16. fejezet

Meg is hoztuk a következő fejezetet :D! Köszönjük az előzőhöz érkezett komikat és pipákat! Ismét összegyűlt a 6 komment, amiért nem lehetünk elég hálásak. Reméljük ide is sokan írtok nekünk :D! A fejezetről csak annyit, hogy picit gonosz a vége...na jó nagyon xd...

Az esetleges hibákért elnézést kérünk.

Jó olvasást kívánunk!

Puszi: Wiky & Netty

Rob

„ A múlton túllépni a legnagyobb próba. A jelenben helyesen élni minden ember dolga. A jövővel szembenézni a sorsunk hajnala.”

A vér is meghűlt az ereimben, mikor meghallottam a számomra oly jól ismert hangot. A kezem ökölbe szorult és csak egy gondolat kavargott a fejemben. Ez nem lehet igaz…

Észrevettem, hogy mellettem Kristen is ledermed és nyugtatólag megszorította a kezem. Az érintése meglepően gyorsan elmulasztotta a bennem lévő dühöt. Legalább is látszólag. Ezt nem hiszem el, hogy volt pofája idejönni. A szüleimnek el kellett volna mondanom az igazat, akkor nem fogadták volna ilyen kedvesen. Végig néztem rajta… semmit sem változott. Az arcán felvillant az a bizonyos gúnyos mosoly, de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is tűnt.

-       Rob! Nem is üdvözölsz? - kérdezte ártatlan hangon.

-       De. - mondtam morogva - Szia!

-       Ennyi?- kérdezte tetetett szomorúsággal.

-       Ennyi. – feleltem és a figyelmemmel ismét Kristent tüntettem ki.

-       Na de Rob! Ne legyél ilyen udvariatlan. - mondta anya megrovóan, de nem reagáltam rá.

-       Ó Kris, de jó újra látni. - fordult Kris felé és gyorsan megölelte. Kris vissza se ölelte csak hamar elhúzódott.

-       Hello!- fogadta nyersen Nina köszöntését.

-       Na gyerekek hol is tartottunk?- kérdezte apám megszakítva a kínos csendet.

-       Ott hogy Rob szeretett volna mondani valamit. - vigyorgott rám cinkosan Vicky.

-       Igen, tehát akkor Rob? - Fordultak felém. Erre Krisre néztem, rámosolyogtam és ismét megfogtam a kezét, majd folytattam. - Krissel úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk együtt. - mondtam ki vigyorogva és szerelmemre néztem.

Még most is furcsa volt így gondolni rá, de hihetetlenül jó érzéssel töltött el. Végig néztem a családomon és megkönnyebbülésemre csak örömöt láttam a szemükben. A lányok azonnal a nyakunkba ugrottak, míg a szüleim kicsivel csendesebben gratuláltak. Ezután továbbra is az ajtóban álló Ninára néztem, aki gúnyosan elmosolyodott, mintha azt üzenné, hogy ,,örülj amíg csak lehet”. Majd hirtelen elfordította a fejét és úgy tett mintha rosszul esne neki a dolog. Ekkor láttam meg anyát aki őt nézte. - Hát persze, most sajnáltatja magát. - vontam le a következtetésem.

-       Akkor átmegyünk az étkezőbe? Az asztalon a vacsora. - szakította meg a kínos csendet anya. Mindig is szíve csücske volt Nina, ahogy látom most is megtartotta ezt a szép szokását.

-       Persze mehetünk! – álltunk fel mindannyian és átsétáltunk a másik helyiségbe, míg anya hozott egy plusz terítéket Ninának.

Kristen kezét végig fogtam és szinte éreztem magamon Nina perzselő tekintetét.

Leültünk az asztalhoz és csendben kezdtünk neki az étkezésnek. Nagyon kínosnak éreztem a helyzetet és végtelenül dühös voltam, hogy Krisnek ezt át kell élnie. Első adandó alkalommal bocsánatot kell tőle kérnem, bár az már a helyzeten nem javít.

Egyszer csak Lizzy törte meg a csendet.

-       Meddig maradsz a városban Nina?

-       Még nem tudom, de elég sokáig. - mondta, miközben kihívóan nézett rám. Ezt Kris is észre vette, mert éreztem, hogy ledermed és a keze ökölbe szorul.

-       És te Kris? - nézett Nina kedvesemre ártatlanul.

-       A hétvégén vissza kell mennem Párizsba néhány fotózásra és az öcsémnek fellépése lesz, de amilyen gyorsan csak tudok visszarepülök. – mondta majd birtoklóan átölelt és egy puszit nyomott az arcomra. Büszkén húztam magamhoz közel és remélem, hogy Nina kihallotta a mondandóból a célzást, hogy nem terveztünk hosszú időre elszakadni.

-       Tényleg hogy van Cameron? - kérdezte anya.

-       Nagyon jól. Színészi pályára készül. - válaszolta Kristen, majd anya Ninának felé fordította a figyelmét.

-       Merre jártál Nina ez alatt az egy év alatt? - faggatta most anya Ninát.

-       Utazgattam, meg fotózásokra és bemutatókra jártam. Meg persze próbáltam felejteni. - hajtotta le a fejét tetetett szomorúsággal.

-       Jaj drágám! – ölelte át anya a vállát és szúrósan nézett rám. - Tulajdonképpen miért is szakítottatok? Rob soha nem említette.

-       Közös megállapodás volt. - mondta a színtiszta hazugságot.

-       Értem. Pedig szépek voltatok együtt. – Komolyan nem értem anyát! Tényleg nem veszi észre, hogy ezeket nem Kris előtt kéne mondania?

-       Az lehet anya, de én már felejtettem és Krissel kezdek új életet.

-       Tudom fiam és örülök is nektek, de nem értem, hogy miért lett vége olyan hirtelen. – nem igaz, hogy nem fejezi be!

-       Az nem fontos, inkább hanyagoljuk a témát, mert ha nem tűnt volna fel Kris is itt van. – mondtam most már dühösen.

-       Ne haragudj Kristen. - nézett anya Krisre bűnbánóan.

-       Semmi baj Clare. - válaszolta az említett.

Ezt követően csendben folytattuk a vacsorát és hétköznapi dolgokról beszélgettünk. Vacsora után átmentünk a nappaliba és megittunk egy pohár bort.

Nina végtelenül idegesített. Szinte mindig a közelemben ült le és pofátlanul méregetett. Még van bőr a képén. Krist is idegesítette, de ő próbált engem nyugtatni, amiért nem lehetek elég hálás neki. Éjfél körül lehetett, mikor Kris megszólalt.

-       Azt hiszem, most már megyek. - állt fel. - Eléggé elfáradtam és holnap hosszú napunk lesz a csajokkal. - nézett Vickyre és Lizzyre és ők csak helyeslően bólogattak. - Isteni volt a vacsora Clare. Köszönök mindent! - mondta a szüleimnek és mindenkit megölelt elköszönés képpen.

-       Igazán nincs mit Kris. - válaszolt anya mosolyogva.

-       Visszaviszlek a szállodába. - álltam fel én is.

-       Én is megyek most már. - szólalt meg Nina is.

-       Rob miért nem viszed haza őt is? Ne menjen egyedül. Késő van. - mondta anya.

-       Egyedül is haza tud menni vagy hív egy taxit. Én csak Krist viszem és vele maradok éjszakára. - hadartam el kicsit feszülten és még mielőtt bárki reagálhatott volna kivezettem Krist a házból, beszálltunk az autóba és elindultunk a hotelba.

Hallottam még anya méltatlankodását, de nem érdekel. Az a nő mindent megérdemel. Majd anyáéktól bocsánatot kérek, de nem akartam egy perccel se többet vele egy légtérben tartózkodni. Egész úton egy szó sem esett köztünk, mert mindketten próbáltunk megnyugodni és feldolgozni az estét. Bő fél óra múlva már a szoba ajtajában álltunk.

-       Akkor tényleg itt maradsz éjszakára? - kérdezte Kristen.

-       Hát ha szeretnéd?- néztem rá szemtelenül.

-       Ez hülye kérdés volt. - mondta, majd hirtelen magához rántott egy szenvedélyes csókra. Nyelvünk vad táncot járt, miközben beljebb mentünk a szobába és a fürdő felé araszoltunk.

Csodálatos éjszakát töltöttünk el együtt ismét és végül egymás karjaiba aludtunk el. Vagyis inkább ő. Én még sokáig néztem, ahogy alszik. Nagyszerű érzés volt a karjaim közt tartani azt a nőt, akit szeretek. Mert igen most már bevallom magamnak, hogy szeretem. Csak remélni tudom, hogy ő is így érez. Adok neki egy kis időt, hogy letisztázza az érzéseit. Egy dolog azonban biztos: nem hagyom, hogy Nina elválasszon minket egymástól. Sok megpróbáltatás ért már minket, de ha rajtam múlik, akkor ennek vége. Mindent megteszek, hogy a jövőben elkerüljük az ilyen helyzeteket. Sokáig néztem és gyönyörködtem benne, de végül a fáradság győzedelmeskedett és én is álomba merültem.

Másnap reggel lágy cirógatásra ébredtem. Egy csodaszép, mosolygós szempárral néztem farkas szemet és a tulajdonosa egy lehengerlő csókkal ajándékozott meg.

-       Jó reggelt! - köszöntött miután ajkaink elváltak egymástól.

-       Neked is. - mosolyogtam rá - Mennyi az idő?

-       Fél tíz elmúlt. - válaszolta - Délután egy óráig a tiéd vagyok., viszont utána a csajokkal megyek vásárolni. Elrabolnak egész délutánra.

-       Valahogy majd csak túlélem. - néztem rá szomorúan és közelebb húztam magamhoz.

-       Jaj Rob! Megígértem nekik… - nézett rám bűnbánóan.

-       Nyugi! Nem haragszom!- mondtam nevetve és magam alá gördítettem.

-       Tehát csak tetetetted, hogy harag…- kezdte, de egy forró csókkal elhallgattattam. Miután abba hagytuk ismét megszólalt. - Te aztán tudod, hogyan kell kibékíteni egy nőt. - nézett rám kacéran.

-       És még nem láttál semmit. - vigyorogtam rá kajánul.

-       Kezdjek félni?

-       Inkább rettegj! - nevettem rá és ismét lecsaptam édes ajkaira. Vadul téptük egymás ajkát és a nyelvünk is vad táncba kezdett.

Az egész délelőttöt az ágyban töltöttük, csak egymással voltunk elfoglalva. Még a telefonjainkat is kikapcsoltuk és az ajtóra is kitettük a „Ne zavarj!” táblát. Sajnos viszont nem élvezhettük egész nap egymás társaságát. Jó pár óra múlva arra eszméltünk, hogy valaki eszeveszetten veri az ajtót és kiabál.

-       Azonnal gyertek ki! Kris felemelt kézzel add át nekünk Robertet! - hallottuk meg a hang tulajdonosát.

-       Kellan! - szólaltunk meg egyszerre és a fejünkre húztuk a takarót. Komolyan mondom, már én szégyellem magam miattuk. Nem is akarom tudni, hogy mit gondolnak róluk a szálloda többi lakója!

-       Gyerünk! Kifelé!- hallottuk meg Nikki hangját is - Kris! A ruhák nem várhatnak.

-       Jaj, hagyd őket!- szólalt meg Kellan. - Had turbékoljanak még egy kicsit, de azért védekezzetek! - ezt már fennhangon kiabálta be a szobába.

-       Úristen! Még kihívják ránk a biztonságiakat! Ideje lenne tényleg kimászni innen. - szólalt meg Kristen.

-       Igen, igazad van! Mindjárt megyünk, és a bejáratnál találkozunk. - kiabáltam ki, majd ismét kedvesemre néztem. - Ma este nálam alszol?

-       Hát ha nem zavarok!- nézett rám.

-       Te? Sose! – mondtam határozottan és rámosolyogtam.

-       Akkor hét és nyolc között ott leszek. – felelte egy ellenállhatatlan mosoly kíséretében.

-       Rendben. - mondtam, majd megcsókoltam - Na akkor kezdjünk el készülődni!

Gyorsan lezuhanyoztunk és felöltöztünk. Sokszor nem bírtam magammal és akár csak egy rövid csók miatt is akadályoztam az öltözködésben, de nagy nehezen sikerült elkészülnünk és végre beengedtük Kellanékat.

                                                                                

-       Ti még éltek?- nézett ránk csodálkozva Kellan - Azt hittem, hogy halálig szeretkeztek. - ajándékozott meg minket egy kaján mosollyal.

-       Hangosabban nem lehetne? Az emeleten még nem hallják. - mondtam már bosszúsan.

-       Ha szeretnéd. - vigyorgott ránk, majd kiáltani akart, de Tom befogta a száját, amin jót mosolyogtunk. Majd meg kell köszönnöm neki!

-       Na akkor indulhatunk Kris? Még el kell menni Lizzyékért. – kérdezte Ashley.

-       Persze csak elköszönök Robtól. – mondta majd felém fordult. A többiek ezen jót kuncogtak, de én ismét minden figyelmem neki szenteltem.

-       Este várlak! – mondtam neki és kapott egy búcsúcsókot, ami eléggé hosszúra sikerült, mert már a többiek a torkukat köszörülték.

-       Jó vásárlást csajok! – mondta Kellan és mi is beszálltunk a kocsiba, de mi az ellenkező irányba indultunk.

-       Hova is megyünk?- érdeklődtem.

-       Csak beülünk ebédelni valahova míg te elmesélsz mindent. – válaszolta Tom.

-       Jacksonékkal beszéltetek? – kérdeztem.

-       Igen, remekül érzik magukat a friss házasok.

-       Na itt is vagyunk. – mondta Kellan és már indultunk is be az étterembe.

Leültünk egy asztalhoz és leadtuk a rendelést. Rögtön nekem estek, hogy mindent tudni szeretnének. El is meséltem mindent. A Ninás ügy miatt teljesen kiakadtak. Beszámoltam arról is, hogy viselkedett és egészen biztos vagyok benne, hogy sántikál valamiben. Ezzel ők is egyet értettek és azt mondták, majd figyelni fogják. Egész délután a srácokkal voltam, de többször is Kris felé kalandoztak a gondolataim. Próbáltam felhívni, de a fiúk elkobozták a telefonom, mondván, hogy ez egy pasis délután. Közben estére egy terv körvonalazódott a fejemben. Mikor a fiúktól megszabadultam gyorsan elkezdtem mindent elrendezni.  Beszereztem pár illatos gyertyát és rendeltem egy finom vacsorát. Tudtam, hogy ha az én főzési tudásomat mutatnám meg abból nem hogy étel nem lenne, de a konyhám is bánná. Alig bírtam már magammal, de próbáltam nem percenként hívogatni Krist. Pont készlettem, mikor csöngettek. Kris érkezett meg. Egy forró csókkal köszöntöttem és hagytam, hogy beljebb jöjjön, azonban amikor meglátta a díszítést megtorpant az ajtóban. Nagyon meglepődött azon, amit látott, de ezt felváltotta a határtalan boldogság, hogy ezt mind miatta csináltam. Ismét egy édes csókkal ajándékozott meg, majd mikor nagy nehezen sikerült elválnunk leültünk elfogyasztani a vacsorát. Közben nagyon jól éreztük magunkat. Sokat nevettünk, miközben felidéztük az együtt töltött gyermekkorunk néhány feledhetetlen emlékét. Az étkezés végeztével leültünk a kanéra és töltöttem magunknak pezsgőt. Igazán különlegesre akartam ezt az estét, hiszen mégis csak ez az utolsó itt töltött éjszakája. A kanapén szorosan magamhoz húztam és csendben iszogattuk a pezsgőt. Élveztük a pillanatot. Éreztem utánozhatatlan illatát, ami újra és újra elbódított. Soha nem éreztem még ekkora vágyat senki iránt. Még Nina iránt se. Mintha neki is hasonló gondolatok kavarogtak volna a fejében, rám elemelte gyönyörű szemeit. És ekkor nekem végem volt. Hirtelen felindulásból ágy mellé letettem a más üres poharamat, bár lehet a dobtam jobb kifejezés lenne, majd Krist még közelebb húztam magamhoz és ajkaimat az övére nyomtam. Az elején meglepődött, de utána készségesen viszonozta a szenvedélyes csókomat. Ő velem ellentétben óvatosan a kanapé melletti szekrényre rakta le a poharát és ő is hevesen kezdett el csókolni. Végig dőltünk a heverőn, de nem számoltunk azzal, hogy túl kicsi lesz kettőnknek és legurultunk a szőnyegre. Kristen édes nevetése betöltötte az egész szobát és én közbe fordítottam a helyzetünkön, így nem ő feküdt a szőnyegen. Kristen ismét egy csókért hajolt felém és ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Óvatosan levettem a felsőjét és kezemmel bebarangoltam a felsőtestét, elidézve csodálatos melleinél.  Éreztem, hogy az érintésemre megremeg, majd ő is szépen lassan lehúzta a pólómat és csókkal hintette be a felszabadult területeket. Hamarosan már mindketten meztelenül kényeztettük egymást. Hihetetlenül jó érzés volt, ahogy a karjaim közt feküdt. Hosszú, romantikus estét terveztem, de annyira megbabonázott, hogy nem tudtam türtőztetni magam. Egy határozott mozdulattal magamévá tettem, mire jól esően felnyögött és készségesen fogadott magába. Először szépen lassan mozogtunk, majd egyszerre vesztettük el a fejünket és váltottunk egyre gyorsabb és gyorsabb tempóra. Pár lökés után egyszerre értünk fel a csúcsra. Kris fáradtan omlott a karjaimban, így felemelve bevittem a hálószobába. Szorosan magamhoz vontam, betakartam magunkat és hamarosan egymást ölelve merültünk álomba.

Egyszerűen remekül sikerült az este, de nem tudtam felhőtlenül örülni, ugyanis eljött az indulásuk napja. Délelőtt Krist hazavittem és hagytam, hogy összecsomagoljon, amíg én próbáltam felkészíteni magam az elválásra. Készültem neki még múlthéten valamivel, amit majd a reptéren akarok oda adni neki és csak remélni tudom, hogy tetszeni is fog.

Szombat késő délután már a reptéren voltunk és búcsúzkodtunk.

-       Amint haza érek hívlak. – mondta Kristen.

-       Rendben. De minden nap hívjuk egymást! – válaszoltam – Vigyázz magadra! - motyogtam a hajába mikor átöleltem.

-       Mennünk kell. – mondta Kris, mikor meghallotta a hangos bemondót. Szeme csillogott, de most nem a boldogságtól. Szorosan kapaszkodott ő is belém, de tudtam, hogy el kell engednem. Ajkaimat finoman az övére nyomtam és egy édes csókot váltva, kiengedtem a karjaim közül.

-       Várj! - fogtam meg a kezét mikor már indult volna el – Ez a tiéd!- adtam a kezébe egy borítékot.

-       Mi ez?- kérdezte döbbenten.

-       Csak egy kis meglepetés, de csak a repülőn nézheted meg.

-       Jaj Rob! Nem kellett volna, de nagyon szépen köszönöm! – válaszolta és nyomott a számra még egy búcsú csókót és elindult a bejárat felé.

Csatlakozott a lányokhoz és én néztem távolodó alakját. Annyira rossz előérzetem van, mintha nem lenne szabad most elengednem. Még csak nem is mondtam ki, hogy sz…szeretem, de lehet ő még nem készült fel rá. Magam se értem, hogy érezhetem ilyen rövid idő után ilyen tisztán, de hiába is tagadnám magam előtt. Nagyon remélem, hogy hamar viszont láthatom, mert már most nagyon hiányzik. pedig alig pár perce ment el. Ekkor még nem is sejtettem, hogy nem kellett volna elengednem...

Ashley

Ez az egy hónap varázslatosan telt. Rengeteg időt töltöttem Tommal, remekül szórakoztunk. Jobban megismertük egymást és egyre biztosabb lettem abban, hogy át tudjuk hidalni a távolságot. Sajnos a Londonban töltött időnk túl gyorsan eltelt és azon kaptam magam, hogy már a reptéren búcsúzkodunk. Kellanéktól már tegnap elköszöntünk, így csak Rob és Tom kísért minket ki. Annyi minden történt velünk ebben az egy hónapban, hogy még visszaemlékezni is nehéz…Nina, John, Kris és Rob kapcsolata, na és természetesen a miénk.

-       Minden nap hívlak! – jelentette ki Tom, miközben a karjai közt tartott.

-       Én is amilyen sűrűn csak tudlak kereslek, és amilyen hamar csak tudunk találkozunk. Csak aztán rám ne unj! – mondtam neki nevetve és egy csókot nyomtam az ajkaira.

-       Soha! Én is amilyen hamar tudok, majd megyek utánad, nekem jövő héten már több időm lesz. – Felelte mosolyogva. Istenem de imádom!

-       Azt hiszem ideje indulnom. – mondtam szomorúan és láttam, hogy már Robék is búcsúzkodnak, illetve meghallottam a hangosbemondót is.

-       Rendben, de előtte szeretnék adni valamit. – kezdte és a zsebéből elővett egy kis ajándékdobozt, amiben egy gyönyörű szív alakú medál volt egy nyakláncon.

-       Ó Tom! Ez csodálatos! Köszönöm! – mondtam és búcsúzóul egy szenvedélyes csókkal ajándékoztam meg.

-       Vigyázz magadra!

-       Te is! – feletem

Már épp indulni készültem, amikor még egyszer visszahúzott és megölelt. Szorosan öleltem vissza, amikor meghallottam, hogy valamit a fülembe suttog.

-         Szeretlek!

Hirtelen még a lélegzetem is elakadt, de tiszta szívből viszonoztam a vallomását. Ez volt az első alaklom, hogy kimondta, de ezzel még nehezebbé tette az elválást. Egy utolsó csók után kénytelenek voltunk tényleg elszakadni. Mielőtt beszálltunk volna még egyszer hátra néztem és integettem nekik, majd követve a lányokat és is felszálltam a repülőre.

Kristen

Mikor felszálltunk a repülőre szinte a könnyeimmel küszködtem. Amikor ide jöttem egy hónapja álmodni se mertem volna, hogy velem ilyen dolgok fognak történni. Én sem értem, hogy vagyok képes ilyen rövid idő után ennyire kötődni valakihez, de még alig pár perce szakadtunk el és máris hiányzik. Mi lesz akkor 2 hét múlva? Fogalmam sincs! Igaz megbeszéltük, hogy minden nap beszélünk, de az mégse olyan. Ráadásul van egy nagyobb bajom is…Nina. Nem tetszik nekem, hogy Rob körül legyeskedik és félek. Igaz próbálok teljes mértékben megbízni Robban, de Ninában nem tudok és félek, hogy most majd minden lehetőséget kihasznál, hogy közelebb kerüljön hozzá. Ezeket a rossz gondolatokat igyekeztem elűzni, majd a figyelmemet a Robtól kapott borítékra irányítottam. Izgatottan nyitottam ki. Féltem, hogy esetleg sokat költött rám és emiatt kellemetlenül is éreztem magam, hiszem én nem készültem semmivel. Mikor kinyitottam még a lélegzetem is elállt. A boríték egy gyönyörű rajzot rejtett…rólam. Tudtam, hogy Rob az építészet miatt szépen rajzol, de nem hittem volna, hogy ennyire. Mondjuk mindig is tehetsége volt hozzá, de ez egyszerűen gyönyörű. Megfordítottam a lapot és megakadt a tekintetem egy íráson.

,,Ott kezdődik, hogy ránézel. Egy pillanat elég ahhoz, hogy úgy gondolt, hogy aranyos. Egy újabb pillantás elég ahhoz, hogy úgy érezd bejön. Egy perc elég ahhoz, hogy elkezd győzködni magad, hogy ez nem olyan… ez más, nem úgy érzel. Míg győzködöd magad, elkezdesz álmodozni róla. Míg álmodozol, teljesen belefeledkezel és onnantól kezdve mindegy, hogy hol, hogyan látod, mindig érezni fogod a pillangókat a gyomrodban…”

Ez volt az a pillanat, amikor még nem bírtam tovább és utat engedtem a könnyeimnek. Hogy lehetek ilyen szerencsés? Hülyeség ha attól félek, hogy valamivel ezért fizetnem kell? Mert igen is félek, hogy valami tönkreteszi ezt, akár Nina akár más, de az biztos, hogy ha rajtam múlik, nem engedem, hogy bármi is szétválasszon minket.

A repülőút hosszú és fárasztó volt és én szinte végig a rajzban gyönyörködtem. Mikor végre megérkeztünk első utunk haza vezetett. A lányok is fáradtak voltak, így ők is siettek haza. Hazaérve gyorsan ledobáltam a cuccaimat, majd rögtön hívtam is Robot.  Nagyon jó volt hallani a hangját és egy órán át beszélgettünk, de utána már alig álltam a lábamon, így rögtön mentem lefeküdni. Nehezen sikerült elaludnom nélküle, de végül a fáradság győzött.

Másnap délelőtt volt öcsém fellépése. Úgy beszéltük meg anyáékkal, hogy ott találkozunk, így én a saját kocsimmal mentem. A város nagy részében dugó volt, így nagyon lassan haladtam. Egyre idegesebb lettem, hogy el fogok késni, így amikor csak tudtam gyorsabban haladtam. Az egyik lámpánál nagyon elkalandoztam ismét. Nem tudom Rob mit csinálhat most. Egyáltalán gondol rám? Vagy ő jobban viseli, mint engem? Annyira elmerültem, hogy csak részben figyeltem az útra. A lámpa zöldre váltott és indítottam a kocsit, azonban nem vettem észre, hogy másik oldalról az egyik kocsi még elindult, mikor már a lámpa piros lett. Egyszer csak hangos dudálásra lettem figyelmes, majd egy hatalmas csattanást éreztem. Éreztem, hogy belém jött a kocsival, viszont utána a sötétség ragadott magával…

Rob

Szombat óta már majdnem egy teljes hét telt el. Mindennap beszéltünk telefonon többször is és mondta, hogy hamarosan visszajön, de addig még rengeteg dolga van. Szerencsére Ninával nem találkoztam ez idő alatt pedig állítólag a szüleimnél mindennapos vendég volt az utóbbi egy hétben. Ezen a napon furcsa érzéssel keltem. Egésznap rossz előérzet kerített hatalmába, de próbáltam nem foglalkozni vele és csak a munkára koncentrálni.

Egészen estig az irodában voltam, mikor Tom és Kellan állítottak be, hogy kiszabadítsanak a papír halmazból.

-       Gyere menjünk igyunk meg egy sört. – javasolta Kellan.

-       Rendben csak gyorsan elpakolom ezeket. – mutattam az lőttem tornyosuló papír kupacra.

-       Oké. – válaszolták. Ekkor azonban megint előjött a rossz előérzetem,de megint nem tudtam hova tenni.

Már indulásra készen voltunk mikor megcsörrent a telefonom. Fogalmam sincs ki kereshet ilyenkor, de gyorsan felvettem, de az idegességem csak még erősebb lett.

-         Igen?- szóltam bele, de amint meghallottam a vonal másik oldalán lévő hangot és a mondanivalóját elsápadtam, a telefon kiesett a kezemből és egy nagy csattanással ért földet….