, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt, mire meghallottam a bejárati ajtót kinyílni és egy riadt szürkés szempárral találtam szembe magam. Rob olyan gyorsan mintha csak az élete múlna rajta rohant oda hozzám.
• Kristen jól vagy? - kérdezte rögtön.
• Igen. Ott az erkélyajtó mögött van valaki. - mutattam arra. Azonnal odaszaladt és szinte kitépte az ajtót. Kiment, de pár pillanat múlva meg is jelent.
• Már nincs ott senki, de ezt találtam. - mutatott fel egy kötelet, egy ragasztószalagot és egy altató folyadékot.
• Ugye nem az történt meg majdnem amire gondolok? - kérdeztem félve, mire közelebb jött.
• Attól tartok valaki azzal a szándékkal jött ide, hogy elraboljon és tudta, hogy egyedül leszel bent. - majd mikor meglátta riadt tekintetem mellém ült és szorosan átölelt. - Nem lesz semmi baj. Vigyázok rád. - suttogta a fülembe. A többiek azonban pont ezt a pillanatot választották, hogy megjelenjenek az igazgatóval és a hotel biztonsági őrével.
• Jól van Miss Stewart? - kérdezte az igazgató miközben az őr azonnal az erkély felé indult.
• Igen minden rendben. Szerencsére Rob időben érkezett.
• Nem találtam senkit uram. - jött be az őr.
• Már én is megnéztem, de csak ezt találtam. - adta át a kis táskát.
• Elviszem kivizsgáltatom és hívom a rendőrséget. Jobb lenne ha erre a néhány órára másik szobába mennének lepihenni. - javasolta.
• Jó ötlet. Máris megyek a recepcióra kérni egy másik szobát. - már indult volna ki az igazgató mikor Jack megszólalt.
• Mi lenne ha addig a mi szobánkba jönnének át? Van elég hely és majd mi alszunk a földön. - javasolta.
• Hát ha a hölgyeknek megfelel. - nézett ránk a diri.
• Benne vagyunk. - válaszolta helyettünk is Ashley, aki szintén odajött és átölelt. -Még szerencse, hogy a mosdóba voltam és meghallottam a telefont. Bent a terembe nem vettem volna észre. - mondta nekem. Tehát akkor azért tudta fel venni.
• Akkor öltözzenek át és menjenek pihenni. Mi megyünk értesítjük a rendőrséget. - mondta azzal már távoztak is. A lányok egyesével gyorsan berohantak a fürdőbe, átöltöztek és már mentünk is a fiúk szobájába. Azonban nagy dilemma volt, hogy min aludjanak a fiúk a földön.
• És ha kettesével aludnánk az ágyakon? - kérdezte Nikki. - Elég nagyok ahhoz.
• Mit szóltok? - nézett ránk Tom.
• Oké. - egyeztünk bele mindannyian.

Így Nikki Jackhez, Ashley Kellanhoz, Bella pedig Tomhoz feküdt be az ágyba. Nálam kérdés sem volt, hogy Rob mellé fekszem. Ahogy magunkra húzta a takarót szorosan mellém bújt és átölelt. Megérezhette, hogy megint elkezdek remegni és ha lehet még jobban magához szorított.

• Nem lesz semmi baj. - suttogta a fülembe.
• Mi lesz ha visszajön? - kérdeztem halkan.
• Én itt leszek és megvédelek. - válaszolta azonnal. Pár perc néma csend után végre felhoztam a témát.
• Rob, mi van most köztünk?
• Ezt hogy érted? - tudakolta.
• Hát a kapcsolatunkra gondoltam. Csak egyszerűen megcsókoltál és azóta teljesen más vagy. Nem tudom eldönteni, hogy akkor most mi van velünk? - tértem rá a lényegre kicsit kifakadva a bizonytalanság miatt.
• Őszintén fogalmam sincs mi ütött belém akkor, de nem bántam meg. Már az első pillanattól kezdve vonzódom hozzád, de nem csak azért, hogy lefektesselek. Ennél azért sokkal többről van szó, de még én magam sem tudom, hogy mit érzek. Sose tudtam kifejezni az érzéseimet. - nevetett fel halkan és látszott, hogy zavarban van.
• Akkor már ketten vagyunk. - mondtam neki csak, hogy ne érezze olyan kínosan magát. - Én is szeretek veled lenni. Mit mondjunk a többieknek ha rákérdeznek? - kérdeztem.
• Nos, ha te nem bánnád akkor mondhatnánk azt, hogy megpróbáljuk együtt. - javasolta félve.
• Egyáltalán nem bánnám sőt mi több örülnék neki. - mosolyogtam rá és ezúttal én kezdeményeztem a csókot. Lágyan becézgettük egymás ajkait majd nyelve bebocsátást kért a kis barlangomba amit meg is adtam neki. Csókunk lágy és szenvedélyes volt. Ezzel pecsételtük meg a kapcsolatunkat. Pár perc után a levegő hiány miatt kellett elválnunk majd egymás karjaiban ért utol minket az álom.

/Robert szemszög/

"Ha táncolsz, élsz...ha élsz, táncolsz."

Másnap reggel elgémberedett tagokkal ébredtem. Óvatosan oldalra fordítottam a fejem és azonnal Krist pillantottam meg, ahogy édesen alszik mellettem. Eltudnám viselni ezt minden reggel. - tűnődtem majd szinte rögtön ki is vertem a fejemből. Az még túl korai lenne. Inkább kedvesemnek szenteltem minden figyelmem és apró puszikkal borítottam be az arcát. Ahogy megérezte az ajkaimat az arcán csukott szemmel elmosolyodott és szájával megkereste az enyémet. A reggeli csókunk után kinyitotta csokoládé színű szemeit és kuncogva bújt közelebb hozzám.

• Na, mi olyan vicces? - néztem rá kíváncsian.
• Csikizte az arcom a puszid. - kuncogott tovább.
• Mégis hogy? Így? - kérdeztem és neki vetettem magam, össze-vissza puszilgattam. Próbálta visszatartani a kitörni készülő nevetését, hogy a többiek ne ébredjenek fel. Így mielőtt megfulladt volna inkább abbahagytam. A nevetéstől pár percig szótlanul pihegtünk, majd ismét megszólaltam. - Jól vagy? Mármint azután ami tegnap illetve ma hajnalban történt. - faggattam.
• Igen, sokkal jobban, hogy itt vagy velem. Igaz félek, hogy visszajön, de már tényleg jól vagyok. - mondta ki azokat a szavakat amik hihetetlenül jól estek.
• Rendben. Akkor mi lenne ha hagynánk aludni a többieket és elmennénk megreggelizni édes kettesben? - érdeklődtem.
• Benne vagyok. - válaszolt mosolyogva. - Csak át kell öltöznöm.
• Várj meg. Gyorsan felveszek valami normális ruhát és elkísérlek. Nem akarlak egyedül hagyni. - mondtam majd az ágyból kipattanva gyorsan berohantam a fürdőbe és felvettem egy egyszerű farmert és egy kék rövid ujjú inget. Kilépve az ajtón Kris már útra készen állt. - Mehetünk?
• Persze.

Kézen fogva haladtunk végig a szobájukig, de még senkivel nem futottunk össze. Valószínűleg sokáig tartott a buli. A szobához érve már nem találtunk ott senkit tehát már véget ért a helyszínelés. Belépve Kris a szekrényhez lépve elkezdte válogatni a ruháját majd két perc múlva mosolyogva el is vonult készülődni. Addig körbe néztem a szobába és alaposan szemügyre vettem mindent.

Látszik, hogy erre a két hónapra a lányok teljesen otthonukká akarták varázsolni ezt a helyet. Mindenhol négyükről voltak képek kirakva meg fel lehetett fedezni néhány családi fotót is. Kris éjjeli szekrényén láttam egy képet ahol egy idősebb nővel és férfival van meg egy tőle alig néhány évvel idősebb férfival akivel nagyon hasonlítottak egymásra. Biztos a szülei és a bátya Cameron. Erről a képről azonban egy másikra siklott a tekintetem. Kris volt rajta egy másik sráccal aki biztos nem a bátyja. Nevetve pillantottak a kamerába és ölelték egymást. A kezembe vettem a képet mire egy hangot hallottam meg magam mögül.

• Ő volt Kevin. - mondta mögülem. Észre se vettem, hogy kész lett. Ennyire a gondolataimba merülhettem volna?
• Sajnálom. - fordultam meg és megöleltem.
• Én is, de ő is azt akarná, hogy boldog legyek. - húzódott el kicsit távolabb. - Gyerünk inkább reggelizni. - majd ellépett előlem. Csak most vettem igazán szemügyre. A derékig érő haját egy copfba kötötte össze és a fejére csúsztatta a napszemüvegét. Felvett egy zöld inget, fehér rövid nadrággal, egy barna-zöld magassarkúval és egy karkötővel.
• Gyönyörű vagy.
• Köszönöm. - reagált a bókomra majd ismét kézen fogva indultunk az étkezőbe. Ekkor viszont már minden folyosón összefutottunk valakivel, akik döbbent tekintettel néztek ránk, mivel még senki nem tudta, hogy összejöttünk. Szerencsénkre az ebédlőbe még csak egy-két diák lézengett, így nem okoztunk nagy feltűnést.
• Ülj le. Hozok reggelit. Mit kérsz? - kérdeztem meg tőle.
• Gyümölcs salátát. - válaszolta majd elindult egy asztalhoz. Gyorsan megrohamoztam a pultot és két perc múlva már megrakott tálcával ültem le az asztalhoz.
• Jó étvágyat. - mondtam neki és a szájába nyújtottam egy falatot.
• Neked is. - mondta miután lenyelte. - Hmmm. Sokkal jobb megenni, mint hordani. - utalt az első találkozásunkra és felnevetett.

Így ment egész reggeli alatt. Etettük egymást és jókat nevettünk. Persze egy-két puszi elmaradhatatlan volt. Hagy pletykáljanak egy kicsit. Úgyis eléggé megbámult minket mindenki, mikor bejöttek az ebédlőbe. Már épp befejeztük a reggelit, mikor megjelentek a srácok.

• Sziasztok! - köszöntünk nekik miután leültek.
• Volt képetek nélkülünk lejönni reggelizni? - esett nekünk Kellan tetetett haraggal.
• Jaj, hagyd már őket. Biztos csak romantikázni akartak. - nevetett Tom Jackkel együtt. A lányok csak rosszallóan néztek rájuk.
• Végül is igazatok van. Romantikázni akartunk. - szólalt meg halál nyugodtan Kris.
• Mi? - sikított fel Ashley mire többen felénk néztek. - Ez most valami vicc?
• Attól tartok nem. Ugyanis tegnap, mikor már ti aludtatok megbeszéltük, hogy megpróbáljuk együtt. - magyarázta a többieknek kedvesem. Erre mindenkitől csak egy meglepődött fejet kaptunk mire felnevettünk.
• Látnotok kellett volna azokat az arcokat. - mondtam mosolyogva.
• Kris erről még számolunk. Mi az, hogy csak most mondod nekünk. - kérte számon Ashley.
• Jaj, Ash! Ezt este beszéltük meg és reggel ti még aludtatok.
• Akkor ránk kellett volna ugranod és sikítva közölnöd a történteket. - világosította fel Krist.
• Szerintem Kellan agyon is ütött volna. - nevetett fel angyalian Kristen. - És tudod én nem vagyok olyan mint te.
• Ezt, hogy érted? - kérdeztem tőle. A többiek is érdeklődve figyeltek, Nikki és Bella kivételével akik hangosan elkezdtek nevetni.
• Nos...
• Kristen Stewart. Ha folytatod akkor két egész percig nem szólok hozzád. - fenyegette meg Ashley, de a szája meg-megrándult az elfojtott nevetéstől.
• Bocsi, de nem tudom kihagyni. - mondta és egy puszit adott barátnője arcára, majd folytatta. - Ashley egyszer annyira megörült az egyik kapcsolatának, hogy, ahogy felkelt a nap mindhármunkhoz eljött és mivel már bejáratos volt mindenhova, berontott a szobámba, rám vetette magát és elkezdett sikongatni. Miután nagy nehezen lenyugtattam a kis boldogság bombát rácsörögtem Nikkire és Bellára hátha figyelmeztetni tudom őket, de kiderült, hogy náluk már járt és hasonlóan durcásak voltak, mint én. Szóval aznap reggel nem volt baj a felkeléssel. - fejezete be immár nevetve és mi se tudtuk magunkban tartani
• Ez jó. - mondta Kellan és megölelte a durcás Ashleyt.
• Na jó, ha ti is megreggeliztek nincs kedvetek elmenni úszni egyet a tengerbe? - kérdezte tőlünk Kris.
• Én benne vagyok. - egyeztem bele és a többiek is bólogattak.
• Akkor irány bepakolni és mehetünk is. - adta ki az utasítást Ashley aki már el is felejtette az előbbi dolgot.

El akartam kísérni Krist, de a lányok meggyőztek, hogy ők is tudnak rá vigyázni így a srácokkal elindultam összeszedni a cuccainkat. Remek napnak ígérkezett és ekkor még nem is sejtettem, hogy milyen jól fog majd végződni.