Táncra kelt szenvedély: 7.fejezet

Sziasztok!

Végre meghoztam a következő fejezetet. Sajnálom, hogy ennyit csúszott csak hát az érettségi miatt sok tanulni valóm volt és emiatt kicsit rövid is lett, de a következővel majd igyekszem kárpótolni titeket :/ Remélem azért még van aki várta és elnyeri majd a tetszéseteket és persze remélem megajándékoztok néhány pipával és komival. :D

Nem is szaporítanám tovább a szót. :)

Jó olvasást nektek!!

Puszi: Wiky

/Kristen szemszög/

„A természet lábakat ad nekünk és a művészet megtanít használni őket.”

Iszonyatos fejfájásra ébredtem. Először fel sem fogtam, hol vagyok majd éreztem, hogy egy puha ágyban fekszem. Próbáltam óvatosan kinyitni a szemem, de a hirtelen beáramló fény megakadályozott ebben. Végül, mikor sikerült kinyitnom meglepődve tapasztaltam, hogy a hotel szobánkban vagyok. Mégis hogy kerültem ide? Ezen gondolkodva óvatosan felültem és körbe néztem, de senkit nem láttam. Az óra délelőtt kilencet mutatott. Te jó ég! Mi történt velem? - kérdeztem magamtól és épp ebben a pillanatban nyílt ki a szoba ajtaja. Meglepetésemre Rob lépett be egy tálcával egyensúlyozva mögötte pedig szépen sorban jöttek a többiek. Ahogy észre vették, hogy fent vagyok elmosolyodtak és körbe ülték az ágyam.

• Jó reggelt! - ugrottak a nyakamba a lányok. - Jaj, Kris úgy aggódtunk. - mondta Ashley.
• Mi történt? - kérdeztem miután kiszabadultam a karjaik közül.
• Ahogy elindultunk kifelé a reptérről összeestél és Tom fogott meg. - világosított fel Ashley. - Visszahoztunk a hotelba és az igazgató hívott hozzád egy orvost. Ő mondta, hogy valószínű a kimerültségtől lehetett ez. Kiváltottunk neked néhány vitamint és ígéretet tettünk, hogy legalább két napig pihenni fogsz. - jelentette ki barátnőm a többiek pedig bólogatva helyeseltek.
• Én pedig vállaltam a felügyelő szerepét. - hallottam meg azt a hangot amire már a verseny kezdete előtt is szükségem lett volna. Felé kaptam a tekintetem és belenéztem csillogó szemeibe mire egy mosolyt kaptam ajándékul.
• Hé srácok mi is itt vagyunk. - hívta fel magára a figyelmet Kellan. - Na jó most, hogy végre mindenki rám figyel feltennék egy kérdést. - fordult felém. - Miért nem mondtad, hogy indulsz ezen a versenyen? - tette fel a kérdését amit eléggé megdöbbentett.
• Hát...öhm...izé... - kezdtem el dadogni, majd összeszedtem magam és megszólaltam. - Nem akartam szét kürtölni, mert féltem, hogy a többi táborozó mit fog gondolni meg hát már csak babonából sem akartam elárulni. De vége van, nyertem ennyi volt. Nem ejthetnénk a témát? - kérdeztem reménykedve, mire megkönnyebbülésemre beleegyezően bólintottak. - Nagyszerű, akkor én most megyek lezuhanyozok, utána eszek és végre sétálnék egyet ha lehet.
• Az első kettő még oké, de a harmadik nem. Pihenned kell. - mondta ellentmondást nem tűrően Nikki.
• Jaj ne már csajok. Rob majd elkísér. - néztem az említettre félve, de mosolyogva bólintott, hogy benne van.
• Nos, ha így állunk, akkor oké. - egyeztek bele. - De ha valami baja lesz, akkor neked véged. - fenyegette meg Bella egy nagy vigyorral az arcán.
• Becsszó, hogy vigyázok rá. - reagált erre.

Ezután a többiek mentek órákra, Rob átöltözni én pedig beszabadultam a fürdőbe. Olyan jó érzés volt, mikor a forró víz végig szántotta minden porcikámat. Teljesen ellazultam és csak nagy nehézségek árán sikerült kikecmeregnem a zuhany alól. A hajam gyorsan megszárítottam és egy szoros copfba kötöttem. Mivel jó idő volt felvettem egy fehér csőnadrágot, egy piros fehér csíkos pólóval és szintén piros sport cipővel. Kiegészítőként a kedvenc piros karórámat halásztam elő a táskából, egy ezüst fülbevalóval és karkötővel. Majd az egyik kézitáskámba bepakolva, kezembe vettem a napszemüvegem és elindultam a hallba, ahol Robbal találkozok.

Kris városnéző ruhája :D

Útközben találkoztam pár, a folyosón lézengő, táborozóval, akik amint megláttak elárasztottak a gratulációikkal. Be kell vallanom, hogy nagyon jól esett főleg mikor az egyik tanár is odalépett mellém. Végül negyed óra késéssel sikerült lejutnom a hallba, ahol Rob már türelmetlenkedve ácsorgott és az óráját nézegette.

• Ne haragudj, hogy késtem. - szólaltam meg a háta mögött, mire ijedten fordult meg.
• Kris, megijesztettél. Már azt hittem valami bajod lett. - mondta aggódással a hangjában.
• Sajnálom, csak páran feltartottak útközben. - feleltem bocsánatkérően.
• Semmi gond. Most már mehetünk? - kérdezte.
• Persze. - azzal elindultunk, hogy bejárjuk a nagy Rómát.

Ellátogattunk a Colosseumhoz és kívántunk a Trevi - kútnál. Megnéztük még a Pantheont is. Csináltunk rengeteg képet és sokat nevettünk is. Még néhány butikba is sikerült beráncigálnom és vettem egy két ajándékot anyáéknak. Annyira jól éreztem magam, végre Robbal lehettem egy kicsit kettesben. Fura így visszagondolni, hogy kezdődött a kapcsolatunk és mostanra hol tartunk. Megfogadtam, hogy több pasit nem engedek közel magamhoz, erre tessék. Eljövök ebbe a táborba és már az első pillanattól kezdve elkezdek vonzódni egy olyan férfihoz, akivel még csak először találkoztam. De mikor belenéztem a szemébe teljesen elvesztem a tekintetében. Abban a pillanatban éreztem, hogy távol kell magam tartani tőle. Ahhoz képest barátok lettünk. De vajon miért érzem magam olyan furcsán a közelében? Fogalmam sincs, de kiderítem.

• Hova szeretnél még menni? - érdeklődött tőlem, kiszakítva gondolataim közül, miközben beültünk egy bárba inni valamit.
• Kicsit elfáradtam szóval inkább visszamennék a hotelba ha nem baj. - néztem rá bocsánatkérően.
• Dehogy baj. Elvégre én vagyok megbízva azzal, hogy pihenj. - mosolygott rám.
• Igaz. - válaszoltam és miután elfogyasztottuk a rendelt koktélokat elindultunk visszafele.
• Még nem is meséltél, milyen volt a verseny? - érdeklődött útközben.
• Mesés, fantasztikus, csodálatos. Nem tudom kifejezni egy szóban. Annyira hihetetlen, hogy megnyertem egy Tánc Világbajnokságot.
• Az tény, hogy remek volt az előadásod. - dicsérte meg. - De nem kellett volna ennyire kimerítened magad. - rázta rosszallóan a fejét.
• Tudom, de muszáj volt kihoznom magamból a maximumot. - hajtottam le a fejem.
• Hé! Nem bántásból mondtam csak mindannyian aggódtunk érted. - suttogta miközben az állam alá nyúlt és felemelte a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. Szinte elvesztem azokban a szürke, csillogó szemekben. Minden gondolat kiszállt a fejemből. Csak arra tudtam gondolni, hogy mi lenne ha megcsókolnám? Sajnos az ő szeméből semmit nem tudtam kiolvasni habár furcsán megvillant egy pillanatra a tekintete. Álltunk egymással szemben, kizártuk a külvilágot. Majd egyszer csak az arca elkezdett közeledni felém és pillanatokon belül ajkaink meg-meg remegve összeértek. Lágyan becézgettük egymást majd nyelve táncba hívta az enyémet. El sem hiszem, hogy ez megtörténik. Szenvedélyesen téptük egymás ajkát tudomást sem véve a környezetünkről. Ennek a meghitt pillanatnak a levegőhiány vetett véget.
• Annyira sajnálom. Nem tudom mi ütött belém. - mondta nekem miután eltávolodott tőlem. Nekem se kellett több. Eldöntöttem, hogy ezentúl csak sodródom az árral.
• Csss... - tettem a szájára az ujjam. - Én is akartam nem csak te. Sőt nem csak akartam, de vágytam is rá. Már régóta. - vallottam be mire kikerekedett szemekkel nézett rám. - Megtörtént és nem akarom elfelejteni mielőtt arra kérnél. - láttam rajta, hogy megdöbben majd halvány mosoly kúszik az arcára és közel hajolva egy apró puszit nyom a számra.
• Én se akarom elfelejteni. - mondta majd a derekamat átölelve folytattuk az utunkat a szállodába. Egy kívülálló valószínűleg azt hihette, hogy egy pár vagyunk, de az az igazság, hogy én magam se tudtam mit higgyek. Gyorsan elűztem ezeket a gondolatokat a fejemből és csak a pillanatra akartam koncentrálni. Hamar visszaértünk a hotelba, de továbbra is egymást ölelve sétáltunk fel a lányokkal közös szobámba. Belépve azonban meglepetésünkre a srácok is ott voltak és épp valami Kellan-féle viccen nevethettek, de mikor meglátták összeölelkező párosunkat elhallgattak és csak bambán néztek ránk. Nekünk se kellett több és kitört belőlünk a nevetés.
• Hát veletek meg mi történt? - találta meg a hangját először Tom.
• Semmi. - mondtuk egyszerre egymásra nézve majd nevetve leültünk a többiek mellé.
• Rob te ne ülj le, mert megyünk. - fogta meg az említett karját Jack.
• Mégis hova?
• Majd elmondjuk. - mondta neki Kellan, de mielőtt még kiráncigálták volna egy puszit nyomot a számra ami még nagyobb meglepetést okozott a többieknek.
• Ti együtt vagytok? - estek nekem a lányok amint becsukódott az ajtó.
• Héj, nyugi. Igazából még én se tudom, hogy mi a helyzet. - sóhajtottam fel, majd részletesen beszámoltam nekik a mai napról.
• Ez nem semmi. - nyögte Bella a történet végén.
• Hát igen. - helyeselt Ashley és Nikki. - Tuti, hogy beléd zúgott. - állapította meg hozzáértően Ashley.
• Jaj, ugyan már. Kizárt. Csak mindketten ki akarjuk élvezni még ezt az egy hónapot. - próbáltam nem csak nekik, de magamnak is bemagyarázni.
• Ahogy érzed. De most irány készülődni. - húzott fel az ágyról Nikki.
• Mégis hova készülünk? - érdeklődtem.
• Meglepetés. - kiáltottak rám mind a hárman és betereltek a fürdőbe.

Így a nap folyamán immár másodjára álltam be a zuhany alá, de sajnos nem tudtam szabadjára engedni a gondolataim, mert Ashley két perc után bekiabált, hogy most már menjek ki, mert nincs sok időnk. Ezután kezdődött csak az igazi szenvedés. Ashley a hajammal kezdett el bajlódni míg Nikki a sminkemmel. Bella addig kidobálta a szekrényemből a ruhákat, hogy összeállítson nekem egy szettet. Bő 2 óra szenvedés után állítottak csak tükör elé. A hajamat teljesen behullámosították, enyhe sminket készítettek nekem ami még így is természetes hatást keltett. A ruha pedig amit rám adtak egy krém színű félvállas ruha, aminek a derekán ezüst minta tekeredett körbe. A kezembe nyomtak egy hozzá passzoló magassarkú szandált, karkötőt, fülbevalót és gyűrűt is. Meg kell hagyni nem végeztek rossz munkát.

Kris party ruhája :D

Bella is egy hasonló színű ruhát viselt csak pánt nélkülit és amíg az övé lenge volt addig az enyém feszült és szandál helyett egy sima magassarkút vett fel. Ashley egy korall színű fodros kis koktélruhát választott fekete cipővel, míg Nikki egy bézs színűt hozzá passzoló cipővel.

Bella ruhája :)

Ashley ruhája :)

Nikki ruhája :)

Mikor kész lettünk elindultunk a hotel egyik szárnyába, ahol még nem jártam. Én legalábbis. Csak hogy ők elég otthonosan mozogtak, tudták hova kell menni. Sajnos egész idő alatt egy szót nem tudtam kihúzni belőlük arra vonatkozóan, hogy hova igyekszünk. Egyszer csak azt vettem észre, hogy megállunk egy hatalmas ajtó előtt.

• Itt vagyunk? - kérdeztem izgatottan.
• Igen. - válaszoltak és benyitottunk. Először sötétség fogadott minket, majd hirtelen felkapcsolódtak a lámpák és mindenki egyszerre kiáltotta el magát.
• GRATULÁLUNK!!!! - a teremben ott volt az egész tábor még a tanárok is. A srácok ott álltak középen és mosollyal az arcukon közeledtek felém egy hatalmas tortát tolva és egy virágcsokrot tartva. Mindannyian gratuláltak megint és adtak egy-egy puszit. Velük ellentétben Rob nem zavartatta magát és a többiek meg a tanárok szeme láttára egy szenvedélyes csókban részesített. Nem tartott sokáig, de annál jobb volt.
• Hihetetlenek vagytok. - mondtam nekik miután már sikerült egy asztalhoz leülnünk. - Ezt mind ma szerveztétek? - kérdeztem.
• Igazság szerint már tegnap estére kész volt, de mivel elég rosszul voltál és végig aludtad a fél délutánt és éjszakát így mára toltuk át. Sőt még a tanároktól egy napot kikönyörögtünk hogy had pihenhessük ki holnap a buli fáradalmait. - világosított fel Nikki.
• Szuperek vagytok.
• Tudjuk. - reagált Rob mindenki helyett és egy puszit adott az arcomra. - Táncolunk? - kérdezte tőlem majd felállt és a kezét nyújtotta. Nekem se kellett több és azonnal elfogadtam a felkérését.

Ezúttal csak egy sima, egyszerű, összebújós tánc volt. Mégis szinte szárnyaltam a boldogságtól. Érdekelt ugyan, hogy mi van akkor most közöttünk, de nem akartam ezt a pillanatot elrontani. Csak átadtam magam a zenének és szorosa Robhoz bújva beszívtam mámorító illatát. Ekkor még nem sejtettem, hogy ezek a boldog, meghitt pillanatok hamar elszállnak és nem lesz ilyen tökéletes minden.

Tudom-tudom rövid lett, de remélem kapok néhány komit :D