13. fejezet

Sziasztok! Megérkezett a következő fejezet. Reméljük elnyeri a tetszéseteket. Sajnáljuk, hogy nem tegnap volt a frissítés, de Wiky 18. születésnapját ünnepeltük :D Megajándékozhatnátok pár komival, meg amúgy is jól jönne egy-két biztató hozzászólás! :D Köszönjük az előzőhöz érkezett kommenteket és pipákat :D nagyon örültünk nekik. A fejezetről meg csak annyit, hogy fordulópont következik be a szereplők életében.

A fejezet még nincs kijavítva, így az esetleges hibákért elnézést, de este a javított is felkerül.

Jó olvasást! Puszi: Netty & Wiky

Robert

„A csók a természet bájos kis trükkje arra az esetre, mikor a szavak feleslegessé válnak.”

Az este Jacksonék távozása után, ugyan úgy remek hangulatban telt. Sokan táncoltak, mulattak, míg mások önfeledten beszélgettek az asztaloknál, vagy a kivilágított kertben. Nekem volt még egy kis ajándékom, ami átadásra várt és úgy érzem itt a remek alkalom. Kristen anyáékkal beszélgetett, amikor odamentem én is hozzájuk.

-         Kris beszélhetnénk?- szólítottam meg. Eléggé meglepődött, de beleegyezően bólintott.

Kimentünk a kertbe, ahol szerencsére kellemes idő volt. Ennek ellenére nem akartam, hogy Kristen megfázzon, így az zakómat a vállára terítettem. Hálásan megköszönte a figyelmességemet. Nem voltak kint sokan, aminek most kifejezetten örültem.

-         Miről szeretnél beszélni?- érdeklődött.

-         Tegnap volt ugye a legénybúcsú, és mint tudod vettünk egy-két ajándékot Jacknek. Miközben nézelődtünk megláttam valamit. - mondtam, miközben a zsebemből elővettem a kis ajándékdobozt. A szemében meglepődést láttam és kérdőn nézett rám, mire én folytattam. - Azonnal te jutottál az eszembe erről. Remélem még mindig a kedvenc virágod az orchidea. – mondtam mire szégyenlős mosollyal az arcán bólintott.

-         Rob! Ez egyszerűen meseszép, csodálatos. Nem találok szavakat. – ámuldozott, ahogy kinyitotta a dobozt - De mire kaptam?- kérdezte meghatottan.

-         Nincs neki különösebb oka, csupán amint megláttam rád gondoltam és szerettem volna adni neked valamit. Remélem tetszik és... – Haboztam. Nem tudom, hogy csak én képzelek-e többet a dolgok mögé, és nem is akar többet, de azért mégis jobb, ha tudja, hogy nem várok el semmit az ajándék miatt. Ha tévedek, akkor legfeljebb leégetem magam.– és nyugalom, ez csak egy kedves kis gesztus volt, nem várok el érte semmit.

Láttam rajta, hogy értelmezi az elhangzottakat, de az arcáról semmilyen reakciót nem tudtam leolvasni. Hát nem könnyíti meg a dolgom az biztos. Nézte a nyakláncot néhány pillanatig, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt, amíg vártam arra, hogy mit mondd.

-         Felteszed? – Kérdezte és a szemembe nézett.  Arcára bájos mosoly kúszott, amit bíztató jelnek vehetek…legalábbis remélem.

-         Persze. - majd mögé léptem és ő félrehúzta hosszú haját, hogy könnyedén felrakhassam a nyakláncot. Nem siettem el, ki akartam élvezni a pillanatot, de azért bízom benne, hogy ő nem vette észre az időhúzásomat. Éreztem, hogy az érintésemtől megborzongott. Alig tudtam elrejteni a vigyoromat ugyanis piszkosul örültem, hogy ilyen reakciót váltottam ki belőle. Gondolom ő is tisztában van vele, hogy az előbbi reakcióját én is észrevettem, mert szégyenlősen kissé lehajtotta a fejét.

-         Köszönöm! - fordult felém és adott egy puszit az arcomra vészesen közel a számhoz. Na tessék! Sakk matt! Szerintem pontosan tudja, hogy mivel tud visszavágni és meg is tette. Arcán a bájost a csibészes mosoly váltotta fel. Most rajta volt a sor, hogy kiélvezze a reakciómat. Ugyan nem láttam magam kívülről, de el tudom képzelni milyen arcot vághattam.

Még egy ideig kint maradtunk és beszélgettünk.

-       Nagyon kedves volt tőled az ajándék, amit Jacksonéknak adtál. - mondta.

-       Az egyik legjobb barátom. - válaszoltam.

-       Tudom. - mosolygott rám – De akkor is nagylelkű ajándék volt.

-       Másrészről ő az első, aki megházasodott közülünk, hagy használják ki.

-       Őszinte leszek veled, ez meglepett. Mármint valahogy mindig úgy gondoltam, hogy majd te leszel az első, aki megházasodik. Mármint persze nem csak az elhatározáson múlik, de te mikorra tervezel megállapodni, vagy egyáltalán vannak ilyen terveid a közeljövőben?- érdeklődött, mire a levegő is a tüdőmben akadt.

-       Hát egyenlőre még az igazit kell megtalálnom. Persze vannak ilyen terveim, de az élet eddig nem úgy hozta. A lényeg, hogy most úgy néz ki, az még messze van. - zártam le ennyivel a témát.

Lassan visszamentünk a többiekhez, mivel egyre jobban kezdett lehűlni a levegő.

-       Jujj ez a kedvenc számom. - kiáltott fel mikor bekapcsolták a következő zenét.

-       Még mindig szereted?- kérdeztem döbbenten, hiszen már kis kora óta imádta.

-       Persze! - nevetett rám - Ezt nem lehet megunni. Gyere táncoljunk. - fogta meg a kezem és jól eső borzongás futott végig rajtam. Elkezdett a táncparkettre húzni.

-       Még mindig nem vagyok a táncparkett ördöge. - próbáltam kimenteni magam.

-       Nem izgat. Nem táncversenyen vagyunk. - zárta le a vitát és elkezdtünk táncolni a zene lágy ütemére.

Szorosan magamhoz öleltem és számomra abban a pillanatban nem létezett már csak ő. Elvesztem a szemeiben, melyben annyi életkedv és boldogság csillogott, mint az itt léte alatt eddig még soha. Mintha egy álomba csöppentem volna, amelyből nem akarok felébredni. Hirtelen nagy csend lett mire körbe néztünk. A zene véget ért, de én még mindig nem akartam elengedni. Mégis kénytelen voltam megtenni, de ekkor körbenéztem, de megbántam. Anyák minket bámultak az asztaltól. A szüleim és a nővéreim huncut mosollyal néztek míg Kellan arcán is a szokásos perverz vigyor virított. Zavartan léptünk távolabb egymástól. Ő is észrevette, hogy picit sokan néznek minket, így inkább visszament Ashley-hez beszélgetni. Én egy nagy levegő után rászántam magam és odamentem anyáékhoz. Na most mit kapok.

-       Jaj kisfiam olyan szépek vagytok együtt. - jegyezte meg anya mindent tudó mosollyal.

-       Ne képzeljetek többet a dolgok mögé! Csak barátok vagyunk. – próbáltam terelni.

-       Még…- szót bele Lizzy is mosolyogva.

-       Nem unjátok még? - kérdeztem, miközben nekem is mosoly bukkant fel az arcomon.

-       Nem! - válaszolták szinkronban.

-       Inkább a ti szerelmi életetekkel lennétek elfoglalva! – mondtam a nővéreimnek.

-       Mi intézzük azt, de nálatok látszik, hogy segítség kell!

-       Szerintetek.

-       Pontosan! Jobb ha belenyugszol, hogy most egy darabig ti lesztek a fő téma. – Erre magamtól is rájöttem…sajnos.

-       Na jó, elég volt. Azt hiszem megyek és iszok valamit. - ezzel ott hagytam őket.

-       Na történt már valami?- lépett mellém Kellan a bárpultnál.

-       Nem értem mire gondolsz.

-       Aha, persze. - mondta kaján mosollyal - Krisre és rád céloztam. Csak úgy szikrázik a levegő köztetek. És ahogy tánc közbe egymáshoz simultatok és bámultátok egymást az nem volt semmi.

-       Túl sokat képzeltek a dolgok mögé. - válaszoltam. - Amúgy nem történt nem történik és nem is fog történni semmi köztünk. Csak barátok vagyunk. - Sajnos, de ezt már nem mondtam ki hangosan.

-       Kiről is van szó?- jött oda Tom, aki meghallotta az utolsó mondatom.

-       Szerinted?- kérdezte Kellan.

-       Ó, csak nem Rob barátunkról és egy csodaszép modellről van szó, akit történetesen Kristennek hívnak?

-       De bizony. Sajnos nem akarja beismerni, hogy vonzódik hozzá, sőt szerintem lassan eltalálja Ámor nyila is ha így halad. - mondta Kellan.

-       Titeket nem zavar, hogy itt állok mellettetek?- érdeklődtem.

-       Nem. - hát ez egyértelmű válasz volt.

-       Akkor nem is zavarok tovább. Beszéljetek rólam nyugodtan a hátam mögött. - mondtam, ezzel lezárva a témát és visszamentem anyákhoz- Anya lenne kedved táncolni?- kértem fel mivel vele még csak egyszer táncoltam az este folyamán.

-       Persze kisfiam. - Mondta majd a tánctérre sétáltunk és titkon reménykedem, hogy ő legalább nem fog ezzel szekálni. Tévedtem.

-       Szépek voltatok ma este Kristennel. - jegyezte meg.

-       Jaj anya, ne kezd te is.

-       Nem kezdem, csak az észrevételeimet mondom el. - mondta mosolyogva.

-       Aha persze. - mosolyogtam én is rá.

-       De tényleg szép pár lennétek.

-       Anya, mi csak barátok vagyunk. – mondtam el már sokadjára.

-       Tudom, de a barátságot és a szerelmet ugyan úgy, mint a szerelmet és a gyűlöletet csak egy hajszál választja el egymástól. Ráadásul sokak állítása szerint nem létezik igaz barátság férfi és nő között. Az egyikük majd többet kezd el érezni a másik iránt és ez akár végleg tönkre teheti a kapcsolatot, hacsak mindketten nem kezdenek el gyengéd érzelmeket táplálni a másik iránt. Látszik rajtatok, hogy vonzódtok egymáshoz. - na ez remek. Kellan is ezt mondta.

-       Szerintem rosszul vetted észre.

-       Akkor a nővéreid is? Ők is észrevették. És tudod, hogy mennyire szeretjük Kristent. Ráadásul Nina óta nem volt senkid sem. Fiatal vagy még. Élvezd az életet.

-       Oké, de kérlek, hagyjátok ezt abba. Még, hogy nekem mondjátok, az rendben is van, de Kristen ne hozzátok kellemetlen helyzetbe.- zártam le a témát és visszakísértem apához, majd a fiúkhoz mentem.

-       Sziasztok!- köszöntem nekik.

-       Hello újra!- köszönt Kellan - Gyere ülj le, épp Tomot faggattam Ashleyről, de nem hajlandó beszélni róla.

-       Tényleg nem történt semmi fontos. Párszor megcsókoltam, elvittem szórakozni és a buli utáni este lefeküdtünk. - sorolta vigyorogva.

-       Ez neked semmi?- kérdezte meghökkenten Kellan.

-       És ez még nem minden. Tegnap megbeszéltük, hogy megpróbáljuk együtt.

-       Hát ez remek. Gratulálok!- mondtam én is- Remélem hosszú ideig fog tartani.

-       Hát azt én is, de még ne siessük el! Továbbra is minden nehézség fenn áll, amik miatt nem akartunk eddig belevágni. De most nem akarok ezekre koncentrálni.

-       Helyes! Erre koccintani kell. - szólt Kellan és kért három pohár pezsgőt.

-       Igyunk az új párra! - mondtam nevetve és koccintottunk.

-       Remélem hamarosan már csak én leszek facér. - utalgatott rám és Krisre Kellan.

-       Azt én is. Tarthatnánk dupla esküvőt. - mondta Tom, hogy tovább cukkoljon, mire eléggé rémült arcot vágtam – Tudod, a virág kötelez! – utalt arra, hogy Ash kapta el a csokrot.

-       Na jó, akadjatok le erről a témáról. - szóltam rájuk és ezzel lezártnak tekintettem a beszélgetés ezen részét.

Ezután sokat hülyültünk és beszélgettünk az egyetemes éveinkről. Közben sokszor kerestem a tekintetemmel Krist és mikor megláttam észrevettem, hogy ő is néz. Egymásra mosolyogtunk és elfordítottuk a fejünket. Beszélgetésközbe iszogattunk, de a negyedik pohár után már leálltam. Nem akartam lerészegedni.

Az este csak úgy elszaladt. Már eléggé elfáradtunk, így elkezdtünk készülődni az induláshoz. Míg anyáék megköszönték a vendéglátást, addig én odamentem Kristenékhez.

-         Mentek haza? – kérdezte, ahogy látta, hogy már kabátban vagyok.

-         Igen indulunk. Ti még maradtok?

-         Nem szerintem már mi is megyünk. – mondta Ash és Kristen is bólogatott.

-         Kristen jössz velünk? – Kérdte Ash. Tudtam, hogy őt Tom viszi haza.

-         Majd én hazaviszlek. – ajánlottam fel.

-         Azt megköszönném. – felelte.

Elköszöntek ők is, majd jelezve anyáéknak, hogy előbb hazaviszem Kristent elindultunk a szállodába. A kocsi utat csendben tettük meg, de én nem bírtam ki, hogy több alkalommal is ne nézzek rá fél szemmel. Úgy látom valamerre nagyon elkalandozott gondolatban. Ilyenkor megőrjít a kíváncsiság, hogy vajon mi jár az agyában. Nagy sajnálatomra túl hamar odaértünk a szállodához, de én buzgón felajánlottam, hogy felkísérem. Alig tudta elrejteni a mosolyát, de akkor is ki akartam használni még azt a kis időt. Ez az út is túl rövidnek bizonyult és nemsoká már az ajtó előtt altunk.

-         Köszönök mindent! A nyakláncot, a táncot, azt hogy hazakísértél. Mindent. – mondta.

-         Igazán nincs mit!

-         Hát akkor…jó éjt!

-         Jó éjt! Szép álmokat.

Láttam rajta, hogy még mondani akart valamit, de inkább visszaszívta. Becsukta maga mögött az ajtót én meg elindultam a lift felé. De ott megtorpantam. Mit csinálok? Most csak úgy elmegyek? Eluralkodott rajtam egy érzés, amit ha akartam volna se tudtam volna elnyomni. Most vagy soha! – suhant át a gondolat az agyamba. Nem gondolkoztam, a lábaim önkénytelenül vittel. Sebesen haladtam vissza az ajtóhoz.

-         Itt hagytál valamit? – kérdezte Kris döbbenten, ahogy ismét velem találta magát szemben az ajtóban.

-         Igen! Ezt…- Mondtam, majd derekánál fogva finoman magamhoz húztam és ajkaimat az övére nyomtam.

Kezdetben gondolom a döbbenet miatt nem viszonozta, ami teljesen megijesztetett, de ahogy elmúlt ez olyan hevesen kapott ő is ajkaim után, hogy alig tudtam megállni a lábamon. Olyan közel húztam magamhoz, ahogy csak tudtam, ő pedig karjait a nyakam köré csavarta. Nyelvem bebocsájtást kért a szájába, amit ő meg is adott, így a csókunk átcsapott szenvedélyesbe. Elkezdtem hátrálni vele befelé, majd becsuktam magunk mögött az ajtót. Kris gyengéden nekilökött az ajtónak, de ekkor kénytelen voltunk elszakadni egymástól a levegőhiány miatt. Homlokunkat egymásnak döntöttük és szinte kapkodtuk a levegőt. Kris a szemembe nézett, mintha mérlegelné a dolgokat, majd újra hevesen kapott ajkaim után. Ezer örömmel viszonoztam hevességét, majd fenekénél fogva felemeltem, mire ő rögtön csípőm köré tekerte a lábát és én elindultam vele egészen a nappaliig. Ott letettem és milyen szorosan csak tudtam magamhoz öleltem Fél kézzel elkezdetem a ruha cipzárját lehúzni. Ő készségesen hagyja, hogy a ruha lecsússzon róla. Pár másodpercre elszakadtam az ajkaitól és végig néztem rajta. Nem bírtam betelni a látvánnyal. Káprázatosan fest. Majd az ő korábbi hevességéhez hasonlóan, mivel már nem bírtam tovább és ismét magamhoz húztam és szenvedélyesen csókolni kezdtem. A nyelve átcsusszant a számba, amit kitörő örömmel fogadtam. Játékosan összefonódott nyelvünk, miközben ismét felkaptam és a hálószoba felé indultam vele.

-         Előbb…ne…oda… - suttogta a fülembe akadozva.

 Így hirtelen irányt változtattam és a fürdő felé indultam, miközben ő áttért a nyakam csókolgatására. Besétáltam és felültettem az egyik kis szekrényre, de még véletlenül se szakadtam el az ajkaitól. Nem ellenezte az ötletet, és hogy ezt a tudomásomra is hozta, ismét átkulcsolta a derekamat a lábaival. Számat egy pillanatra sem engedte el, és a kezem így indult felfedező útra a testén. Végigsimítottam immár meztelen hátán, majd a csípőjénél átcsúsztattam a hasára a kezem, és onnan indultam felfelé, szinte kínzóan lassan.

Elégedetten felsóhajtott, mikor érezte, hogy kezem a melleit kezdte simogatni. Semmit sem siettem el. Ki akartam élvezni minden pillanatát. A kezemet továbbra is ott tartottam, és most a számmal kezdtem el feltérképezni a testét. Végigcsókoltam az arca vonalát, majd finoman megnyaltam a fülét, mire megremegett. Örültem neki, hogy ilyen reakciót váltottam ki belőle. Ekkor az ő kezei is életre keltek, elkezdte kigombolni a zakómat illetve az ingemet és lecsúsztatta a vállamról. Végig járatta rajtam a tekintetét és most ő kapott mohón a szám után. Nyelveink újra szenvedélyes táncot kezdtek, miközben megszabadított az utolsó ruhadaraboktól is. Immár meztelenül kényeztettük a másikat.  A számmal ezután a melleit kezdtem le kényeztetni. Hallottam, hogy erre a cselekedetemre felnyögött. Beletúrt a hajamba és az arcomat ismét felhúzta magához, egy vérpezsdítő csókra. A csípőmet szorosan az ő csípőjéhez szorítottam. Éreztem, hogy már ő is kezd egyre türelmetlenebb lenni, így én sem tétlenkedtem egy percig sem. Gyorsan megnyitottam a zuhanyzót és Krissel az ölemben beálltam a kellemesen langyos víz alá. Testünk minden porcikáját megmostuk folyamatosan kényeztetve a másikat. Nem siettünk el semmit, kihasználtunk minden pillanatot. Nem is tudom meddig lehettünk a zuhany alatt, de több alkalommal sikerült egymást a csúcsra juttatnunk. Egy szó sem esett köztünk, de nem is volt szükség szavakra. Egy idő után, viszont már szétfeszített minket a vágy, hogy a testünk is egyé olvadhasson, ezért törölköző után kapva kiszálltam vele a zuhanykabinból. Besétáltam vele a szobába és gyengéden az ágyra döntöttem. Egyik kezem elindult lefelé oldalán, míg másik újra birtokba vette melleit.

Egyik karját a nyakam köré fonta, a másikat a lapockámra helyezte, míg lábaival körülölelte derekamat. Szorosan húzta le magához testem, egészen addig, míg az teljesen az övéhez nem feszült. A következő percek egészen összefolytak. Miután kihasználta pillanatnyi figyelmetlenségemet felcserélte a helyzetünket, a csípőmre ült, és hozzádörgölőzött legérzékenyebb pontomhoz. Ajkaim a nyakát kényeztették miközben ujjaim bejárták a teste minden négyzetcentiméterét. Végigcsókolta a mellkasomat mire jóleső borzongás futott végig rajtam. Ajkai és kezei is hamarosan elérték legféltettebb kincsemet, amitől én az számat jóleső morgások hagyták el. Már nem sok választott el a gyönyörtől, amikor már nem bírtam tovább és magam alá fordítottam. Viszonozni akartam neki ismét az előbbieket, de úgy látszik ő már ennél türelmetlenebb volt, így ismét fordított testhelyzetünkön. Kezével végig simított rajtam majd mivel már egyikünk sem bírta tovább, lassan férfiasságomra ereszkedett. Jóleső nyögés szakadt fel mindkettőnkből, amint testünk egyesült. Egy kis ideig egyikünk sem mozdult, csupán kiélveztük az érzést, hogy testünk egyé vált.   Kínzó lassúsággal kezdett el mozogni majd egyre gyorsabb tempóra váltott. A fenekébe markolva segítettem neki, de egy idő után megfordultam és felé kerekedtem ismét. Lábait szorosan csípőm köré fonta, így ösztönzött gyorsabb mozgásra, miközben sikolyaink, sóhajaink töltötték be a szobát. Heves lökésekkel szinte egyszerre jutottunk fel a csúcsra, amit egy forró csókkal pecsételtünk meg. Azonban nekünk ennyi még nem volt elég. Hasra fordítottam és hátulról ismét belé hatoltam továbbra is kényeztetve a melleit. Ismét felnyögött amint megérzett magában, majd egyre erősödő lökéseimmel szándékoztam sokadjára a fellegekbe repíteni mindkettőnket, miközben ajkaim a nyakát szívogatták. 

Néhány heves lökéssel juttattam el a mennyekbe mindkettőnket, és szinte reszketve omlott a karjaimba miután kihúzódtam belőle. Ezután sem szólalt meg egyikünk sem, hanem egymást ölelve átadtuk magunkat a fáradtságnak és mély álomba merültünk nem gondolva a holnapra.

Kristen

Másnap reggel boldog mosollyal az arcomon ébredtem. Kellett pár perc még felfogtam, hogy hol vagyok majd meglepődve vettem észre hogy már 11 óra is elmúlt. Megfordultam az ágyban és Robbal találtam magam szemben. Az agyam egy perc alatt játszotta le nekem újra a tegnap este emlékeit, amitől az arcomra még nagyobb mosoly kúszott. Csak néztem őt és próbáltam az agyamban egy értelmes gondolatot is előhalászni. Annyi dolog cikázott benne, hogy azt elképzelni se tudom. De egy biztos, a tegnap este felejthetetlen volt! Nem tudom meddig legeltethettem rajta a tekintetemet, de olyan édesen aludt. Ajkai enyhén szétnyíltak és a takaró félig lecsúszott róla, ami miatt tökéletesen láttam kidolgozott felsőtestét. Nagy nehezen elszakítottam a tekinteté róla, majd mivel már majdnem dél volt, rendelni akartam valami reggelit. Alig, hogy nyúltam a telefonért a szobám ajtaja nagy hanggal nyitódott ki, majd néhány pillanat múlva, már a hálószobába suhant be nagy robajjal a vendégünk.

-         Kris! Megjött a te legjobb bar…. – nem tudta befejezni a mondatot Nikki, ugyanis döbbenten megtorpant az ajtóban.

Ha akarnánk se tudnánk letagadni, hogy mi történt tegnap főleg hogy a ruháink szanaszét voltak dobálva a szobában. A hangzavarra időközben Rob is elkezdett mocorogni mellettem majd álmosan felült az ágyban és a könyökére támaszkodott.

-         Öö… én akkor…megyek is. – mondta Nikki akadozva – Folytassátok csak... izé….Kris megvárlak odakint.

Szegény azt se tudta mit mondjon zavarában. Én csak bólintottam egyet, majd amikor becsukódott az ajtó Rob felé fordultam egy bocsánatkérő pillantással.

-         Ne haragudj! Szobatársak szoktunk lenni, ezért jött be kopogás nélkül. 

-         Semmi baj…de én megyek összekapom magam. – mondta zavartan, mielőtt bevonult volna a fürdőbe.

Egy nyögés kíséretében a fejemet a párnába fúrtam. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen. Nem hibáztatom Nikkit, mi felejtettük el bezárni az ajtót, de most akkor megint nem sikerül tisztáznunk semmit. Na most már mind egy. Felkaptam a köntösöm majd kimentem Nikkihez a konyhába.

-         Ne haragudj! Nem tudtam. – szabadkozott Nikki. 

-         Semmi baj. Mi nem zártuk be az ajtót.

-         Ugye tisztába vagy vele, hogy amint elment mesélsz?!

Felnevettem a kérdésére. Bár inkább hangzott ez utasításnak. Töltött nekem is a kávéból, ami most életmentő volt. Nemsoká kinyílt a szobaajtó és Rob lépett ki rajta. Úgy látszik ő is eléggé zavarban volt.

-         Kérsz kávét? – kérdezte Nikki kedvesen.

-         Nem köszönöm. Megyek, nem akarok tovább zavarni.

-         Ugyan már dehogy zavarsz! Maradj nyugodtan. – marasztalta Nikki, de láttam, hogy ahogy nekem neki is kínos ez az egész helyzet.

-         Várj kikísérlek. – mondtam miközben lepattantam a székről.

Nem tudom mit kéne mondanom. Elég fura a helyzet és láttam, hogy ő is tipródik. Fogalmam sincs, mit gondol vagy mit érez most de úgy értem muszáj elmondanom, hogy megértem ha nem akar többet. Az ajtóban megálltunk majd megszólaltam.

-         Rob! Nyugi a tegnap este nem kötelez téged se semmire. Én nem várok el semmit a tegnapi miatt. – mondtam a szemébe nézve.

-         Értem. – felelte halkan.

A tekintetéből mintha szomorúságot láttam volna, de ez a válasz azért rosszul esett. Valahogy a szívem mélyén reméltem, hogy neki is jelentett valamit. Elköszöntünk, majd ahogy becsuktam utána az ajtót nekidőltem háttal. Nem értem. Akkor mire ment ki a tegnap este? Ő jött át, ő kezdeményezte. Nem értem. Visszamentem Nikkihez, aki rögtön lecsapott rám.

-         Na mesélj!

-         Mit mondjak?

-         Ne csináld ezt! Pontosan tudod, hogy mit akarok hallani!

Elmeséltem neki a tegnap este történteteket persze a részletektől eltekintve. Illetve miután rákérdezett a mostani beszélgetést is elmondtam.

-         Hogy micsoda? Így fogalmaztál? Gratulálok! Hát persze, hogy ezt reagálta rá. Én értem, hogy te ezt hogy értetted, de ő teljesen mást hallott ki ebből. – mondta Nikki, miközben elkezdett idegesen járkálni a konyhába – Most azonnal felhívod és tisztázod vele, mielőtt ő is elkezd kombinálni.

-         Én fel nem hívom. Az most olyan fura lenne, meg se tudnék szólalni!

-         Akkor legalább egy üzenetet írj neki! – nyomta a kezembe a mobilját.

Egy darabig csak néztem a kezemben lévő készüléket. Lehet tényleg félreértette? És ha nem…

-         Gyerünk! – sürgetett Nikki.

Így nagy nehezen megfogalmaztam neki egy rövidke kis üzenetet:

Beszélnünk kéne! Holnap reggel találkozzunk a munkahelyeden. Csók Kris.

-         A munkahelyén? – kérdezte Nikki értetlenül.

-         Holnap már neki dolgoznia kell, még egy nappal meg nem akarom tolni ezt a dolgod. Igazad lehet és még jobban félremagyarázza magának.

-         Akkor miért nem találkoztok ma?

-         Ma? Úristen dehogy. Azért egy napod adj már, hogy összeszedjem legalább valamennyire a gondolataimat. Nem megy ez olyan könnyen.

-         Jó-jó hát legyen! De aztán ügyesen!

Ezt követően gyorsan megreggeliztünk majd én is rendbe szedtem magam. Megkaptam az sms-re a választ is, így most már biztos, hogy reggel bemegyek hozzá. Ash is befutott nemsokára, majd persze ő is kifaggatott az estéről, de inkább Nikki beszélt helyettem. A két lány teljesen izgalomba jött és mintha ott sem lennék kezdték el magukat egyre jobban beleélni a dolgokba. Mondjuk lehet testileg ott voltam, de gondolatban egészen máshol jártam. Holnap tisztáznom kell mindent és végre meg kell tudnom, hogy ő is érez-e többet irántam. Izgalmas napnak nézünk elébe az biztos…

Nikki

Még beszélgettünk egy picit, bár főleg Kris volt a téma, amit ő elég nehezen viselt, de ez ezzel jár. Nálunk nincs olyan hogy tabu téma, így barátnőkhöz híven a pasik is állandó témáink.

-         Na drágám mi megyünk, hagyunk készülődni mert neked még ma dolgod lesz. – köszönt el Ash egy puszi kíséretében Kristől.

Én is megöleltem majd átmentünk Ashley szobájába.

-         Borzasztóak! – sóhajtott fel Ash.

-         Látszik rajtuk, hogy fülig szerelmesek erre eddig a ,,csak barát” szöveggel jöttek, most meg, hogy nem tudják mi van köztük.

-         Beszéltem Tommal is persze csak burkoltan, de amiket mondott tuti, hogy Rob is többet érez.

-         Az időnk véges. Egy hónapig vagyunk itt, de ha ők itt elszenvedik az időt akkor sehová sem haladunk.

-         Nekem már van is egy remek ötletem! – mondta Ash azzal a tipikus ördögi mosolyával…