12. fejezet

Íme itt is van a következő fejezet. Sajnáljuk, hogy el kellett tolnunk a szerdai időpontot, de nagyon sűrű hetünk volt. Kárpótlásul holnap vagy holnap után rögtön jön a következő rész is. Nagyon köszönjük az előző fejezethez érkezett pipákat és a kommenteket is. Reméljük ide is kapunk, és ha lehet ilyet kérni egy picit többen írtok. A fejezet még nincs kijavítva, így a hibákért elnézést kérünk. Ebben a részben nem történik nagyon lényeges dolog, de a következő már fontos rész lesz.

Jó olvasást!

Puszi: Wiky & Netty

  

Rob

„Minden férfi álma egy nő, akinek odaadhatja a világot.”

Reggel iszonyú, hasogató fejfájásra ébredtem. Hirtelen azt sem tudtam mi történt, majd eszembe jutott, hogy tegnap volt a legénybúcsú. Ahogy kitisztult az agyam az órára néztem. Uramisten! Dél elmúlt pár perccel és nekem fél kettőre ott kell lennem anyáéknál. Gyorsan kipattantam az ágyból és a konyhába indultam egy aszpirinért illetve a szokásos reggeli kávémért. Ezek után lezuhanyoztam és az öltönyöm keresésére indultam. Pár perc után kezdtem kétségbe esni, mert nem találtam sehol. Ekkor meghallottam, hogy kopogtatnak. Remek, el fogok késni. Idegesen nyitottam ki az ajtót, de szinte azonnal meg is könnyebbültem. Kellan állt ott felöltözve és kezében az öltönyömet tartotta.

-         Időbe ide értem?- kérdezte, mikor beljebb jött.

-         Igen, hála az égnek. Egy kicsit elaludtam és nem találtam sehol a ruhát.

-         Akkor elfelejtetted, hogy megbeszéltük én megyek el az öltönyödért a tisztítóba, mert nekem közelebb van.

-         Igazad van. Teljesen kiment a fejemből. - válaszoltam - Hogy lehetsz ennyire friss? Én úgy érzem magam, mint akin átment az úthenger.

-         Látszik, hogy jó ideje nem voltál sehol. - mondta - Na menj öltözni, mindjárt indulnunk kell.

-         Jössz velem anyáékért?- érdeklődtem.

-         Ezt is megbeszéltük. Teljesen elfelejtettél minden. Inkább menj készülni.

Bő fél óra múlva már a lányokra vártunk a ház nappalijában apám társaságában. Látszik, hogy nők. Csak ők tudnak órákig készülődni. Nem értem, mire ez a nagy felhajtás. Úgy is szépek, ha csak 3 óráig készülődnek. Nem tudom elképzelni mi lesz, ha Vicky-nek és Lizzy-nek lesz az esküvője. Apa felkötheti a gatyáját idegileg és anyagilag is. Előre látom már, hogy a lányok a ,,legtökéletesebb esküvőt” akarják, mintha pont a dekoráció lenne a lényeg, apa meg majd úgysem tud nekik nemet mondani.

-         Nem akartok sietni egy kicsit? - kiabált fel nekik az emeletre apa.

-         Egy pillanat és megyünk. - szólt vissza anya.

Az egy pillanatból 10 perc lett, de akkor végre megpillantottuk őket a lépcső tetején. Fantasztikusan néztek ki mind hárman. Anya egyszerű krémszínű kosztümöt viselt, míg a lányok számomra elég merész ruhákat választottak. Lizzy egy aranyszínű kisestélyit választott melynek eléggé mély kivágása volt, amit ezüst szegéllyel díszítettek. Vicky-n egy lila koktélruha volt, ami a hátát teljesen szabadon hagyta, de keresztpántok díszítették. Amint leértek, apa egy gyengéd csókot adott anyának. Még mindig észreveszem rajtuk, hogy ennyi év után is anya képes elkápráztatni apát. Persze egy idő után a lángoló szerelem elmúlik és ott marad helyette a feltétel nélküli szeretet, de olyan jó rájuk nézni, mert ennyi év után is kitartanak egymás mellett. Szerintem mindenki egy ilyen házasságra vágyik, mint az övék. Talán majd egyszer nekem is megadatik.

Lizzy ruhája

Vicky ruhája

-          Ejha, ez nem semmi. - füttyentett Kellan - Minden elismerésem a hölgyeké.

-          Köszönjük. - mosolyogtak a lányok.

-          Hölgyeim indulhatunk?- kérdeztem miközben kinyitottam előttük az ajtót.

Nagy nehezen sikerült elindulnunk és végre elindultunk az esküvő helyszínére. Mindenki megdöbbenésére Jack és Caroline úgy döntöttek, hogy otthon rendezik meg a szertartást és a fogadást is.  Nagyon rizikója volt, hogy milyen idő lesz, de hatalmas szerencséjükre az idő is nekik kedvezett, mivel az esős időt felváltotta a meleg napsütés. Mikor odaértünk már rengeteg autó sorakozott a Sturridge ház előtt. Nem akartak nagy esküvőt, csupán a család és a barátok. Kiszállva a kocsiból rögtön Tom szülei fogadtak minket.

-          Sziasztok! Köszönjük, hogy eljöttetek! Végre ez a nap is eljött. – mondta Tom anyja és látszott rajta, hogy már ideges.

-          Mi köszönjük a meghívást. Ennél szebb idő már nem is lehetne a fiatalokra. – felelte anya – Nyugalom, minden a legnagyobb rendben lesz. – próbált egy kicsit nyugtatni. – Amúgy is ilyenkor az anyák dolga a pityergés, de ki se bírnánk anélküli. – tette hozzá nevetve és ez Tom édesanyja arcára is mosolyt csalt.

-          Jack és Tom merre van?- érdeklődtem.

-          Tom szobájában megtaláljátok őket. Hátha együttes erővel sikerül megnyugtatnotok. - mondta Mr. Sturridge.

-          És a menyasszony?- kérdezték nővéreim.

-          A szobájában készülődik. Ashley és Kristen nem rég érkeztek meg és együtt készülődnek.

Amint meghallottam Kris nevét azonnal felkaptam a fejem. Tehát már itt van. Egyszerre lettem izgatott és ideges. Nagyon remélem sikerül négyszemközt beszélnem vele, mert mindenképp oda szeretném adni az ajándékot. De tartok a reakciójától. Remélem, hogy örülni fog neki, de nem akarom, hogy kellemetlenül érezze magát, mert ezzel nem akarok semmit ráerőltetni. Ez a nyaklánc egy egyszerű figyelmesség, aminek nincs semmi hátsó tartalma. Úgy látszik, én vagyok az örök aggódó, mindig sikerül találni valamit, amin idegeskedhetek. Gratulálok magamnak.  A lányok rögtön felszaladtak az emeletre a menyasszonyhoz. Mi is követtük a példájukat és Tomék keresésére indultunk. A szobába találtunk rájuk és meglepően frissek voltak, vagy csak jól titkolták, de úgy tűnik csak az én reggelem indult nehezen. Amikor beléptünk épp Jack nyakkendőjével szenvedtek.

-        Sziasztok!- köszönt Kellan. - Na mi van? Kifog rajtatok egy nyakkendő?

-        Nem, csak Jackson barátunk olyan ideges, hogy fészkelődik megállás nélkül.

-        Oh ha még meggondolnád magad, szólj nyugodtan. Még áll a segítségem. – próbált Kell poénkodni, de Jacktől és főleg Tomtól is csak egy gyilkos pillantást kapott.

-        Nyugi Jack! - próbáltam nyugtatni - Minden rendben lesz.

-        Tudom, csak annyira boldog vagyok, szinte már ijesztően.

-        Na elég legyen ebből az érzelgősségből. - szólt be Kellan - Azt hagyjuk a lányokra.

Kellannak mindig remek ötletei, hozzászólásai vannak. Legalábbis szerinte. Csak állítása szerint, mi nem vagyunk rá vevőek. Így az ő ,,egy pohár rövidital segítene az idegességen ” felvetése helyett inkább próbáltuk elterelni Jack figyelmét. Természetes, hogy ideges. Bele se merek gondolni, hogy én milyen leszek. Előre látom, hogy kikészítem majd a többieket. Hamarosan azonban elérkezett a várva várt perc. Ideje volt elindulnunk a helyünkre és Jacknek az oltárhoz. Odakint mindent gyönyörű virágok díszítettek, két oldalt helyezkedtek el a székek és középen volt maga az oltár. Igazán romantikus esküvő a fehér díszekkel és szalagokkal, virágokkal. Igazából különösen az tetszett, hogy nem volt semmi csicsa. Egyszerű, nagyszerű és gyönyörű. Pont annyira volt díszes és egyszerű, mint amennyire kell. Az oltárig is egy hófehér szőnyeg vezetett, amin majd Caroline az édesapja oldalán vonul Jacksonhoz. Mikor odaértünk a vendégek és a pap is már elfoglalták a helyüket és már csak a menyasszony hiányzott. Tom lesz Jackson tanúja, így ő mellé állt, mi pedig igyekeztünk helyet foglalni.  Szememmel a tömeget pásztáztam és sok ismerős arcot láttam, habár én csak egyetlen egyet keresek. Láttam a szüleim, akik intettek, hogy menjünk oda hozzájuk. Kellannal helyet foglaltunk és ekkor végre megláttam Kristent. Ashley-vel sétáltak a széksorok között, majd tőlünk két sorral hátrébb foglaltak helyet. Ő is észrevett és rám mosolygott én pedig viszonoztam. Egyszerűen káprázatos volt. Ashleyvel majd nem ugyanolyan ruhát viseltek. Ashé zöld színben pompázott és hátul hosszabb volt míg elől csak épp combközépig ért. Enyhén hullámos volt és egy zöld virág díszelgett a ruha egyik pántján. Kristené is ilyen szabású volt csak az övé lila, lágy esésű és a felső része csipkézett volt mély dekoltázzsal. Nem tudtam levenni róla a szemem. 

 Ashley ruhája

Kris ruhája

oltár

Valami furcsa érzés kerített hatalmába, de próbáltam nem foglalkozni vele. Kris csak egy nagyon régi, jó barát. Semmi több. Gondolataimat a nászinduló szakította félbe. Gyönyörű volt maga a zene. Illett Jackhez és Carolinehoz, a szerelmükhöz. Majd mindenkinek elakadt a lélegzete, mikor megpillantották a menyasszonyt az édesapja oldalán. Tényleg meseszép volt. Jack nagyon szerencsés, hogy ilyen felesége lesz. Ashley is kitett magáért a ruhát illetően. Szép lassan végig sétáltak a sorok között, míg nem elértek az oltárhoz. Mr Sturridge büszkén adta át lányát Jacksonnak. A pap felé fordultak, aki belekezdett a szokásos szövegébe.

-        Kedves egybegyűltek. Azért gyűltünk ma itt össze, hogy tanúi legyünk Caroline Sturridge és Jackson Rathbone házasságkötésének. E két fiatal azért áll most itt előttünk, hogy végérvényesen is egymáshoz kössék életüket.  – kezdte a beszédét.

Illetlenség ilyet mondani, de nekem sokszor elkalandozott a figyelmem Kristenre. Néha-néha hátrapillantottam, mintha csak körbe néznék. Komolyan nem vagyok százas. Egyszer kétszer összeakadt a tekintetünk, de ő csak zavartan, halvány mosollyal a gyönyörű arcán gyorsan elkapta a tekintetét. Ezután a figyelmemet sikerült újra a szertartásra összpontosítani.

-        Továbbá ha valakinek van, valamilyen ellenvetése a házasságkötés ellen az szóljon most vagy hallgasson örökre. - pár pillanatig néma csönd volt, majd a pap megint megszólalt- És most akkor jöjjön az eskütétel. Az ifjú szerelemesek kérése volt, hogy saját maguk által írt esküt mondják el. Megkérnélek benneteket, hogy mondjátok el az eskütöket.

Jacksonék ismét egymással szembe fordultak, majd egymás szemébe néztek.

-        Az élet rögös útján nekünk találkozni kellett, hogy hitben, szeretetben éljünk mi egymás mellett. Fogd meg hát kezemet, és én Veled megyek, reád bízom magam, mert nagyon szeretlek. - mondta Caroline a szövegét. Ekkor láttam, hogy Mrs Sturridge már a szemeit törölgeti, ahogyan Jack anyukája is. Bár anyát nem láttam, de van egy olyan érzésem, hogy ő is közel áll a síráshoz. Caroline után Jackson következett.

-        Megfogom kezedet, s megígérem Neked, hogy az élet rögös útján végig elkísérlek. Boldogok leszünk, hisz én is szeretlek, amíg szívem dobogni fog, hozzád mindig hű leszek. - fejezte be ő is.

Ezután a pap ismét megszólalt. Be kell vallanom, hogy tényleg elég megható volt. Nem kell hosszú szövegeket mondani, inkább legyen rövid, de őszinte. És ez teljesen őszinte volt. Már akkor ismertem őket, amikor még csak találkozgatni kezdtek. Sose felejtem el Tomot. Mi a fiúkkal az egyetemen ismerkedtünk meg, és hát enyhén fogalmazok, ha azt mondom, hogy Tom kiakadt Jackre. Mondjuk megértem, nem épp a visszafogott iszogatásokról voltunk híresek, de mint ez az esküvő is bizonyítja, Tom minden félelme alaptalan volt.

-        A szerelem hosszú ideig tűr, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem keresi a maga hasznát és nem rója föl a gonoszt. Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet soha el nem múlik. – folytatta a pap - Te Caroline Sturridge elfogadod e az itt megjelent Jackson Rathbonet hites férjedül és kitartasz e mellette jóban rosszban, betegségben szegénységben míg a halál el nem választ?

-        Igen! - mondta ki határozottan, ami Jack arcára, ha lehet még szélesebb mosolyt varázsolt.

-        És te Jackson Rathbone elfogadod e az itt megjelent Caroline Sturridget hites feleségedül és kitartasz e mellette jóban rosszban, betegségben szegénységben, míg a halál el nem választ?

-        Igen! - mondta Jackson is.

-        Ezennel házastársaknak nyilvánítalak benneteket. Megcsókolhatod a menyasszonyt. - ahogy ezt kimondta Jack gyengéden magához húzta Carolinet, hogy egy szenvedélyes csókban forrjanak össze, ami megpecsételi a házasságukat.

Nagy nehezen elszakadtak egymástól és elindultak a sorok között miközben Caroline kedvenc dalát játszották a Love Storyból. Mielőtt azonban elkezdődött volna a fogadás, még várt egy feladat a menyasszonyra.

-       Gyertek lányok! Nézzük, ki kapja el a csokromat. – mondta hangosan Caroline.

A lányok többsége rögtön Caroline mögé tömörült. Kristen és Ashley is odamentek.

-       Na készen álltok?

-       Igen! – mondták egyszerre.

Caroline hátat fordított nekik, majd eldobta a csokrot. Mindenki figyelme oda szegeződött. Sok esélyes volt, de a csokor végül Ashley kezében landolt. Mi hírtelen Tomra kaptuk a tekintetünket, aki a kezdeti döbbenetből alig tudott feloldódni. Ash nevetve felmutatta a magasba a csokrot, majd gondolom ő is meglátta Tom arcát. Szinte látni lehetett, ahogy csibészes mosoly kúszik arcára, majd elkezdett Tom felé menni. Amikor odaért hozzá sokak meglepetésére egy csókot adott neki. Szinte mindenki hangosan felnevetett, majd Ashley is, ahogy elengedték egymást. Tom azt se tudta mit csináljon, de ő sem tudta visszatartani nevetését, és magához húzta Ashley-t. Ezt követően átvonult mindenki az udvaron lévő házba, amit direkt erre az alkalomra lett átalakítva. Gyakran szerveznek hatalmas családi összejöveteleket, így az elég nagy helyiséget csak fel kellett díszíteni. A dekoráció tükrözte az esküvő jellegét. Semmi flanc, semmi felesleges díszítés, inkább olyan családias az egész hangulata.  A falon színes szalagok futottak végig és égő sorok, valamint három asztalsor volt szépen feldíszítve. Ez az ültetés a lehető legjobb választás volt, hiszem a vendégek között szinte mindenki ismer mindenkit, így legalább nincsenek a vendégek annyira szétültetve. Mindenki gratulált az ifjú párnak és elfoglaltuk a helyünket. Meglepetésemre Krisék a családunk számára kijelölt hely mellé kerültek, így mikor helyet foglaltunk mellé ülhettem.

Az esküvő színhelye

-        Szia Rob! - köszönt és egy puszit nyomott az arcomra. Az illata ismét elvarázsolt, szinte megrészegített.

-        Szia! Hogy vagy? Sikerült kipihenned magad? Hallom tegnap jól sikerült az este.

-        Köszönöm jól. Jaj ne is mondd fantasztikus volt, de alig tudtam felkelni. – mondta nevetve – Na és nektek?

-        Örülök, hogy jól éreztétek magatokat. Képzelheted, még el is aludtam. – mondtam én is – De nekünk is nagyon jól sikerült, bár Kellan most is hozzájárult a hangulathoz.

-        El tudom képzelni! Na és siker volt a tanga? – kérdezte huncut mosollyal.

-        Tanga? De ezt honnan tudod? – kérdeztem én is döbbenten.

-        Titok! A madarak csiripelték. – El tudom képzelni. Tom…

-        A madarak persze. És a kérdésedre a választ már nem mondták.

-        Nem azt már nem. – nevetett fel ismét csilingelő hangjával.

-        Siker volt. Jackson először kétkedve fogadta, de ha Caroline megtalálja úgysem ússza meg.

-        Szegény. El tudom képzelni, milyen arcot vágott. Én a helyetekbe félnék, hogy Jack még ezt megbosszulja.

-        Észben tartom. És nálatok mi volt?

-        Á-á! Egy leánybúcsún történtek örökre titkok maradnak. Sajnálom, de nem szegem meg ezt. – Felelte, miközben a huncut mosoly ismét az arcára kúszott. Lehet tényleg jobb. ha nem tudom. – De furdal a kíváncsiság mi? – húzta tovább az agyam.

-        Persze, hogy érdekel, de tudom, hogy úgyis hiába faggatlak. Na és hogy tetszett a szertartás? – tereltem el a témát.

-        Csodálatos volt, nagyon megható. Caroline is csodaszép és az egész úgy volt tökéletes, ahogy volt.

-        Akkor egyet értünk. – helyeselte.

Beszélgetésünket az zavarta meg, hogy bejelentették a friss házasok első közös táncát. A keringőt választották. Emlékszem, hogy Jack milyen ideges volt mikor megtudta, hogy táncolniuk kell. Titokban vett pár órát Lizzy-től, aminek meg is volt az eredménye. Pár perc után Mr Sturridge lekérte a lányát míg Jack anyja a fiával kezdett táncolni. Így ment ez végig, majd én is odamentem, hogy táncoljak a menyasszonnyal.  Mindenki sorban állt egy táncra. És ekkor Kris már Jackel táncolt.

-        Felkérhetlek egy táncra?- mentem oda Caroline-hoz.

-        Persze Rob!

-        Még egyszer gratulálok nektek.

-        Köszönjük. Ez életem legszebb napja. Jacket is annyira szeretem, így most úgy érzem ennél boldogabb már nem is lehetek.

-        Látszik rajtatok. Vigyázzatok egymásra és tartsatok ki egymás mellett.

-        Én is táncolhatok a nap egyik főszereplőjével?- jött oda Kellan vigyorral az arcán.

Átadtam neki én pedig Kris keresésére indultam. Meg is találtam apámmal táncolni.

-        Felkérhetlek táncolni?

-        Örömmel.

Magamhoz húztam karcsú derekánál fogva és elkezdtünk a zene lágy dallamára táncolni. Úgy éreztem, hogy a világ megszűnt körülöttem. Csak rá és a gyönyörű szemeire tudtam koncentrálni. Semmi nem érdekelt, csak az, hogy most itt van velem. Még most sem tudom, hogy hányadán állok az érzéseimmel, de jelen pillanatban nem is érdekelt. Csak élveztem a helyzetet. Nem bírtam megállni és még közelebb húztam magamhoz. Először mintha picit meglepődött volna, de nem ellenkezett. Sőt, ő is még szorosabban hozzám bújt.

-       Káprázatosan nézel ki. – suttogtam a fülébe.

Nem válaszolt, csak megajándékozott gyönyörű mosolyával. Nem tudom meddig táncolhattunk, de ennek a pillanatnak is vége szakadt, amikor bejelentették a vacsorát. Kénytelen voltam elengedni, majd visszamentünk a helyünkre. A vacsora egyszerűen isteni volt, akár csak a hangulat. A vacsora végén pedig sor került az esküvői tortára is.

 Torta

 Egy hatalmas fehér krémes torta volt feldíszítve különböző mintákkal. Ez is akárcsak a vacsora isteni volt. Jó hangulatban telt az este, majd elérkeztünk a pohárköszöntőkhöz. Ilyenkor általában a barátokon a sor, hogy mondjanak pár mondatot. Kellan elvállalta.

-        Életemben nem mondtam még pohárköszöntőt, szóval Jack vedd ezt megtiszteltetésnek. - fordult felé és erre mindenki elnevette magát - Nem is igazán tudom, mit mondhatnék még nektek, hisz rengeteg gratulációt kaptatok. Ilyen se fordult elő velem, hogy nem tudok szóhoz jutni, de kezdésként még egyszer gratulálok nektek. Általában ilyenkor régi emlékeket szoktak felidézni, így most én is ezt teszem. Emlékszem milyen volt mikor összejöttetek. Hát hogy ti mennyit vacakoltatok. – megint felnevettek a vendégek - Sokáig titokban tartottátok a dolgot, mert féltetek drága Tom barátunk reakciójától. Sose felejtem el Tom arcát mikor rajtakapott titeket. Először fel se fogta, hogy a kis húga és az egyik legjobb barátja szeretik egymást. Én is nehezen fogtam fel, hogy Jack ilyen hamar le akarja kötni magát. Sokszor kérdeztem, hogy biztos akarja-e az esküvőt, de az ő nagy szerencséjére mindig igent mondott. Ellenkező esetben Tom úgyis kibelezett volna, ha miattad marad el az esküvő. Hopsz ilyet nem szabadna mondani. – Erre megint mindenki felnevetett. Kellan már csak Kellan. - Szóval nem is szaporítom tovább a szót. Sok boldogságot kívánok nektek. - fejezte be.

Kellan után még Caroline egyik barátnője, illetve az édesapja mondott pár szót az ifjú párnak, majd elkezdődött a nászajándékok átadása. Itt volt a remek alkalom, hogy én is átadjam az enyémet, így odamentem Jacksonékhoz.

-        Kellan már jóformán mindent elmondott helyettem. Így én inkább átadnám a nászajándékomat. - mondtam és odamentem hozzájuk és egy borítékot adta nekik. – Remélem örülni fogtok neki, és jó szórakozást kívánok előre is. A borítékban két repülőjegyet találtok. Ez egy amolyan második nászút Hawaiira. A ház már elő van készítve.

-        Uramisten Rob! Ezt nem fogadhatjuk el! – kezdte Caroline.

-        Dehogy is nem! Nyugodtan fogadjátok el és érezzétek jól magatokat.

-        De a szüleid? Ha jól tudom övéké a ház. – kérdezte Jack.

-        Ők is ezer örömmel ajánlották fel, így részben tőlük is kapjátok.

-        Ez esetben nagyon szépen köszönjük! - mondta Caroline és megölelt. Jack is megköszönte és visszamentem a helyemre. De ahogy láttam Jacksonék odamentek anyáéknak is megköszönni.

Ekkor ismét elértünk az esküvő egy szokásos részéhez.

-       Kedves vendégek! Most következnek a hagyományos feladatok. Lássuk csak, hogy a mi vőlegényünk mennyire bánik ügyesen a fogaival. - mondta vigyorogva és mindenki tudta, hogy mi következik- A tudomásomra jutott, hogy a menyasszony visel egy kék harisnyakötőt. Mi ezt nem hisszük el. Tehát kérlek, vedd le róla és mutasd fel nekünk. Persze csak a fogaiddal. - tette hozzá már nevetve.

Jackson csak elmosolyodott. Tudta, hogy ilyenek is lesznek és meg merem kockáztatni, hogy ezt várta már mióta csak elkezdődött a fogadás. Odament a feleségéhez, aki már szégyenlős mosollyal várta és feljebb emelte a szoknya részt. Mindketten mosolyogtak, de látszott az arcukon, hogy zavarban vannak.

-       Ez az fiatalok! Ingyen pornó! - kiáltotta Kellan. Erre Ash csak oldalba vágta, de mindenki elkezdett nevetni.

Jackson behajolt a szoknya alá és elkezdte a feladatát. Caroline már nem tudott hova nézni zavarában, majd pár perc múlva Jack felkelt és meglengette a kezében a harisnyakötőt. Folytatódott tovább a tánc, míg nem elérkeztünk az ifjú pár indulásáig.

-       Akkor itt az ideje, hogy elbúcsúzzunk. – mondta Jack – Köszönjünk mindenki, hogy eljöttek ma és velünk együtt örültek a boldogságunknak. Szintén köszönjük a remek ajándékokat és a sok gratulációt. További jó szórakozást kívánunk.

Kimentünk és elköszöntünk Jacksonéktól. Ekkor még nem is sejtettem, hogy rám még mik várnak a mai este folyamán….