23. fejezet

 Sziasztok!

Nagyon szépen köszönjük, és nagyon örültünk az előző fejezethez érkezett pipáknak és komiknak. Ma hoztuk a következő részt, reméljük ez is tetszeni fog nektek. Jól esne, ha ide is kapnánk néhány kommentet :)

Elgépelések lehetnek benne, amiért elnézést kérünk.

Jó olvasást kívánunk!

Puszi: Wiky & Netty

Robert

„Szeretni valakit, aki szeret téged... Imádott lénynek lenni, akit a másik istenít, mindez túllépi az emberi boldogság határát: lopott tűz a mennyországból.”

Hirtelen megszólalni se tudtam, csak álltam és próbáltam eldönteni, hogy tényleg itt van, vagy az a kevés pia miatt, amit megittam már hallucinálok. Pár pillanat múlva, mint aki észhez tér, húztam magamhoz és öleltem meg szorosan. Kristen felnevetett a reakcióm láttán, majd ő is szorosan körém fonta karjait. Egy csókot nyomtan a nyakára, miközben magamba szívtam utánozhatatlan illatát. De hiányzott már ez! Nem tudom meddig álltunk, így amikor valaki torokköszörülésére lettünk figyelmesek. Nehezen ugyan, de elengedtem őt és szembetaláltam magam Nikkivel, Ashleyvel és Iannal, legalábbis ha jól emlékszem így hívják.

-       Jaj bocsánat, picit elfelejtkeztem rólatok – szabadkozott szerelmem rögtön. – Rob ő itt a legjobb barátom Ian, Ian ő itt a párom Rob. – mutatott be minket egymásnak.

-       Már volt alkalmunk találkozni – mondtam, mire Kris értetlen tekintetével találtam szembe magam – még a kórházban.

-       Bizony, már ismerem a te kis szívszerelmedet – mosolygott Krisre Ian, miközben kezet fogott velem.

Kris játékosan a vállába boxolt, az előbbi kijelentése miatt. Nem tetszik ez nekem! Nehezemre esett rámosolyognom erre a gyerekre, de nem akartam megbántani Kristent…majd valahogy elviselem.

-       Nem akarom elrontani az idillt, de nem mehetnénk beljebb? – kérdezte mosolyogva Nikki, mire gyorsan félreálltam az útból, hogy bemehessenek.

Kristen ment volna be utoljára, de én megfogtam a csuklóját, ezzel megakadályozva ebben. Kérdőn fordult felém, de az arcán ott virított a kedvenc mosolyom. Nem mondtam semmit, csak gyengéden két kezem közé fogtam az arcát, és egy csókot nyomtam ajkaira. Ahogy ajkaink összeértek és szenvedélyes táncba kezdek, csak az a gondolat kavargott a fejemben, hogy bírtam én ki eddig nélküle. Közelebb húztam magamhoz, minden porcikáját érezni akartam, de valahol az agyam hátsó szegletében egy kis hang még figyelmeztetett arra, hogy vendégségben vagyunk. Kris karjait nyakam köré tekerte és egyik kezével a hajamba túrt. Néhány kisebb csókot váltottunk még, mielőtt elszakadtunk volna egymástól, de nem voltam hajlandó távolabb engedni magamtól.

-       Hiányoztál! – suttogta végig a szemembe nézve.

-       Te is nekem, el se hinnéd mennyire! – feleltem, majd ismét csókot nyomtam a homlokára.

-       Á, szóval itt vagytok! – jelent meg hirtelen Kellan az ajtóba. – Bent néhány jómadár azt csiripelte, hogy megjöttek a csajaim! – vigyorgott.

-       Nekem is hiányoztál! – felelte szintén nevetve Kristen. – Sajnálom, hogy nem hozzád mentem rögtön, de feltartottak. – kacsintott rám.

-       Súlyos hiba! De talán megbocsájtom, ha kapok valamit…- mondta, majd elkezdett az arcára mutogatni egy puszi reményében.

-       Felejtsd el haver! Nem osztozkodok! – szóltam közbe, de a mosolyomat alig tudtam elrejteni, ugyanis látszott drága barátomon, hogy eddig nem vizet ivott – A többieknél próbálkozz!

-       Nem is tőled kértem! – mondta.

Kristen nevetve bontakozott ki a karjaim közül, amit dünnyögve vettem tudomásul, majd ment oda és adott egy puszit lökött barátom arcára. Kellan erre meghajolt, már amennyire bírt, majd egy kézcsókot adott Kristennek, amit ő ismét nevetéssel tűrt. Kellan ezután nagy nehezen visszatalált a többiekhez, de most már mi is követtük.  Később persze megbántam, ugyanis mindenki üdvözölte Kristenéket és mindenkivel váltottunk pár szót, így viszont alig volt időm kiélvezni, hogy újra itt van. Már ezer féle képpen képzeltem el, hogy milyen indokkal léphetnénk le, de mivel Jacksonékról van szó, mindig fegyelmeztem magam.

Már épp azon voltam, hogy most már elmehetünk valamilyen indokkal, amikor Jackson egy pohárral a kezében figyelmet kért. Mindenki érdeklődve fordult felé és figyelmesen várta a mondanivalóját.

-       Nagyon szépen köszönjük mindenkinek, akik ma eljöttek, és velünk együtt örülnek az új házunknak! – kezdte és felemelte a magasba a poharát.

A vendégekkel együtt mi is így tettünk és egyszerre kívántunk nekik ismét sok boldogságot.

-       Azonban, van egy másik oka is, amiért ma meghívtunk titeket – folytatta. – Egyik legjobb barátom ugyanis, ma ünnepli a születésnapját!

Jackson elkezdett engem keresni a tekintetével, majd mikor meglátott, a elkezdte a kezével mutogatni, hogy menjek oda. Minden szem rám szegeződött, én pedig értetlenül néztem Jacksonra. Eddig még sosem kerítettek ekkora ügyet a születésnapomnak, ezért most teljesen letaglózott ez a meglepetés. Éreztem, hogy Kristen picit megtol, ezzel ösztönözve, hogy végre elinduljak. Arcán hatalmas mosoly virított. Tehát ő is tudott róla – állapítottam meg magamban.  Kissé zavarban voltam, de végül oda álltam Jackson mellé.

-       Itt is van! Kívánjunk neki együtt boldog születésnapot! Isten éltessen! – mondta Jack, majd koccintott velem.

Mindenki egyszerre kívánt nekem Boldog Születésnapot, majd egyenként jöttek oda. Anyáék ugyan már felköszöntöttek, de most ismét megtették. Kristen is oda jött és mosolyogva nyújtotta át a nekem szánt ajándékát.

-       Nem kellett volna rám költened! – mondtam, miközben a gondosan becsomagolt ajándékot bontogattam.

-       Szívből adom! – mondta, de látszott rajta, hogy ő is izgatott a reakcióm miatt.

Amikor kibontottam a kis csomagot, két repülőjegyet találtam benne. A tekintetem szerelmemre kaptam, aki rögtön magyarázni kezdett.

-       Gondoltam örülnél neki, ha picit kettesben kimozdulhatnánk valahova. Vettem a bátorságot és apukádtól elkértelek a munkából, így semmi akadály nem áll az utunkba. Örülsz neki? – kérdezte félve.

-       Hogy örülök-e? Persze, hogy örülök, de már az is tökéletes ajándék, hogy itt vagy velem. – mondtam és egy csókot nyomtam kívánatos ajkaira. – Köszönöm!

Kristen arcán még szélesebb lett a mosoly és megölelt, mielőtt átadta volna a helyét a többieknek. Nem akartam, hogy akár egy percig is nélkülöznöm kelljen, de a többiek kedves köszöntését is fogadnom kellett. A fiúk, Ashleyék, néhány munkatársam, sőt nagy meglepetésemre még Ian is odajött, sőt mi több ajándékot is hozott. Ugyan nem számítottam rá, de nagyon jól esett, hogy ennyien gondoltak rám. Nagyon megleptek, hogy egyáltalán eszükbe jutott egy ilyet megszervezni. Annak is örülök, ha csak egyszerűen velük lehetek a születésnapomon, de egy ilyen köszöntés nagyon boldoggá tett.

Még egy jó idő eltelt, míg sikerült Kristennel elszabadulnunk és ismét kettesben lehettük. Kimentünk a kertbe, ahol találtunk egy üres asztalt. Leültem az egyik székre, de mikor láttam, hogy Kris a másikra akar ülni, megfogtam a kezét és az ölembe húztam.

-       Hé, mit szólnak a vendégek? – kérdezte nevetve, de azért egyik karjával átölelte a nyakam.

-       Nem érdekel! Nem engedlek messzebb. – feleltem és egy csókot loptam tőle.

Halk zene szólt az udvaron, és viszonylag kevesen is voltak kint, így csak egymásra figyeltünk. Gyengéden simogattam szabad kezemmel Kris hátát, miközben figyelmesen hallgattam, ahogy lelkesen meséli, hogy mi történt vele az elmúlt hetekbe. Ám egy mondatára különösen felfigyeltem, és igazán aggasztott. Épp az egyik napját mesélte, mikor meghallottam, hogy ,,egyik este mikor hazaért”. Este? Mi az, hogy este? Estig dolgozott? Összeráncoltam a szemöldököm és kérdőn néztem rá, mire ő zavartan beharapta az alsó ajkát, majd gyorsan témát váltott. Gondolom láthatta rajtam, hogy most rosszat szólt, mert többet nem mesélt a munkájáról, sőt gondosan ügyelt rá, hogy minden ilyet elkerüljön. Hiába kérdeztem vissza, egy halk semmivel kitért a válasz alól.  Erről majd még beszélünk! Nem akarom a mai estét ezzel elrontani, de nagyon nem tetszik a dolog, ha tényleg az volt, amire gondolok, és Kristen agyon dolgozta magát. Pihennie kellett volna!

 Szerelmem viszont nem hagyta, hogy sokáig rágjam magam a dolgon. Igazán hatásos módszerekkel tudja elterelni a figyelmem. Kezével végigsimított a mellkasomon és a nyakamat kezdte el csókokkal behinteni. Nem sok kellett, hogy minden eddigi gondolatomat elfelejtsem, és csak arra koncentráljak, amit éppen csinál. A lehetetlennél is közelebb húztam magamhoz, de próbáltam észben tartani, hogy nem ragadhat el minket a hév. Kellanon kívül szerintem a többiek nem nagyon értékelték volna, ha itt egymásnak esnénk.

-       Menjünk el hozzád és megkapod a másik születésnapi ajándékod. – suttogta a fülembe. Egyik kezével a hajamba túrt, majd egy csókot nyomott a fülem mögé.

Nekem sem kellett több. Szinte felpattantam a székről, majd Kristent kézen fogva, húztam kifele a kocsihoz. Felnevetett a reakciómon, de ő is sietősen követett, hogy minél hamarabb elszökhessünk. Persze nem is mi lennénk, ha minden simán menne, ugyanis Kellan természetesen kiszúrt minket.

-       Ejnye fiatalok! – szólt ránk. -  Én nem láttam semmit, de aztán védekezni! – tette hozzá egy kacsintás kíséretében.

Én csak a szememet forgattam, és igyekeztem kibírni hazáig. Szinte berobbantunk a házba. Amint becsukódott mögöttünk az ajtó, teljes testemmel neki préseltem Krist, és az ajkaira hajoltam. Próbáltam visszafogni magam, de most éreztem igazán, hogy mennyire hiányzott. Kristen sem könnyítette meg, ugyanis szorosan bújt hozzám és vadul tépte az ajkaimat. Egyik kezemet becsúsztattam blúza alá, de ő ekkor eltolt magától. Még mindig kapkodtam a levegőt, mikor megszólalt.

-       Várj…egy…kicsit! – mondta ő is zihálva. – 5 perc múlva…gyere …utánam! – mondta majd kikerülve engem bement a hálószobába és becsukta maga mögött az ajtót.

Beletúrtam a hajamba, hogy picit lehűtsem magam. Csak össze-vissza járkáltam a szobába, míg már nem bírtam magammal és utána mentem. Ahogy benyitottam a szobába, szó szerint elállt a lélegzetem. Kristen egy gyönyörű bordó, csipke fehérneműbe könyökölt az ágyon, ami gyönyörűen állt fehér bőrén. Haja lágyan omlott a vállára és mosolyogva csalogatott közelebb. Szinte lefotóztam magamban a pillanatot, hogy erre örökre emlékezzem. Az én arcomon is mosoly terült szét. Lassan odasétáltam az ágyhoz, óvatosan felé másztam és gyengéden végigsimítottam az oldalán. Éreztem, hogy megremeg az érintésem nyomán. - Gyönyörű vagy! – mondtam neki, végig a szemébe nézve. Egyik kezével finoman végig simított az arcomon, a számra pedig egy csókot nyomott.  Beharapta az ajkait, miközben elkezdte kigombolni az ingem. Én sem tétlenkedtem közbe, a nyakától kiindulva hintettem be csókokkal a mellkasát.  Mikor végzett az összes gombbal, lesimította a vállamról az anyagot. Ismét fölé hajoltam és számat az övére nyomtam. Amikor a nyelvem bebocsájtást kért a szájába, a csókunk szenvedélyesebb lett, szinte felrobbantam attól a rengeteg érzéstől, ami hirtelen elárasztott. Kissé megemeltem a hátát, hogy hozzá férhessek és kikapcsolhassam a melltartó pántját. Amint eltűnt a zavaró anyag, csókokkal hintettem be a felszabadult területet, mire szerelmemből előtörtek az első sóhajok. Kezemet is bevetettem a kényeztetésbe, a másik kezem pedig már lefele igyekezett. Ő viszont nem így gondolt, fordított a helyzetünkön és fölém kerekedett.

-       A-a, ma te vagy a szülinapos! – mondta és elkezdett megszabadítani a nadrágomtól.

Segítettem neki, így már rajtam is csak egy alsónadrág volt. Most ő volt az, aki végigcsókolta a mellkasom egészen a hasam aljáig. Már én is egyre jobban kapkodtam a levegőt, főleg amikor végigsimított a már érzékelhető vágyamon. Csaknem teljesen meztelenül simultunk össze, de mindketten éreztük, hogy már nem bírjuk sokáig. Ismét fordítottam a testhelyzetünkön, így én kerültem felülre. A két hétig tartó vissza fojtott vágy kitörni látszott. Remegő kézzel nyúltam a fehérneműjéhez ő pedig azonnal az alsónadrágomat kezdte lehúzni, mígnem pár pillanattal később mindkettőnkről lekerült az alsónemű. Lázasan érintettük egymást, ahol csak értük, s olyan eszméletlenül izgató volt, ahogy felforrósodott, meztelen testünk egymáshoz feszült, hogy egyszerűen képtelenek voltunk tovább várni. Vágytól elhomályosult smaragdzöld szemekkel mélyen a szemembe nézett, míg én lassan belé hatoltam, hogy minden egyes percét kiélvezhessük. Akármennyire kimerültek voltunk a mai naptól, lassan szeretkeztünk mintha mindkettőnknek ez lenne az első alkalom, minden pillanatot ki akartunk élvezni. Egyik kezemmel szerelmem hajába túrtam, olykor a testemen végigsöprő érzésektől belemarkolva. Nyakát csókolgattam, hol az ajkaimmal, hol a nyelvemmel érintve, miközben ujjaim a mellei körül és felhúzott, rákulcsolt combjain kalandoztak. Élvezettel hallgattuk a másik ajkaiból feltörő elhaló sóhajokat és nyögéseket, amik megtörték a szobában lévő szenvedélytől izzó levegő csöndjét. Gyors tempóra váltottunk teljesen összeforrva, elmerültünk egymásban, mígnem a másik nevét suttogva, el nem értük a tökéletes beteljesülést. Pár másodpercig erőtlenül nehezedtem rá majd legördültem róla és oldalamra fordulva szorosan magamhoz öleltem ő pedig készségesen simult mellkasomhoz. Apró puszit nyomtam a vállára.

-        Nagyon szeretlek Kristen! - suttogtam a fülébe, amit immár félálomban hallhatott csak.

-        Én is téged! - válaszolta majd átadtuk magunkat a jóleső fáradtságnak.

Másnap reggel a legszebb látvány tárult elém. Kristen édesen szuszogott a karjaim között. Arca kisimult volt, és látszott rajta, hogy mélyen alszik. Egy kósza tincset kisimítottam az arcából, majd egy puszit adtam a vállára. Nem akartam felkelteni, így miután még picit gyönyörködtem a látványba, kimásztam mellőle, hogy kávét főzzek magunknak. Magamra kaptam az alsónadrágom, majd halkan kiosontam a konyhába. A vigyor levakarhatatlan volt az arcomról, ahogy próbáltam a lehető legfinomabb kávét összehozni. A friss kávé illata betöltötte az egész teret és ez úgy látszik nem csak engem ébresztett fel, szerelmemet is kicsalogatta a szobából.

-       Óh, isteni illata van. Én is kapok? – kérdezte, miután hátulról átölelte a derekam.

-       Azonnal elkészítem. – fordultam hátra, hogy megkapjam a reggel csókomat.

Felült a konyhaszekrényre, és ekkor láttam, hogy az én ingemet viseli. Ahogy felült az anyag feljebb csúszott, így tökéletes rálátásom volt formás lábaira. Nagyot nyeltem és próbáltam nem kiönteni a kávét a látvány hatására. Kris közbe a lábát lógatta és érdeklődve szemlélődött a konyhába. Mikor kész lettem a kávéval, felé nyújtottam az egyik bögrét, míg én mellé dőltem a konyhapultnak. Csendben iszogattunk, de az én tekintetem végig rajta kalandozott. Még így reggel, kissé kócosan is gyönyörű volt. Nem tudtam betelni a látvánnyal. Nem akartam, hogy akár egy napig is nélkülöznöm kelljen, tényleg fogalmam sincs, hogy bírtam ki ezt a három hetet nélküle.

-       Köszönöm, isteni volt! – adta vissza a bögrét.

Gyorsan beleraktam őket a mosogatóba, majd elé álltam és ismét egy csókot loptam tőle.

-       Mit szeretnél ma csinálni? – kérdeztem.

-       Hát nem is tudom…- gondolkozott el, de szája mosolyra húzódott.

-       Menjünk el valamerre?

-       Inkább más ötletem van... – hagyta függőbe a mondatot.

-       Mi? – kérdeztem kíváncsian.

-       Hát…nem is tudom, hogy magyarázzam el – felelte, mint aki tényleg gondolkozik rajta, de egyik keze a mellkasomról egyre lejjebb csúszott. – Azt hiszem, itthon kell maradnunk hozzá – folytatta és közelebb csúszott hozzám. Olyan közel húztam magamhoz, hogy egy tűt sem lehetett volna közén préselni, és számmal a nyakának vonalát térképeztem fel. – Azt hiszem tegnap is csináltuk – mire kimondta, keze már célt ért legbecsesebb kincsemen.

Nekem sem kellett több. Felemeltem a pultról, ő pedig szorosan fonta körém lábait. Számat az övére nyomtam és érzéki, egyben vad csókunkat nem megszakítva próbáltam anélkül eltalálni a hálóig, hogy fel ne bukjunk valamibe. Ez majdnem sikerült, ugyanis a kanapé így is rossz helyen volt. Kristen elszakadt tőlem és jókedvűen felnevetett. Csilingelő hangja betöltötte az apró szobát. Feladva eredeti tervemet a kanapéra fektettem le, hogy ott folytassuk, ahol tegnap este abbahagytuk.

Ashley

Mikor kinyílt az ajtó Robert megdöbbent tekintetével találtuk szembe magunkat. Aki a kezdeti döbbenet után magához ölelte barátnőmet, és úgy ölelte, hogy majdnem megfojtották egymást. Apró köhintésekkel jeleztük, hogy nem csak ők vannak itt és ideje lenne beljebb fáradni. Egyedül Caroline tudta, hogy jövünk úgyhogy nem csodálkoztunk az arckifejezéseken. Magamban jót mosolyogtam a döbbent arcokon majd megpillantottam azt a személyt, akit annyira hiányoltam ez alatt a három hét alatt. Ahogy megláttam az arcát nevetnem kellett rajta. Nem törődve a többiekkel egyenesen Tom felé indultam, aki a nappali másik végében állt a húgával, Jackkel és a szüleivel. Szép lassan indultam el felé, ami nem nagyon tetszett neki, mert ahogy tudatosult benne, hogy tényleg én vagyok, szinte futva tette meg azt a pár métert és mikor odaért hozzám a karjaiba kapott és egy észveszejtő csókkal üdvözölt. Istenem, de hiányoltam már azt az érzést, ami a közelében kap el. Szenvedélyes csókunkat a levegőhiány miatt kellett megszakítanunk.

-          El sem hiszem, hogy tényleg itt vagy. - mondta miközben a homlokát az enyémnek támasztotta.

-          Pedig itt vagyok! – válaszoltam és a szemébe néztem.

-          De miért nem szóltál? - érdeklődött. - Kimentem volna eléd!

-          Meglepetést akartam szerezni. –simítottam végig az arcán.

-          Hát sikerült! - mosolygott rám és pont ekkor ért oda Caroline és Jack.

-          Ashley! - ugrott a nyakamba Caroline. - De jó hogy itt vagy.

-          Én is örülök neki! - mondtam miközben Jacket is megöleltem.

-          És mit szólsz a házunkhoz? - kérdezte izgatottan Caroline.

-          Meseszép! Rob kitűnő munkát végzett az embereivel. - fejtettem ki véleményemet.

-          Szerintem is. Fantasztikus lett! – szinte ámulattal nézett körbe. – Megyünk, köszönünk a többieknek is! - mondta Jacknek és maga után húzva mentek is tovább.

Ismét Tom felé fordultam, mire ő egy csókot nyomott a számra. Szorosan megöleltem, ő pedig a derekamnál fogva húzott magához közelebb. Egy idő után azonban elhúzott picit.

-          Gyere, menjünk oda anyáékhoz. - mondta szerelmem.

-          Ashley! De jó újra látni. - köszöntött Tom édesanyja és megölelt.

-          Önöket is! - mosolyogtam rájuk.

-          Jaj, kérlek tegezz minket nyugodtan! - mondta.

-          Rendben, köszönöm.

Egy ideig beszélgethettünk amikor, Tom közbeszólt.

-        Anya, szeretnénk valamit Ashleyvel bejelenteni. Nem vonulhatnánk picit külön? - mondta Tom mire ijedten néztem rá.

Most? Most akarja elmondani? Persze tudtam, hogy előbb utóbb el kell mondanunk, de most eluralkodott rajtam a pánik. Mi van, ha nem fog nekik tetszeni? Lehet még várni kéne vele…de nem! Tomnak is igaza van, minél hamarabb elmondjuk, annál jobb. Nem szabad, hogy mástól tudják meg! De mi van, ha ellenezni fogják? – vívódtam magamban. Gondolom ez Tomnak is feltűnt.

-        Nyugi minden rendben lesz! - súgta a fülembe ijedt tekintetemet látva, ahogy picit csendesebb helyet kerestünk.

-        Mi lenne az kisfiam? - kérdezte Susane, Tom édesanyja, mikor megálltunk.

-        Szóval mikor Párizsban voltunk rádöbbentem valamire. Rájöttem, hogy menthetetlenül beleszerettem Ashleybe. – kezdte, mire fülig elvörösödtem és szorosan hozzá bújtam. - Tudjátok, hogy eddig még nem voltam szerelmes, és ha ezt veszni hagynám, akkor életem végéig bánnám.

-        Nagyon örülök a boldogságotoknak! – mosolygott ránk az édesanyja. Pedig ha tudná, hogy még csak most jön a lényeg…

-        Tehát az a lényeg, hogy megkértem Ashley kezét, és ő igent mondott. Ha nem is mostanában, de össze fogunk házasodni! - fejezte be végül vigyorogva.

A szülei tekintetében először megdöbbenést láttam. Különösen az apukája arcán, gondolom a fiából nézte volna ki utoljára, hogy ilyen hamar erre a döntésre szánja el magát. Már éppen ott jártam, hogy elájulok az idegességtől, amikor végre megcsillant a boldogság a szemükben.

-          Gratulálunk! - mondták és alaposan megölelgettek minket.

-          Ó csak nem elmondta a drága bátyám a nagy hírt? - lépett mellénk Caroline.

-          De elmondtuk! - mondtam mosolyogva.

-          És mikorra is tervezitek? - kérdezte kíváncsian.

-          Igazság szerint egyenlőre várunk vele, de te tudod meg leghamarabb, ha már döntöttünk.

-          Nagyon helyes! - nevetett fel.

-          Már csak drága Robert barátunknak kell rászánnia a fejét, hogy megkérje Kris kezét. – mondtam.

-          Na meg a mi drága Kellanunknak! – tette hozzá Caroline is, mire felnevettünk.

-          Szerintem az még nem most lesz. - mondta Tom mire kérdőn néztünk rá. - Elég sok mindenen mentek már keresztül és még nem hiszem, hogy mindent ilyen hamar elfelejtettek, hogy már az esküvőre készüljenek. Először újra meg kell ismerniük egymást.

-          De te megkérted a kezem! - ellenkeztem. - És mi azért nem ismerjük olyan régóta egymást.

-          Tudom, de nekik ez nehezebb, mert ugyan ismerték már egymást korábban azóta sok év eltelt, és nagyon megváltoztak. Újra meg kell ismerniük a másikat. Nekünk valamivel azért könnyebben ment.

-          Jaj, hogy az én bátyám milyen bölcs lett! - tette Caroline színpadiasan a kezét a szívére.

-          Ne gúnyolódj! - pirított rá Tom, de mégis mosolygott.

Még egy picit ott maradtunk, de később Tom kézen fogott és elindult, hogy sorra bemutasson, mint menyasszonyát a barátainak, akikkel még nem találkoztam. Persze mindenki nagyon megdöbbent Tomon, aki szemébe büszkeséget láttam, ez pedig az én szívesem töltötte meg melegséggel. Nem egy szer állapítottam meg magamnak, hogy piszkosul szerencsés vagyok, hogy itt van nekem! Ezek után már csak azt vettük észre, hogy Jack felállt és egy kis figyelmet kér.

-          Nagyon szépen köszönjük mindenkinek, akik ma eljöttek, és velünk együtt örülnek az új házunknak! – kezdte és felemelte a magasba a poharát. - Azonban, van egy másik oka is, amiért ma meghívtunk titeket – folytatta. – Egyik legjobb barátom ugyanis, ma ünnepli a születésnapját! – mondta, majd nagy nehezen Robot is maga mellé csalta. - Itt is van! Kívánjunk neki együtt boldog születésnapot! Isten éltessen! – mondta Jack, majd koccintott vele.

A rögtönzött beszéd után átverekedtük magunkat a tömegen és mi is felköszöntöttük a kis szülinapost. Nem sok időnk volt beszélgetni, ugyanis a többiek is sorba álltak a köszöntésnél, de szerencsére, ahogy láttam tetszett neki az ajándékom.

Már nagyon vártam, hogy kettesben legyünk, de nem akartam csak úgy itt hagyni a bulit, akármennyire is szerettem volna. Próbáltam így is minél jobban kiélvezni a pillanatot. Annyira jó volt ismét vele lenni. Sokszor azon kaptam magam, hogy csak bámulom, és azon agyalok, hogy mivel érdemeltem ki a szerelmét. Most annyira tökéletes volt minden. Kris és Rob is szárnyalt a boldogságtól, mi is, Nikki volt egyedül a csapatban, na meg persze Kellan, de a többiek szerint ő soha nem fog megállapodni. Pedig Nikkivel olyan szép pár lennének! Erre gondoltam egy terv kezdett körvonalazódni a fejemben és ördögien elmosolyodtam.

-          Mi ez a mosoly? - kérdezte Tom. - Ilyenkor mindig tervezel valamit.

-          Túl jól kiismertél! - mosolyogtam rá. - Csak arra gondoltam, hogy Nikki és Kellan milyen szép pár lennének…

-          Csak nem össze akarod hozni őket? – érdeklődött nevetve.

-          Hát ezt terveztem. - nevettem fel. - Segítesz benne?

-          Neked bármikor bármibe! Habár Kellan nehéz eset. Nem a komoly kapcsolatok híve - mondta mosolyogva és megcsókolt. Csókja szinte megbénított, de egyben a fellegekben éreztem magam tőle. Nagy nehézségek árán elszakadtunk egymástól majd ismét megszólaltam.

-          Bagoly mondja verébnek.

-          Igaz! – nevetett fel ismét.

-          Na akkor bevetés indul! - mondtam nevetve és letámadtam az ablaknál álló barátnőmet.

-          Szépek vagytok együtt! - mondta nekem és rám mosolygott.

-          Köszi. - nevettem fel. - Hogy-hogy egyedül vagy? Biztos sokan élveznék a társaságod. - célozgattam az őt bámuló szingli pasikra.

-          Jó nekem így. Egyenlőre, nem akarok komoly kapcsolatot. Még várok az igazira.

-          Jaj ugyan már! Ne mond nekem, hogy nem szeretnél egy állandó társat magad mellé - horkantam fel.

-          Most még nem. Fiatal vagyok, és ki akarom élvezni.

-          Na jó én nem erőltetem. És Kellan merre van? Láttam, hogy nem is olyan rég még beszélgettetek.

-          Elment italér. - mondta.

Mind a ketten belekortyoltunk az italunkba, és pár percig csend telepedett ránk. Azonban nem akartam ilyen könnyen faladni.

-          Amúgy tök jól néz ki nem? Neked mi a véleményed? - célozgattam Kellanra, mire Nikki értetlenül nézett. – Ne mondd, hogy te még nem állapítottad ezt meg!

-          Aha, nem rossz, sőt! De mire szeretnél kilyukadni? - nézett rám még mindig értetlenül. Egy percig farkasszemet néztünk, mikorra leesett neki - Áá már értem! - mondta mindentudóan. – Össze akarsz minket boronálni. - jött rá. A fenébe! Túl átlátszó vagyok, vagy egyszerűen túl jól ismer!

-          Jaj, dehogy is! - mentegetőztem.

-          Biztos? – vonta fel a szemöldökét.

-          Tuti!

-          Na akkor megnyugodtam. ..Kellan nekem csak egy jó haver és én is neki. Nem hiszem, hogy hosszú távon kibírnánk egymást. - ahogy ezt kimondta megnyugodtam, hogy még sem lepleződtem le, de még mindig gyanús szemmel méregetett. - Habár szívesen kipróbálnám, hogy milyen teljesítményt nyújt az ágyban - kacsintott rám. - De viccet félre téve, nem akarok komoly kapcsolatot.

-          Oké, felfogtam! Nem erőltetem. Na megyek, megkeresem Tomot. Ahogy látom, jön is Kellan. Nem zavarok…- mondtam és szerelmem keresésére indultam.

Nehezen találtam meg, de a látvány megdöbbentett. Nevetgélve beszélgetett egy lánnyal, aki elég feltűnően próbált rámászni az én vőlegényemre. Az enyémre! A zöldszemű szörny ekkor kelt életre. Láttam, hogy Tom menekülni próbál, de az a hülye liba, nem nagyon hagyta magát, már szinte rajta lógott. Nem tudja kivel húzott ujjat! – gondoltam és széles mosoly kúszott az arcomra. Szép lassan odasétáltam és mosolyogva megálltam mellettük. Ahogy észrevettek Tom ijedten nézett rám, még a csaj a szemeivel elküldött melegebb éghajlatra. Ám mielőtt megszólalhatott volna az a picsa Tom felé fordultam.

-          Jaj, szívem már mindenhol kerestelek! - mondtam neki és a csajszi szeme láttára szenvedélyesen megcsókoltam. Szinte éreztem, hogy a tekintetével felnyársal pedig nem is láttam, mert mással voltam elfoglalva. Miután elváltunk a szőke cicababa felé fordultam és egy gúnyos mosollyal ajándékoztam meg, mire sértetten elvonult. Ahogy távolodott szórakozottan felnevettem.

-          Nem is tudtam, hogy ilyen is tudsz lenni! De határozottan tetszik! - mosolygott szerelmem.

-          Ennél rosszabb is tudok ám lenni, ha valaki a tulajdonomat akarja elvenni.

-          Á szóval én a tulajdonod vagyok? - nézett rám miközben vigyorgott, mint a tejbe tök.

-          Teljes mértékben. Csak az enyém vagy. - suttogtam a szájához hajolva, és ismét megcsókoltam.

Persze kicsit visszafogottan, mert azért sokan vannak itt rajtunk kívül. Ezek után már biztos, hogy nagyszerű estének és nem utolsósorban éjszakának nézek elébe! - nevettem fel magamban és kicsivel jobban elmélyítettem a csókunkat és alig vártam, hogy ismét kettesben legyünk. Ennél tökéletesebb esténk nem is lehetne, de ekkor még senki sem sejtetett, hogy minden megváltozhat egy hónap alatt.