Táncra kelt szenvedély: 6.fejezet

Sziasztok!

Kicsit megkésve, de meg is hoztam a következő fejezetet. Szerintem nem lett a legjobb és rövid is lett, de azért remélem tetszeni fog nektek. Köszönöm az előző fejezetekhez érkezett pipákat és köszönöm a komikat Orsynak, Nócinak, Vanetty12-nek, Zsófinak, Nikolnak, Reninek és Lucikának :D a komikra még nem volt időm válaszolni, de igyekszem azzal is :) Nem is húzom tovább az időt!

Jó olvasást!

Puszi: Wiky

/Robert szemszög/

"A tánc az, amivel nem lehet betelni, amiből sohase lehet elég,

ugyanegy forma százféle alakítása, ugyanegy téma sokszoros variációja..."

Másnap reggel verőfényes napsütésre ébredtem. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, majd fokozatosan jutott eszembe a tegnap este. Oldalra fordítottam a fejem csak, hogy meggyőződjem arról nem álmodok. És tényleg ott feküdte mellettem szorosan az oldalamhoz bújva. Rég nem érzett izgalom és bizsergés kerített hatalmába, de igyekeztem elűzni. Nem szabad ilyeneket éreznem. - hessegettem el ezeket a gondolatokat és megpróbáltam óvatosan felkelni, hogy Krist ne ébresszem fel. Sikertelenül. Ahogy megmozdítottam a kezem azonnal elkezdett ébredezni majd rám emelte csokoládé barna szemeit, amibe egy kis zavar vegyült mivel rájött, hogy szorosa hozzám bújva aludt. Hogy elűzzem zavarát rámosolyogtam és megszólaltam.

• Jó reggelt!
• Neked is. - mondta halkan és kicsit távolabb húzódott ami után kisebb fajta hiányérzetem támadt. A kínos csendet ő törte meg.
• Azt hiszem megyek megkeresem a lányokat és átöltözöm. - motyogta és felállt az ágyról. - Majd visszahozom a ruháidat. - mondta nekem.
• Rendben, nem olyan sürgős.
• Oké. Köszönöm, hogy tegnap mellettem voltál és kiálltál mellettem.
• Máskor is megtenném. - válaszoltam mélyen a szemébe nézve csak, hogy tudja komolyan gondolom. A válasza csak egy mosoly volt és kilépett az ajtón. Ahogy becsukódott mögötte végig dőltem az ágyon és már gondolataimba merültem volna, mikor újra kivágódott az ajtó és a srácok léptek be rajta.
• Na mi a szitu? - ugrott mellém Kellan és csillogó szemekkel nézett rám. - Minden részletet tudni akarunk.
• Miről?
• Jaj, ugyan már ne játszd az értetlent. Itt aludt veled Kris. Ne mond, hogy nem történt semmi. - kezdte Tom is.
• Pedig tényleg nem. Csak kicsit kiborult az Alice-el való veszekedés után és felkísértem a szobájukba, de nem volt nála kulcs így idehoztam és csak egy ágyban aludtunk. Semmi több nem volt. - magyaráztam.
• A fenébe. - sóhajtottak mind a hárman csalódottan.
• És ti merre voltatok? Csak mert nekem nem úgy tűnik, mintha itt aludtatok volna a szobába. - kérdezgettem most én őket.
• A lányok szobájába a földön. - fintorgott Jack. - A srácok mondták, hogy ne zavarjunk titeket.
• Nem zavartatok volna.
• Most már tudjuk. És akkor most már elástátok a csatabárdot? - kérdezte Tom.
• Igen. - vigyorodtam el.
• Na végre! Akkor ezentúl szervezhetünk közös programot a lányokkal? - kérdezte Kellan és kajánul elvigyorodott.
• Igen, de azért tanulni is kellene majd néha. - figyelmeztettem őket, mivel már jövő héttől órák lesznek.
• Jaj, ne rontsd el ezt a csodaszép napot.
• Oké, nem fogom, de most már menjünk reggelizni, mert éhen halok. - mondta nekik és egy gyors zuhany és átöltözés után már indultunk is.

A napok villámsebességgel haladtak és már azon kaptuk magunkat, hogy az első hónap el is telt. Nagyon élveztük a srácokkal a tanulást főleg mivel ott voltak a lányok is és elszórakoztattuk egymást. Krissel szerencsére most már teljesen rendeződött a viszonyunk és egész jól megértettük egymást. Főleg mivel a báli táncunk óta a tanárok a társas tánc órákon összeraktak minket. Imádtam vele táncolni és szerintem ő is ugyanígy volt vele. Sok közös programot szerveztünk, de mellette persze rendesen tanultunk is.

Azonban néha észre vettük a srácokkal, hogy Krisék titkolnak valamit, mert sokszor Kris órákra eltűnt főleg a szabadidejében és olyankor a lányok mindig kitaláltak valami ürügyet. Néha azonban ez eléggé átlátszó volt. Próbáltuk kideríteni, hogy mit titkolhatnak, de sajnos nem ment. És ez így ment egy teljes hónapja. Persze próbáltuk ezt figyelmen kívül hagyni néha, de az utóbbi pár napban már nem tudtuk és nyíltan rákérdeztünk a dolgokra. Persze ők tagadták, hogy lenne valami titkuk. Viszont még azt is megfigyeltük, hogy Kris eléggé kimerült volt mostanában és sokszor a vacsoránál alig állt a lábán, amiért a lányok kicsit aggódva figyelték.

Egyik ilyen reggel mit sem sejtve indultam el reggelizni, mikor a hallba megláttam Krist ahogy a reggeli futásból jött vissza. Na végre elkapom. Majd ezzel a gondolattal siettem felé mielőtt kikerül.

• Szia Kristen! - köszöntem neki mire felém kapta a fejét. Kicsit megdöbbentett amit láttam. Olyan fehér volt mint a fal és az arca is beesett volt. Mi történhetett, hogy így néz ki?
• Ó, Szia Rob! - köszönt vissza gyenge, halk hangon. Nem is ismertem rá.
• Kris minden oké? Elég rosszul nézel ki.
• Persze, minden a legnagyobb rendben. - felelte, de nem győzött meg. - Viszont most megyek letusolok. - mondta azzal mielőtt megszólalhattam volna lelépett.

Sokáig gondolkodtam még ezen, de utána a srácok elterelték a figyelmem. És ez így ment még három napig. Akárhányszor láttam, majd összeesett a fáradtságtól. Egyik nap viszont mintha a föld nyelte volna el. Végre elhatároztam, hogy beszélek vele arról, hogy mit titkol és miért olyan kimerült erre nem találtam sehol. De még a lányokat se. Épp a vacsorára igyekeztem, mikor megpillantottam Nikkit és Ashleyt. Utunk azonnal hozzájuk vezetett.

• Sziasztok! - köszöntünk mire viszonozták. - Kris és Bella merre van? - kérdeztem.
• Majd mindjárt megtudjátok. - válaszolt titokzatosan Ashley és az igazgató felé fordult aki épp szólásra emelkedett.
• Üdvözlök mindenkit! Fontos bejelentésem van számotokra. Biztos sokaknak feltűnt, hogy az egyik táncterem már lassan egy hónapja zárva volt. Gondolom az is feltűnt, hogy két társatok hiányzik a vacsoráról. Ennek igazán egyszerű oka van. Miss Stewart bejutott az világbajnokság tánc verseny döntőjébe és egész végig ott gyakorolt. - mondta ki, ami teljesen ledöbbentett. Verseny? Méghozzá világbajnokság? Ezt miért nem mondta? -gondolkodtam magamban, majd ismét az igazgatóra figyeltem. - Mint láthatjátok ide helyeztünk egy kivetítőt amin pár perc múlva nézhetitek a versenyt. - fejezte be végül és helyet foglalt, mi pedig döbbenten néztünk az immár vigyorgó Nikkire és Ashleyre.
• Miért nem mondtátok? - kérdezett rá Tom.
• Mert Kris azt akarta, hogy senki ne tudjon róla. - felelte Nikki. - Nem akarta, hogy a verseny napjáig kitudódjon.
• Akkor gondolom Bella azért nincs itt mert elkísérte Krist. Mikor mentek el? - faggatóztam tovább.
• Tegnap este miután mindenki visszavonult a szobájába. - elégítette ki a kíváncsiságom Ashley.
• Akkor ezért volt olyan kimerült már pár hete. - állapította meg Kellan.
• Igen, rengeteget edzett. Hiába mondtuk neki, hogy lazítson egy kicsit, mert nagyszerű lesz így is, de nem hallgatott ránk. Sőt egyik este még el is ájult pár másodpercre. - mondta aggodalmasan Nikki.
• Tiszta idióta. - szidtam aggódva. Aggasztott, hogy vajon mi lehet vele. Majd ebben a pillanatba elindult az élő adás. Fél füllel hallottam, hogy a szervezők mondanak egy rövid beszédet majd kezdetét vették a produkciók. Azokra már kevésbé figyeltem. Egyedül Kris produkciójára voltam kíváncsi. Végül elérkezett az a pillanat mikor bemondták a nevét.
• És most következik Kristen Stewart. - erre felkaptam a fejem és feszülten figyeltem a képernyőt. Egy egyszerű szürke halásznadrágba, egy lila pólóba és ugyanolyan színű magas szárú tornacipőbe sétált fel a színpadra.

Kris fellépő ruhája

Beállt egy kezdő pozícióba, majd ahogy a zene elindult azonnal kezdte ő is a koreográfiáját. Olyan könnyedén és magabiztosan mozgott, mintha oda született volna. Sugárzott róla a tánc iránti szenvedély. Az előadás nem tartott tovább két percnél, de mégis elragadottan figyeltem. Ahogy vége lett megállt és büszkén meghajolt, mintha azt sugározná, hogy igen megcsináltam a saját erőmből. Utána még két lány volt majd behirdettek egy 10 perces szünetet amíg meghozzák a végleges döntést.

• Na milyen volt? - fordult felénk Ash izgatottan.
• Fantasztikus. - fejezte ki magát Jack mire helyeslően bólogattunk.
• Mikor fognak haza jönni? - kérdeztem.
• Holnap estére érkeznek meg. - válaszolt Nikki.
• Mi lenne ha szerveznénk egy kisebb bulit neki? Ha nem is nyeri meg, de mégis nagy dolog, hogy részt vett egy ilyen kaliberű versenyen. - javasolta Tom.
• Nem is rossz ötlet. - helyeseltük.
• Na akkor majd én beszélek az igazgatóval. - ajánlkozott Ashley. Majd ebben a pillanatban a műsorvezető lépett a színpadra, hogy bejelentse a győztest. Nálunk a teremben is síri csönd lett.
• Először is a rendezők nevében is megköszönöm a versenyzők illetve a nézők, kísérők megjelenését. Idén rengeteg újfajta versenyzőt láthattunk más és más, jobb és jobb produkciókkal. Örömömre szolgál, hogy bejelenthetem önöknek a Hip-hop Táncvilágbajnokság idei győztesét Miss Kristen Stewartot. - mondta ki a győztes nevét mire az étkezőbe szinte mindenki kiáltva ugrott fel. Eközben láttuk, hogy Kris boldogan felsétál az emelvényre, hogy átvegye a díját és fogadja a gratulációkat.
• El sem hiszem, hogy nyert. - sikongatott Ashley boldogan. - Na megyek is beszélek az igazgatóval és elkezdhetjük szervezni a meglepetés bulit. - mondta és elrohant. Boldog, izgatott mosollyal néztünk utána. Ennél jobban már nem is alakulhatott volna számára ez a tábor. - állapítottam meg magamban és élvezettel néztem a többi tábor lakó vigyorát. Ezek szerit nem csak mi örülünk a győzelmének. Ezekkel a gondolatokkal indultunk el Ashley után mit sem sejtve, hogy a buli nem épp úgy fog alakulni, ahogy mi szeretnénk.

/Kristen szemszög/

"A tánc a lélek érzéseit a test mozdulataival fejezi ki és méltó arra,

hogy a zenéhez és a költészethez hasonló szerepet töltsön be."

Veletek történt már olyan, hogy végtelenül boldognak éreztétek magatokat? Én jelen pillanatban olyan boldogságot éreztem amilyet eddig még soha. Istenem alig hiszem el, hogy megnyertem egy Táncvilágbajnokságot. Ahogy kimondták a nevem alig akartam elhinni. Úgy kellett Bellának feltaszigálnia az emelvényre. Örökké hálás leszek neki, hogy elkísért. Az eredmény hirdetés utáni pár óra mintha teljesen összefojt volna. Sorra készítették velem az interjúkat és fotókat. Mire elértünk Bellával a szállodai szobánkba teljesen ki voltam merülve. Most éreztem igazán, hogy a lányoknak igazuk volt. Tényleg túlhajtottam magam. Éreztem, hogy szédülök így gyorsan lehuppantam az ágyra.

• Jól vagy Kris? - kérdezte Bella aggódva, mert látta, hogy elszédültem.
• Azt hiszem. - feleltem bizonytalanul. Azonban a további faggatózást megelőzte a telefonom csörgése. - Halló! - szóltam bele.
• Kris! Szia! - hallottam meg bátyám hangját.
• Cam, de jó hallani a hangod.
• Neked is húgi. Csak gratulálni akartunk neked. Anyáék sajnálják, hogy nem lehettek ott, de végig néztük az egészet. Üzenik, hogy nagyon büszkék rád. - mondta.
• Jaj, annyira hiányoztok. - reagáltam az előbbi kisebb monológjára.
• Te is nekünk. Na de biztos elfáradtál. Hagyunk pihenni. Ha visszaértél a táborba csörögj rám vagy anyáékra. Puszilunk. Szia!
• Oké, csörgök. Puszi nektek. Sziasztok! - köszöntem el és kinyomtam a telefont.
• A szüleid? - kérdezte Bella ahogy visszaért a fürdőből.
• Igen és Cameron. - mosolyogtam rá és bedőltem az ágyba.
• Délelőtt 11-kor fog indulni a gépünk. Addig tudsz pihenni. - figyelmeztetett mosolyogva majd ő is bebújt a takaró alá. - Jó éjt Kris!
• Neked is. - motyogtam félálomban majd teljesen átadtam magam az álomtalan álomnak.

Másnap reggel az eső kopogására ébredtem. Ránéztem az órára ami 10-et mutatott. Őrült iramban pattantam ki az ágyból és kezdtem el Bellát ébresztgetni.

• Bella ébredj. Elaludtunk. - kiáltottam el magam és berohantam a fürdőbe. Még hallottam, hogy Bella ijedtébe leesik az ágyról majd gyorsan beálltam a zuhany alá. Jó lett volna még kicsit áztatni magam, de sietnünk kellett. Mire végeztem Bella már ott állt felöltözve kezébe a bőröndjeinkkel a ruhám pedig kikészítve várt az ágyon.
• Siess, öltözz. Addig a fürdőből is kihozom a cuccainkat. - mondta és már szaladt is.

Egy farmert készített ki nekem egy barna garbóval és egy barna bokacsizmával amihez adott egy pár fülbevalót, egy karkötőt és egy napszemüveget.

Kris ruhája

Mire felöltöztem már ő is végzett mindennel sőt már taxit is hívott ami mire leértünk a bejárathoz már ott is várt minket. Szerencsére még időben kiértünk a reptérre és már azonnal szállhattunk is fel rá. A repülő út túl hosszú volt, de egy percet sem tudtam aludni nem úgy mint Bella, aki a fele utat végig aludta. Annyira kimerültnek éreztem magam, de még se tudtam pihenni. Robra gondoltam, aki vajon megharagudott-e rám, hogy az eltelt pár hétben nem foglalkoztam vele. De miért érdekel ez engem annyira? Hiszen csak barátok vagyunk, de mégis érdekel a véleménye. Miért van ez? - tettem fel magamban a kérdést, de válasz nem érkezett. A repülőgép este hétkor megkezdte a leszállást és már alig vártam, hogy végre földet érjünk. Utálok ilyen sokáig repülni. Ahogy leszálltunk és átvettük a csomagokat megpillantottuk Ashley és Tomot akik jöttek elénk. Kicsit csalódott voltam, hogy Rob nem jött, de próbáltam elhessegetni ezt az érzést.

• Sziasztok! - ugrott a nyakunkba Ashley.
• Szia. - viszonoztuk nevetve majd Tomot is üdvözöltük. Habár mintha Bellával egy kicsit tovább ölelték volna egymást. Ezen jót mosolyogtam magamban.
• Na gyerünk. Béreltünk egy kocsit így nem kell taxit fognunk. - világosított fel minket Tom.

Ahogy azonban kiértünk a friss levegőre hirtelen elkezdtem szédülni.

• Kris minden rendben? - kérdezte Bella és Ashley, mert észrevették, hogy valami nem oké.
• Azt hiszem. - válaszoltam, majd éreztem, hogy elnehezülnek a szempilláim és alig állok a lábamon. Majd egyszer csak teljesen elsötétült a világ. Még annyit érzékeltem, hogy mellettem Tom elengedi a táskákat és megtart, majd magával ragadott a teljes sötétség.