18. fejezet (második rész)

Meg is hoztuk a második részét a fejezetnek :D. Reméljük tetszeni fog és jó olvasást kívánunk hozzá!

Puszi: Wiky & Netty

Robert

„A szerelem olyan akár a szél: nem láthatod de érzed!”

Szerencsémre Ashley és Nikki pont akkor értek oda, mikor távozni készültem, így nyugodtan beavathattam őket a tervembe.

-         Sziasztok!     

                                                                                     

-         Szia Rob! Már mész is? – kérdezte Ash.    

                                                 

-         El kell intéznem néhány dolgot. Krisnek van kedvenc helye Párizsban?  

                                                                                 

-         A Szajna partján, a parkon kívül van egy nagyon szép partszakasz ahol egy kis kunyhó is van. Elég elhagyatottnak tűnik, de Kris imád oda járni. Mire készülsz? – kérdezte gyanakvóan Nikki.

-         Szeretném meglepni!- kacsintottam rájuk – Holnap már hazamehet.

-         Juj, de romantikus. – mondta Ashley álmodozva – Akkor holnap előtte bejövünk hozzá és kicsinosítjuk. – mosolygott. 

                            

-         Remek! Akkor megyek. Sziasztok!        

                                            

-         Szia! – köszöntek ők is.

Van egy olyan érzésem, hogy most én leszek a téma a lányoknál. Beszálltam a bérelt autóba és telefonáltam Vickynek, hogy segítsen elkészülni mindennel. A szállodánál várt útra készen. Szerencsémre nagyjából ismerem Párizst így nem nagyon tévedtünk el. Tényleg elég koszos és elhagyatott kunyhó volt, ahová a lányok irányítottak, de erre is felkészültünk és minden szükséges kelléket beszereztem Vicky segítségével még útközben.

Először mindent leporoltunk és feltöröltünk, majd Vicky által kiválasztott egyszerű fehér matracot betettük a kunyhó egyik sarkába, amit szintes selyem lepedőkkel és párnákkal díszítetett fel Vicky. Hát igen…ő jobban ért ehhez, mint én. Kitalálta, hogy az egyik megmaradt lepedőt csináljuk meg úgy, mintha egy baldachin lenne. Meg kell hagyni tényleg jól nézett ki és persze romantikus lett. Nővérem nem győzte magát dicsérni. Ezután következett az asztal, amit ugyan nem hoztunk, de volt ott egy igen öreg és rozoga két székkel.

-         Ne aggódj Rob! Ezt is megoldom. – nézett rám Vicky és már intézkedett is.

Egy óra múlva már az asztallal is készen volt, majd a segítségemmel a mennyezetre és a falakra fehér szalagot rakott, hogy állítása szerint ,,nézzen már ki valahogy ez a viskó”. Végül már csak az ott található kandallót kellett kidekorálni és az illatgyertyákat helyeztük el. Késő este volt mire mindennel végeztünk, de meg voltunk elégedve a végeredménnyel.

-         Holnap akkor mire ideértek meggyújtom a gyertyákat és tüzet rakok a kandallóba. Meg persze az ételeket is elintézem.     

                                    

-         Köszönöm! Imádlak! – öleltem át.

-         Tudom! – nevetett fel – És nagyon szívesen! Remélem minden jól sikerül.    

                                                                                     

-         Én is! De most már gyerünk! Ki kell pihennem magam és reggel még veszek neki valami kis apróságot.

Hamar visszaértünk a hotelba és lefeküdtünk aludni. Engem rögtön elnyomott az álom és reggelig fel sem ébredtem. Másnap reggel viszont a telefonom ébresztett fel, ami eléggé rosszul esett hajnalban.

-         Igen? – szóltam bele kómásan.      

                                                    

-         Szia Rob! – hallottam meg Tom hangját – Csak nem felébresztettelek? – kérdezte, de hallottam a hangján, hogy mosolyog.

                            

-         De! – morogtam – Te meg hogy-hogy ilyen korán ébren vagy?      

            

-         Kellannal ma odarepülünk és körülbelül két óra múlva indulunk. Csak gondoltam szólok. Ash mondta, hogy tervezel valami Kristennek. – na persze hogy is gondoltam, hogy nálunk valami titok marad.  

               

-         Igen, de nem mondok neked se semmit, mert még elszólod magad.  

          

-         Hát olyannak ismersz? – kérdezte drámaian.   

                                           

-         Pontosan! Amúgy Ashleyék kimennek elétek a reptérre?

-         Viccelsz? Nem is tudják, hogy megyünk. Meglepetés lesz. A kórházba megyünk rögtön, mivel Ashley mondta, hogy egész délelőtt ott lesznek.

-         Értem, akkor a lányoknak nagy meglepetés lesz.

-         Ninával van valami? – kérdezte hirtelen.

-         Nos, mondjuk azt, hogy már próbált minket szétválasztani. Majd elmesélem személyesen. Jacksonékkal beszéltetek? – váltottam témát.

-         Igen, remekül vannak.

-         Ennek örülök! Most leteszem. Sok dolgot kell még elintéznem a meglepetéshez.

-         Oké, akkor majd a kórházban találkozunk!

Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem, majd lementem a hotel éttermébe reggelizni. Ezt követően elindultam keresni egy éttermet, ahonnan megrendelhetem a vacsorát. Hamar találtam egyet és Vickynek is megadtam a nevét, hogy hová kell jönnie az megrendelt menüért. Már csak valami ajándékot kell keresnem Kristennek. Betévedtem egy sétáló utcába, ahol rengeteg üzlet volt, de így is nehezen sikerült döntenem. Végül ékszer mellett döntöttem, így bementem egy ékszerboltba. Sokáig nézelődtem, míg meg nem akadt a szemem egy szív alakú medálon, amit ketté lehet törni. Így az egyik fele nálam a másik nála lehet. Pont illik az orchidea láncához. Megkérdtem az eladót, hogy gravírozza bele a ,,Szeretlek” szót és tegye bele egy dísz dobozba. Tökéletes lett.

Délután egy óra volt mire ismét a szállodához értem. Átöltöztem és már indultam is a kórházba az ajándékkal a zsebembe.

-         Sziasztok! – köszöntem miután beléptem a kórterembe.

-         Szia! – üdvözöltek, Kristen pedig üdvözlésképp megajándékozott egy szenvedélyes csókkal aminek Kellan beszólása vetett véget.

-         Na de fiatalok! Menjetek szobára! – szólalt meg – Megrontjátok az én ártatlan lelkemet az ilyen jelenetekkel. – takarta el játékosan a szemét, de kaján vigyorát nem tudta elrejteni.

-         Jaj, hagyd már őket! – szólalt meg Ashley Tom karjaiból. – Olyan édesek együtt. Amúgy meg a te ártatlan lelked rég meg van rontva, ennél jobban már nem is lehetne. – vágott vissza mire mindannyian elkezdtünk nevetni, Kellan pedig tetetett sértődöttséggel elfordult, de a szája sarkában mosoly bujkált.

-         Mikor engednek ki innen? – fordultam kedvesem felé.

-         Még el kell mennem egy utolsó ellenőrzésre a kezem miatt, de utána azonnal mehetünk ebből a nyomasztó kórházból.

-         Rendben. – és ahogy ezt kimondta jött is az orvos, hogy magával vigye. Miután távoztak a lányok kíváncsian és izgatottan fordultak felém.

-         Juj, mit vettél neki? – kérdezték és elővettem a zsebemből a dobozt.

-         Ez káprázatos. – ámuldoztak.

-         Mikor lettél te ilyen romantikus? – kérdezte Tom.

-         Amióta Krissel van! – válaszolt helyettem Kellan.

-         Mélyen magamban rejtegettem. – mondtam mosolyogva.

-         Ez szép választás volt Rob! – mondta felém fordulva Nikki – Vicky elmesélte, hogy mit terveltél ki. Kristen odáig lesz.

-         Hát remélem. – mondtam kicsit idegesen. Tényleg remélem, hogy tetszeni fog neki!

-         Már a ruhát is kiválasztottam, de még nem tud semmiről. – kacsintott rám Ash, majd ismét Tomnak szentelte minden figyelmét.

-         Azt beszéltük, hogy este hatra értek oda, de addig még van három óra. Mit csináltok majd? – kérdezte Vicky.

-         Sétálgatunk a parkban, meg mire elindulunk már csak kb két óra lesz. – nevettem rájuk.

Ezt követően Jacksonék kerültek szóba. Tomék beszéltek velük és közölték, hogy a hétvégén ellátogatnak Párizsba és majd velünk térnek vissza Londonba. Mindenképp szeretnének találkozni Krissel. Kedvesemet bő háromnegyed óra múlva hozta vissza az orvos immár a zárójelentéssel. A lányok kitessékeltek minket a szobából, amit Kris nem igazán értett. A folyosón a fiúk kifaggattak Nináról én meg persze beszámoltam nekik mindenről.

-         A kis ribanc! – kelt ki magából Kellan – Csak kerüljön a kezeim közé.

-         Nem fogsz te csinálni semmit. – mondta Tom – Nem kell a botrány. Már pedig Nina mindent meg fog tenni, hogy keresztbe tegyen nem csak Robéknak hanem nekünk is!

-         Egyenlőre csak reménykedek, hogy nem talál ki semmit, amivel ismét megpróbál minket szétválasztani. – mondtam.

-         Ezt még te sem hiszed el. – hitetlenkedett Kellan – Az a nő őrült. Akármit megtenne, hogy visszakapjon! Nem hagyhatod tovább, hogy a szüleid pátyolgassák, mert még a végén Kris ellen fordítja őket vagy akár ellened! – fejezte be a szónoklást. Jobban belegondolva igaza van. Nina képes lenne tele beszélni a szüleim fejét mindenféle hazugsággal.

-         Amint haza megyek Londonba, mindent elmesélek anyáéknak. – közöltem velük a döntésem.

-         Nagyon helyes! – válaszolták.

-         Akkor most beszéljünk a ma esti terveidről. – fordult felém Kellan kaján vigyorral. A kis perverz… - Esetleg adhatnék pár tippet, amivel feldobhatnád a szexuális életed.

-         Köszi Kellan, de nem vagyok kíváncsi a perverz dolgaidra. – mondtam, mire Tom felnevetett.

-         Ezt most megkaptad. – nevetett tovább.

-         Majd megbánod még, hogy elutasítottad Kellan bácsi tanácsait. – válaszolt durcásan.

Ekkor kinyílt a szobaajtó és kiléptek rajta a lányok és nekem még a lélegzetem is elállt. Kris mint mindig most is gyönyörű volt. Egy pánt nélküli tűzpiros ruha volt rajta hozzá illő cipővel. Legalábbis szerintem. A haja pedig egyenesen hullott a vállára. Káprázatosan nézett ki. Odalépett hozzám és kérdően nézett rám.

-         Mi ez az egész? – kérdezte.

-         Legyen meglepetés! – válaszoltam – Gyönyörű vagy!

-         Köszönöm. – mondta mosolyogva és egy csókkal ajándékozott meg.

-         Akkor indulhatunk?

-         Persze. Sziasztok! – köszöntünk el a többiektől.

-         Sziasztok! Jó szórakozást.

Kiléptünk a kórházból és a bérelt autómhoz mentünk. Beszálltunk és már száguldoztam is a parkig. Egész úton faggatott, de nem szedett ki belőlem semmit akármilyen szépen is nézett. Eléggé meglepődött, hogy a parkba hoztam.

-         Ez még nem a meglepetés. Arra még várnod kell. – mosolyogtam az arckifejezésén.

Körbejártuk az egészet és jókat mosolyogtunk az ott játszó gyerekeken. Még arra is sikerült rávennie, hogy álljak be kacsákat etetni a gyerekek mellé. Szerencsénkre senki nem állította meg, hogy a balesetről kérdezzen. Élveztük egymás társaságát így hamar eltelt a maradék két óra. Mielőtt elindultunk volna bekötöttem a szemét, amit nem tudott mire vélni.

-         Rob mi ez az egész? – értetlenkedett.

-         Csss… Bízz bennem!

-         Én bízom benned csak nem értem, hogy ez miért szükséges.

-         Hogy ne rontsd el a meglepetést. – válaszoltam neki, majd elkezdtem vezetni a parton a kunyhóig ahonnan Vicky pont most sétált ki és odaintett, hogy minden kész. Hála az égnek, hogy bekötöttem a szemét különben lebuktunk volna.

-         Itt is vagyunk! – szólaltam meg öt perccel később. Majd mielőtt levettem volna a szeméről a kendőt kinyitottam az ajtóba állítottam, majd hátulról átöleltem. – Most már kinyithatod. – suttogtam a fülébe mire megborzongott.

-         Úristen! Rob ez… Nem találok szavakat. Varázslatos! – mondta majd megfordult és gyengéd csókot lehelt az ajkaimra.

-         Gyere, menjünk beljebb. És felismered a helyet? – kérdeztem levakarhatatlan vigyorral

-         Hát persze. El sem hiszem, hogy abból a lerobbant kunyhóból ezt hoztad össze.

-         Kaptam azért segítséget, de az ötlet az enyém volt.

-         És honnan tudtad, hogy ez a kedvenc helyem?

-         Ez legyen az én titkom. – kacsintottam rá. – Na gyere, lássunk neki a vacsorának. – láttam rajta, hogy csak ámuldozik a sok látnivalón és örülök, hogy a szemei őszinte boldogságot tükröztek.

Csendben kezdtük elfogyasztani a vacsoránkat, de egy idő után úgy döntöttem, hogy beavatom a tervembe.

-         Arra gondoltam, hogy mikor vissza megyek Londonba anyáéknak elmesélem az igazat Nináról. – szólaltam meg hirtelen.

-         Biztos, hogy ezt akarod? – kérdezte és aggodalmat láttam a tekintetében.

-         Teljesen! Csak szeretném, ha ott lennél velem.

-         Ez csak természetes! Egy darabig nem igen lesz munkám, csak ha rendbe jön a kezem.

-         Akkor egy hét múlva megyünk, ha neked is jó.

-         Tökéletes lesz. – ajándékozott meg gyönyörű mosolyával.

Ezután eltereltem a szót Nináról és megkértem, hogy meséljen a pályafutásának az elejéről mikor Párizsba költöztek. Erről még nem kérdeztem, mert igen mélyen érintett ez a dolog. Sokat megtudtam róla. Például mesélt arról, hogy többször is próbálták elüldözni az ügynökségtől a modellek, mert újoncként nagyobb sikere volt, mint egy tapasztaltabb lánynak. Részletesen beszámolt mindenről kikerülve a párkapcsolatait. A vacsora végeztével beraktam egy lassú, hangulatos zenét és felkértem táncolni.

-         Hölgyem! Szabad egy táncra? – nyújtottam felé a kezem.

-         Igen uram. – mosolygott rám.

-         Kris! Mondanom kell valamit. – kezdtem bele. Itt az idő, hogy nyíltan beszéljek vele a kapcsolatunkról. Láttam az arcán az ijedtséget, mire elmosolyodtam. – Nyugi, nem kell megijedni.

-         Rendben. – mondta és elmosolyodott - Miről is van szó? – kérdezte még mindig félve.

-         Sokáig gondolkoztam arról, hogy is kezdjem el. – mondtam. – Tudod, mikor Ashley telefonált a baleseted miatt azt hittem, hogy komolyabb bajod lett. Abban a pillanatban jöttem rá, hogy…hogy menthetetlenül beléd szerettem. – néztem mélyen a szemébe. - Nem tudom mikor, és hogyan történt, de éreztem, hogy nincs visszaút, felidéztem, hogy is kezdődött, majd rájöttem, hogy talán még jóval az előtt elkezdődött, hogy elköltöztetek Londonból. Az a néhány óra mikor eszméletlenül feküdtél, azok voltak életem leghosszabb órái. Rettegtem attól, hogy az orvosok tévedtek és tényleg komolyabban megsérültél. Mikor azonban beléptem a szobába másnap rám néztél és mosolyogtál. Az volt életem legszebb pillanata. Muszáj volt ezt elmondanom neked, hogy tud, mit érzek. Szeretlek teljes szívemből. – fejeztem be végül és láttam, hogy a meghatottságtól elkezdett könnyezni.

-         Istenem Rob! Ennél szebbet nem is adhattál volna nekem, mint a szerelmed. Én is szeretlek teljes szívemből. – arcán boldog mosoly terül szét és olyan közel bújt hozzám amennyire csak a karja is engedte – Úgy érzem most magam, mintha három méterrel lebegnék a felhők felett. – mondta mosolyogva.

-         Szerettem volna neked adni valamit, ami rám emlékeztet még akkor is ha nem leszek melletted. – mondtam, miközben elővettem a kis dobozt a zsebemből és kinyitottam.

-         Ez csodálatos. – reagált csillogó szemekkel – Rob csak ámulok! Nem kellett volna ennyit költened rám…

-         Ugyan! Szívből adom! – nyugtattam meg - Feltehetem a nyakláncra? – kérdeztem.

-         Persze. És a párja? – kérdezte miközben megfordult, hogy felrakhassam a medált.

-         Itt van. – mondtam és az ingem alól felmutattam a láncot a medállal.

-         Annyira hihetetlen ez az egész. Szeretlek Robert Pattinson! Köszönöm ezt a csodálatos estét. – fordult ismét felém és egy szenvedélyes csókban forrtunk össze.

-         És még nincs is vége… – mondtam huncut mosollyal és ismét lecsaptam az ajkaira. Még közelebb vontam magamhoz a törékeny testét, amint a karjaim bilincsként zárultak össze dereka körül.

Nem ellenkezett, sőt szenvedélyesen viszonozta azt. Finoman ízlelgettük egymás ajkát, mintha ez lenne az első csókunk. Óvatosan harapdáltam az alsó és felső ajkát és bebocsátást kértem nyelvemmel a szájába. Nyelve vad táncba kezdett az enyémmel. Kezeimmel szép lassan megérintettem a hátát mire megborzongott, mire nem bírtam megállni és belemosolyogtam a csókba. Tetszett, hogy képes vagyok ilyen hatást kiváltani belőle. Lassan elkezdtem lehúzni a ruha cipzárját, ami a végén suhogva hullott le a lábaihoz és időközben a cipőitől is megvált. Ő se tétlenkedett, hanem elkezdte kigombolni az ingem, ami kissé nehezen ment a gipsze miatt, de segítettem neki. Óvatosan a karjaim közé kaptam és lefektettem az „ágyra”. Fölé hajoltam és elkezdtem kezeimmel bebarangolni a testének minden négyzetcentiméterét. Érintésemre többször is megrázkódott és ő is próbálta viszonozni, már amikor hagytam. Kezeimet a szám is követte. Végig csókoltam a mellkasát majd ismét egy szenvedélyes csókban forrtunk össze. A régóta visszafojtott érzéseink egyszer csak egy óriási vihar képében csaptak le ránk. Mióta együtt vagyunk, mint egy pár többször is szeretkeztünk, de most történik meg először úgy, hogy beismertük, hogy szeretjük egymást szerelemmel. Annyira jó érzés volt a karjaim közt tartani, érezni, hogy minden érintésemre jól esően megborzong. Ajkaimmal végig jártam, kényeztettem melleit, mire testén a gyönyör hullámai száguldottak végig. Amikor ajkaimmal újból birtokba vettem Krisét már többet követeltem, hosszabban, mélyebben csókoltam. Éreztem, hogy egyre jobban reszketett a vágytól, légzése egyre szaporábbá vált, ahogy az enyém is. Lehámoztam róla a fehérneműit és immár teljesen meztelenül feküdt alattam. Ő sem tétlenkedett. Kibújtatott a nadrágomból és a nem rég kigombolt ingemből valamint az alsónadrágomból. A szunnyadó vágy immár az én testemen is végig futott, de nem akartam elkapkodni semmit. Kris tekintete elsötétült a vágytól és látszott rajta, hogy alig tudja türtőztetni magát.

-         Akarlak Rob! Most! – mondta a vágytól fátyolos hangon ködös tekintettel.

Mintha csak erre vártam volna felé gördültem és a testünk eggyé vált. Mindketten megremegtünk az élvezettől és hajszoltuk egymást a teljes beteljesülés felé. Mozgásunk az elején lassú és gyengéd volt, de később fokozatosan váltottunk egyre gyorsabb-gyorsabb tempóra. Próbáltam minél jobban figyelni arra, a kezének ne legyen semmi baja. Végül szinte egyszerre értünk fel a csúcsra.

A kunyhó csendjét csak a mi lélegzetvételünk szakította félbe. Pár másodperc után legördültem Krisről és mellé feküdtem miközben átöleltem. Láttam, hogy szemei már félig csukva vannak és gyorsan adtam neki egy jó éjt puszit.

-         Jó éjt szerelmem! – suttogtam a fülébe és néztem, ahogyan mosollyal az arcán elalszik, majd pár perccel később én is követtem az álmok birodalmába.